Forrás: Magyar Hírlap

Ecsetekkel teli, festett és mázas köcsögök sorakoznak a műterem ablakában

Bár nem egykönnyen fellelhető műkereskedés a Galéria Lénia, aki vállalkozik, hogy felkutatja, különleges tárlatvezetésen vehet részt: Kádár Katalin saját gyermekkori otthonát, szülei műteremlakását varázsolta galériává.

Kádár Katalin a szülői házat alakította át galériává fotó: Soós MilánEcsetekkel teli, festett és mázas köcsögök sorakoznak a műterem ablakában, a falak zsúfolásig tele festményekkel, grafikákkal, faintarziákkal, a háttérben robusztus állványon embernyi olajfestmény terpeszkedik. Mintha még beavatkozásra várna, utolsó simításra, pedig a festék évtizedekkel ezelőtt megszáradt a vásznon. Kádár György és Túry Mária műteremlakása úgy fogadja a látogatót, mintha a művész házaspár csak rövid sétára indult volna, és bármelyik percben újra betoppanhatna.

Egy családregény kezdetei

Budai hegyek között lévő, ősfás kertben álló műteremház – akár egy ingatlanhirdetés is indulhatna így. De nem, az épület, a festmények nagy része, sőt még a bútorok sem eladók. A kor népszerű építésze, Pintér Béla tervezte modern épületbe a hatvanas évek elején költöztek Kádár Katalin szülei. A budai Széher utca akkor még valóban a város széle volt, Katalin itt nőtt fel, a műteremben, ahol szülei évtizedekig alkottak. Nem csoda, hogy a szintén képzőművészi pályát választó örökös a műalkotásokon túl személyes tárgyaikhoz is ragaszkodik.

Nagy a gyűjtemény, van miről mesélni, mert – legyen az harmincas évekbeli vagy ezredfordulós – Katalin mindegyik alkotásnak ismeri a történetét. „Mindenkinek egyéni tárlatvezetést tartok, ebben a galériában ez a kuriózum, ott állítom ki a szüleim alkotásait, ahol azok készültek” – mondja az örökös. Festmények, grafikák, önarcképek díszítik nemcsak a műtermet, hanem a lépcsőházat és a nappali szobát is, tűzzománcok, apró szobrok sorakoznak a kandallópárkányon és az ablakokban, a kisszoba barátok és tanítványok gazdag gyűjteményét rejti. „Én szerényen ide vonultam vissza” – mentegetőzik Kádár Katalin, feltárva egykori gyerekszobájának ajtaját. A grafikusművész munkáiból épp csak mutatóba került a csöppnyi helyiségbe, de ígéri, kiállítását évről évre cserélni fogja. Sőt tervezi, hogy szakmai vitáknak, szimpóziumoknak is teret ad majd a műteremben, s bár a falak foglaltak, attól még szobrászok kiállíthatnak ott. A galéria neve Lénia, vagyis egyenes vonal, egyenes út, de csak Oláh Gábor történetével válik érthetővé. Kádár Katalin kisebbik fia édesanyjánál tanulja a galériavezetést, árnyékként követi őt beszélgetésünk közben. Tervezőgrafikusnak készült, s bár szakmájától évekre elkalandozott, valahogy őt is visszacsábította a ház. Tervezi: hamarosan grafikai stúdiót rendez be a műteremlakás földszintjén, és idővel átvállalja a tárlatvezetés terheit is.

Az alkotó pihen

Különös kormetszet ez: Kádár György megjárt hat lágert, ottani élményei alapján készült szénrajzsorozatán tanítják most egy amerikai egyetemen a holokausztot. Később bányászokról készített pasztelleket, hogy aztán már festőként csatlakozzon a szocreál irányzatához.

A hatvanas évektől indult művészetében az absztrakció, organikus táblaképek születtek műhelyében az utolsó évtizedekben, merthogy kilencvenéves korában u

u bekövetkezett haláláig aktívan dol-

gozott. Mozaik, üvegablak,

grafika, festmény – számos műfajban alkotott, csakúgy, mint tizennyolc évvel fiatalabb felesége.

Túry Mária stílusa a hatvanas évekre forrt ki, absztrakt hatású, ám mégis ábrázoló, színgazdag alkotásaihoz vagy későbbi elvont, nonfiguratív kompozícióihoz közvetlen környezetében kereste az ihletet. „Egymás mellett alkottak, és mégsem hatottak egymásra – mondja Katalin a beszélgetésünk végén -, sőt mindhármunk művészete erősen különbözik.”

Galéria Lénia (II., Széher út 74.), telefonos bejelentkezés alapján, ingyenesen látogatható

Telefon: 06-20-911-8121

Borsos Roland