Forrás: Heti VálaszB. E., reflektor@hetivalasz.hu
„Tizenöt éves demokráciánkban nem szélkakasokra van szükség, mert a szélkakas csak nyikorog, hanem egyenes, világos mondatokra, bátor nemzeti víziókra” – adta meg az alaphangot az MSZP Orbán-ellenes szélkakaskampányához Gyurcsány Ferenc a párt szeptemberi évadnyitó rendezvényén. Azóta a miniszterelnök alig-alig ejti ki a szélkakas szót, inkább csak: kezdeményez, ígér és bejelent. A „piszkos munkát” más szocialista politikusokra, illetve a kampánycsapatra bízza. Volt már ilyen. Nem is oly rég, Amerikában…
A következetlen vélemények, a változó állásfoglalások, a kiszámíthatatlanság ostorozása John F. Kennedytől Bill Clintonig mindig fontos kampányfogása volt az amerikai elnökválasztási hadjáratnak. Ami újdonság: 2004-ben a republikánus George W. Bush tanácsadói egyenesen erre építették kampányukat, amikor az ellenfelet, a demokrata John Kerryt kiszámíthatatlan széllovasként (szélkakasként) tüntették fel. A tanácsadók szeretik a hosszú politikai múlttal rendelkező ellenfelet, mert megnyilvánulásaiban mindig lehet utólag kivetnivalót találni, míg egy újonnan érkező jelöltnél kevesebb a dokumentált anyag. Kerry szenátusi felszólalásai, szavazásai aranybányának bizonyultak, igaz, a szenátor kampánycsapata is szinte tálcán kínálta a támadási felületeket, amikor az egykori vietnami harcosból békeaktivistává, majd liberális politikussá előlépett Kerryből erős kezű főparancsnokot akartak faragni.
Kerry megszavazta például az iraki háborút, pontosabban felhatalmazást adott az elnöknek a háború megindítására. Később azonban a 87 milliárdos háborús támogatási csomagterv ellen voksolt, mondván, nem teljesen ért egyet az összeg nagyságával és a pénz elosztásával. A magyarázat persze nem volt fontos, a „mellébeszélő”, „pálforduló”, „szélkakas” jelzőket már ráaggatták. A sikeren felbuzdulva szélkakaslistát is készítettek John Kerryről: ütköztették többek között a közel-keleti háborúról, Izrael biztonságáról, a nyugdíjalap kezeléséről, az oktatási reformról, a világkereskedelemről, a halálbüntetésről, a pozitív diszkriminációról különböző időpontokban elejtett mondatait. A lista megjelent a republikánus párt hivatalos honlapján, több más weboldalon, illetve fizetett hirdetések formájában bekerült a televíziókba, rádiókba, újságokba. A szavazó sohasem tudta meg, hogy a mondatok milyen közegben, összefüggésben hangozhattak el, de a szélkakas jelző beléjük ivódott.
A kampány legsikeresebb reklámja John Kerryt széllovasként ábrázolta, miközben Strauss Kék Duna keringője szólt a háttérben, s felhangzott a költői kérdés: milyen irányba vezetne bennünket Kerry? Majd jött a felsorolás: „Kerry megszavazta az iraki háborút, majd ellenezte, majd támogatta, most megint ellenzi. Azzal dicsekedett, hogy először támogatta a 87 milliárdos katonai segélyt, mielőtt ellene szavazott volna. Az oktatási reformra voksolt, most pedig ellenzi.”
Milyen irányba vezetne bennünket John Kerry? „Ahonnan a szél fúj” – vonta le a következtetést a film. A reklám olyan hatásos volt, hogy rögtön felkapták az éjszakai humoros műsorok, és számtalan vicc forrása lett. Az interneten pedig szélkakasversenyt indítottak, ahol ki kellett találni, vajon John Kerry mit mondhatott egy-egy szituációban.
A hírcsatornák meghívott republikánus vendégei ezt a motívumot sulykolták, akármi volt a téma. A Busht támogató Fox televízió egyik műsora pedig Kerry szélkakasságára szakosodott. Mire a republikánus konvenció ideje elérkezett, a szélkakas fogalom lett, a nézők beintésre hullámmozgást imitáltak, és flip-floppernek (pálforduló) bélyegezték a szenátort.
Az amerikai kampányban a piszkos munkát sohasem a jelölt végzi. Bush legutóbb nyugodtan beszélhetett biztonságról, békéről, nagy ívű jövőképről, bátor nemzeti vízióiról. A kampányszakemberek addigra elintézték a kihívó „szélkakast”.
