Forrás: NOLÖtven karácsonyi piac csábítja az ünnepre készülődő berlinieket, ám a kirakodó vásárok inkább a karácsonyi hangulat megteremtésében, mint a kereskedelemben játszanak főszerepet.
A kivilágított Berlin már hamisítatlan karácsonyi hangulatot áraszt. A belvárosi főutcákon apró égőkkel feldíszített fák, ünnepi díszben pompázó áruházak, karácsonyi vurstlik és az elmaradhatatlan karácsonyi piacok gondoskodnak róla, hogy a németek már november végén kellő hangulatba ringassák magukat. Hátha most még a pénztárcák is megnyílnak, reménykednek a kereskedők, akik évek óta panaszkodnak a stagnáló forgalomra. A közgazdászok egy része azzal biztatja őket, hogy a németek az idén végre jól bevásárolnak karácsonyra, sőt a költekezés jövőre is tart majd, mert mindenki meg akarja előzni a 2007-től tervezett háromszázalékos áfaemelést.
A kereskedelmi helyzet annyira még nem súlyos, hogy az üzletek szent vasárnapi zárva tartását veszélyeztetné. A szakszervezetekkel megkötött alku értelmében a német nagyáruházak évente négy vasárnap tarthatnak nyitva, de ezek közül egyik sem eshet decemberre – az adventi shoppingolást már nemcsak a szakszervezetek, hanem az egyházak is kifogásolnák. Ágy a németeknél – egy-két renitens üzlet kivételével – a szombat marad az össznépi karácsonyi tülekedés napja, de vasárnap mehetünk a hagyományos karácsonyi piacokra.
Németország-szerte tavaly 160 millió látogatója volt a különféle kirakodóvásároknak, amelyek inkább a hangulat, mint az ajándékötletek miatt érdekesek. A legrégibb, állítólag a XV. századból származik a középkori fonott kalácsról elnevezett drezdai Striezelmarkt, itt az idén egy négytonnás karácsonyi kalácsot vágtak fel az éhes érdeklődők legnagyobb örömére. Kölnben a belvárosban horgonyzó hajón is karácsonyi vásároznak, Lübeckben Grimm-mesealakok ijesztgetik a gyerekeket, egy mecklenburgi kisvárosban pedig barokk előkarácsonyt tartottak, ekkor a lakók rizsporos parókában közlekedtek.
Berlint a karácsonyi piacok számában aligha lehet felülmúlni: az idén ötven Weihnachtsmarkt csábítgatja a ráérő embereket, bár tapasztalataink szerint inkább az evés-ivás és kevésbé a vásárlás a lényeg. A hajdanán népművészeti, kézművestárgyakat áruló sátrak vagy bódék 70 százalékában ma már sört, forralt bort, puncsot és kávét mérnek. A berlini multikulti jegyében már délelőtt tizenegykor kelendő a kolbász, a pizza, az elzászi lepény és a berlini Gendarmenmarkton még a magyar lángos is. Igaz, kissé meghökkentő ízesítéssel, akár tejszínhabbal, csokoládékrémmel vagy lekvárral is kérheti a kedves kuncsaft (három euróért, vagyis 750 forintért).
Van ezenkívül marcipán mindenféle kiszerelésben (csokoládéval, gyümölccsel, süteményként vagy nyersen) és az elmaradhatatlan, Nürnbergből származó mézeskalács. Helyszíni tapasztalataink szerint a német vásárlók általában jól belaknak, ám az egyéb bódékban kevés pénzt hagynak. Nem csoda, a sálakat, ezüst ékszereket, fa dísztárgyakat és bőr pénztárcákat az üzletekben általában 20-30 százalékkal olcsóbban meg lehet kapni.
A potenciális vásárlók becsalogatása érdekében Berlinben tematikus vásárokat is tartanak: például a Zsidó Múzeum kertjében Hanukkamarkt van, az egészséges étkezésre gondot fordítók mehetnek az ökokarácsonyi piacra, és saját rendezvényük van a homoszexuálisoknak és a leszbikusoknak. Aki inkább szórakozni akar, az a Potsdamer Platzon figyelheti, hogy a műhóval borított sípályán miként csiszolják a helyiek a sítudásukat, a dómmal szemben pedig – kellő adag forralt bor után – kedvére fagyoskodhat óriáskeréken, hullámvasúton és ringlispílen.
Berlin, 2005. december
