Forrás: Erec

Szubjektív: Nagyon érdekes volt félig turistaként, félig-meddig bevándorló-jelöltként ismerkedni egy új országgal.

Furcsa érzés volt úgy utazni először egy idegen országba, hogy már az első percektől kezdve olyan szemmel kellett néznem, hogy vajon tudnék-e itt élni.

Objektív: Ezen a nyolc napos körúton 18-an vettünk részt: különböző korú, foglalkozású, mentalitású és motivációjú emberek. A program nemcsak Izraellel, mint turisztikai nevezetességek célpontjával ismertetett meg bennünket, hanem megpróbálta bemutatni az izraeli életet is, elsősorban -természetesen – az olék életén keresztül.

Tel-Avivból indultunk. Jártunk északon: Raananán egy befogadó központban, sétáltunk Zichron Yaakovban, láttuk a haifai kikötőt, és hallgattunk előadást a bankrendszerről. A Galilban megnéztünk egy kibuc ulpánt, és találkoztunk magyar olékkal. A régi, festői kisvárosba, Cfátra este értünk, majd egy 1920-ban alapított kibucban aludtunk.

Karmiel, Tiberias, a Golán fennsík, Kacrin: mind más-más vidék, más tapasztalat, más történelmi eseménnyel kapcsolatos hely. Találkoztunk a Szochnut és a Tnuat Alija munkatársaival. Ellátogattunk egy munkaközvetítő centrumba. Megnéztük, milyen Izrael legszínvonalasabbnak mondott ulpánja. Különleges élmény volt a Júdeai sivatag és a Holt-tenger környezete, a klíma és a víz. Körutunk utolsó három napján Jeruzsálemben voltunk, ott töltöttük a szombatot is.

Szubjektív: Nagyon érdekes volt látni, hogy egy ilyen kis ország milyen sokoldalú, sokféle, keveredik a régi és az új, a misztika és a mai rohanó élet. Az éghajlat és a természet is milyen változó.

Objektív: A program is sokszínű volt: komoly előadások meghallgatása, fürdés a Holt-tengerben, séták, buszozás, találkozások kint élő vagy tanuló emberekkel, emlékhelyek, kibucok, ismerkedés a kinti lehetőségekkel, vásárlás, és még sorolhatnám.

Szubjektív: Számomra Izrael nemcsak sokszínűnek, hanem ellentmondásosnak is tűnt. Egymás mellett élnek a legmodernebb fejlődő városok lakói és sátrakban élő beduinok. Ugyanakkor látszik az a hatalmas energia, amivel új életet teremtenek a kövek között: egy dinamikusan fejlődő ország, ahol csak ott van élet, ahol az ember akarja, és megoldja, hogy legyen. De láttunk elhagyott katonai támaszpontokat is.

Objektív: Az egyik leggyorsabban fejlődő város Karmiel, ahol többségében orosz bevándorlók élnek. De útitársaim szerint a Holt-tenger partjára sem lehetett ráismerni, olyan sok szálloda épült ott az elmúlt négy évben.

Három, különböző egyéniségű és Izraelben különböző ideje élő „idegenvezetőnk” volt. Rajtuk keresztül is Izrael más-más arcait ismerhettük meg.

Legszubjektívebb: Az összképen kívül, amit Izraelről kaptam, számomra a legmeghatározóbb élmény Jeruzsálem volt. Eljutni a Siratófalhoz és a Jad Vasembe, régi vágyam volt, de valahogy inkább a múlthoz kötött. Viszont, ami a jelenről és ezzel együtt a jövőről szólt, és nagyon-nagyon tetszett, és bár az egész országra jellemző, de itt látszott leginkább: az az a fajta sokszínűség volt, ahogy ez a sokféle ember a különbözősége ellenére békében tud élni egymás mellett ebben a városban. Remélem, még sokáig így marad!

Rudas Zsuzsa