Forrás: Erec

A XIX. század közepéig, a század végéig, a T”náchban, a zsidó Bibliában rögzített tények, adatok, események és részben a személyek, a leírt és elbeszélt alakok nagy része kétségbe vonhatatlan, többségükben az archeológiai leletek által igazolt, megerősített történelmi részleteknek számítottak. A XX. század elején változott a helyzet, és egyre nagyobb számban jelentek meg kétségek, mutatkozott meg a datálható archeológiai leletek és a T”náchban található adatok össze nem vethetősége, és vonták le a tudósok név és szám szerint jelentős része a következtetést, mely szerint a Biblia, különösen az addig legszavahihetőbbnek tartott része: a Korai Próféták (N”vi”im Risonim) könyvei (J”hosuá, Bírák, Sámuel 1-2, és Királyok 1-2. könyvei) sem tekinthetők történelmi forrásműnek. Az ilyen vélekedés, sőt ítéletmondás olyannyira erősödött és szélesedett, hogy az addig legbizonyosabbnak, legéletszerűbbnek megrajzolt bibliai személyiségek, Dávid és Salamon királyok történelmi létét és uralkodását is kétségbe vonták, sőt Dávid városának, Jeruzsálemnek ókori nagyváros-jellegét sem ismerték el. Dávid és Salamon elterjedt hírű és számon tartott építkezéseinek sem akadtak nyomára, illetve az eddig feltárt és azonosított leleteket más korba, tehát más uralkodók személyéhez datálták. Izrael korai története és legjelentősebb évszázadai, személyiségei, műemlék-leletei teljesen kiestek a történelem rostáján. A világ kultúrájának ma is jelentős részét alkotó nép, a zsidó nép története, legfényesebb eseményei, történelmi hősei, szereplői a babilóniai fogság befejeződését megelőző korból semmivé váltak, legalább is az archeológiát, az archeológia elfogadott kronológiáját biztos alapnak tartó történészek számára. A bibliai híradásokat, a krónika-írók feljegyzéseinek tartott szövegeket puszta mesének, vallásos legendának vélték.

És akkor jött egy régész, egy ókortörténész, aki újra, a XIX. század régészeihez hasonlóan, Bibliával, mint biztos forrással a kezében kereste és találta meg a lelőhelyeket, ugyanazokat és ugyanott, amelyekről a kezében tartott Könyvek Könyve szólt.

David M. Rohlnak, a Nagy Britanniában élő és ott dolgozó egyiptológusnak, az ősi Közel-Kelet tudósának, általában véve az ókori történelem nagy szakértőjének érdeklődése Egyiptom, és bátran mondhatjuk, hogy az egyiptológia iránt korán, már kilenc éves korában, egy Kairóban és a núbiai abu simbeli templomokban tett látogatásakor kezdődött, amikor az egykori uralkodó, Faruk király kerekes gőzhajóján, a Kased Kheir-ren utazott. Az ennek az élménynek nyomán kelt érdeklődés végigkísérte gyermek és ifjúkorát, meghatározta egyetemi éveit, s ma is irányítja tudományos gondolkodását és általában gondolatait.

Bár egész életének iránymutatója az egyiptológia volt – és az ma is, – érvényesülésének első szikrái zenei téren, a könnyűzenében jelentkeztek. Volt rock zenész, hangmérnök, producer és díjnyertes TV-programok zeneszerzője. Ennek a tevékenységének során fogalmazódtak meg benne azok a gondolatok, amelyekkel a hagyományaihoz olyannyira ragaszkodó egyiptológiát felrázta tespedtségéből és bizonyos mértékben forradalmasította. Ekkor alakította ki a nevéhez és munkásságához kötődő új kronológiaú elméletét. Végül is ez az elgondolás vezetett az elhatározáshoz, hogy az egyiptológia tudományterülete lesz életében ezen túl az egyetlen csapás, amelyet töretlenül követni fog.

1987-ben megkezdte tanulmányait Egyiptom és az őstörténet, valamint az ókortörténet szakterületén a London University College-en. Diplomáját és tudományos fokozatát 1990-ben szerezte meg. Doktori disszertációját, amelynek témájae Egyiptom Harmadik Átmeneti Korszaka kronológiájának felülvizsgálataá, az 1990-es években védte meg.

David M. Rohl számára az ismertséget, a hírnevet, az ókori Egyiptom történetének tanulmányozásához és megismeréséhez javasolt új kronológiája hozta meg, amelyet 1995-ben A Test of Timee The Bible – from Myth to History címmel megjelent könyvében fejtett ki és illusztrált. A mű magyarul Fáraók és királyok. A Biblia – a mítosztól a történelemig címen került az érdeklődő olvasók kezébe. A könyv rámutat az ókori Egyiptom története és a Tanáchban, a zsidó Bibliában ábrázolt események, az ott megörökített és megőrzött beszámolók közötti nagyon közeli kapcsolatra. Rohl meggyőzően bizonyítja, hogy Egyiptom hagyományos és a tudomány által elfogadott kronológiája sok ellentmondást mutat, különösen a Harmadik Átmeneti Korszak esetében. Rohl szerint a kronológiákat használhatatlanná teszik a hiányos és pontatlan adatok. Rohl tanulmányozta a szomszédos területek korabeli történetét és kultúráját és összevetette történeti adataikat az Egyiptomról készült feljegyzéseivel. Egyiptológiai kutatásait és tanulmányait kiegészítette a héber írások tanulmányozásával, amit egy újabb összevetés alapjának tekint. Végül is megállapította, hogy a Harmadik Átmeneti Korszakot túl hosszúra becsülték és legalább 141 esztendővel meg kell rövidíteni. Ebben az esetben a különböző források adatai és a Tanáchban, Bibliánkban olvasható számos esemény és ott megismert személyiség összhangba kerül.

A babilóniai fogságot (i.e.586-538), tehát az i.e. VI. századot megelőző kor Izraeljének, vagyis az egységes királyság és a bírák kora, továbbá az azt megelőző korszakok történelmét kétségbe vonó régészek és történészek arra hivatkoznak, hogy a korból archeológiai lelet, vagy a környező államokban keletkezett írásos dokumentum Izrael országának, vagy vezető személyiségeiről nem létezik, illetve ilyet eddig nem találtak (eltekintve néhány csekélyebb tartalmi jelentőségű, vagyis közvetett tartalmú dokumentumtól, illetve szövegtől.) Kákosy László, a közelmúltban elhunyt világhírű egyiptológusunk szerint: „A korszakot tekintve rendkívül egyenetlen megoszlásban maradtak ránk királyfeliratok, magasabb, vagy alacsonyabb rangú tisztviselők életrajzai, különböző jellegű hivatalos dokumentumok. Mindezek közös jellegzetessége, hogy az eseményeket, vagy a társadalmi problémáknak csak egy vékony szelvényébe nyújtanak bepillantást. Nincs olyan szövegünk, amely legalább egyetlen király uralkodásának eseményeit elejétől végig folyamatosan elmondaná. A régi korok évkönyveiből csak kivonatokat, töredékeket ismerünk…” (Ré fiai. Bp. 1979. Gondolat. pp. 7-8.). Ennek oka egyrészt az, hogy a területen leginkább érdekelt hatalomban, Egyiptomban az írásos dokumentumok eleve csak erősen válogatva, megrostálva és módosítva tartalmaztak aktuál-politikai, az illető kor eseményeit érintő anyagot, ráadásul a fennmaradt anyag nagyon hiányos. Másrészt Mezopotámia érdekeltsége a területen sohasem volt olyan erős, hogy levéltárai dokumentumaikban kitérjenek erre a területre is. Az archeológiai leletek hiányát pedig a valószínűleg rossz kronológia mellett a hosszúra nyúlt iszlám uralom is magyarázza, amely nem kedvezett a majdani archeológiai leleteknek: a maradványokat sokszor lakóházak, utak és erődítmények építésének céljára termelték ki.

Mindezek ellenére valószínűtlen, hogy egy ma is élő kultúrnép, amelynek történelmi emlékezete, hagyományai és írásos dokumentumai oly részletesen és a történelemtudomány által igazolható formában emlékeznek meg a korabeli szomszéd népek történelmi eseményeiről és az azokat irányító személyiségekről abban a korban, amelyről az említett szellemi és írásos dokumentumai szólnak, nem létezett volna.

Rohl több tudományos társaság és szervezet tagja, közöttük említjük az Interdiszciplináris Tudományok Tanulmányozása, rövidített nevén az ISIS titkára, az archeológia-rovat vezetője a The Express című újságnál, a Sussex Egyiptológiai Társaság elnöke, a Holt-tenger víz alatti kutató expedíció igazgatója és több tudományos folyóirat szerkesztője. Régészeti-, archeológiai- és az új kronológiát ismertető témáiról TV-filmsorozatokat készít, amelyek Angliában és az Egyesült Államokban nagy sikert aratnak.

David M. Rohl művei, amelyek magyar nyelven, a Gold Book kiadónál jelentek meg Legendás civilizációk, Fáraók és királyok, Az elveszett testamentum.