Forrás: Népszava

Miközben a plázákban dübörögnek a hollywood-i(mintájú) filmek, addig két kis pesti moziban kényelmetlen kérdéseket feszegető dokumentumfilmekre özönlött a közönség az elmúlt napokban. Másodszor rendezte meg a Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált a Nyílt Társadalom Archívum – Open Society Archives (OSA) és a Verzió Film Alapítvány.

Csütörtöktől vasárnapig csaknem hatvan dokumentumfilmet láthatott a közönség néhány száz forintos belépőjegy fejében. A tanároknak és diákcsoportoknak külön vetítéseket szerveztek, melyeket beszélgetések, rendhagyó történelem órák kísértek. A fesztivál egyik blokkja az utóbbi öt év emberjogi dokumentumfilm terméséből válogatott. A negyven alkotás a világ legkülönbözőbb pontjairól érkezett, egyetlen közös volt bennük, hogy a jelenkor válságai közt élő emberről beszéltek. A fesztivál, címének megfelelően, nem akart koherens képet rajzolni az öt kontinens problémáiről, csupán felvillantott néhány arcot, sorsot: a sziléziai munkanélküli bányászét, az északnyugat-szibériai hanti kislányét, bagdadi bárzongoristáét, a fogyatékosokat gondozó rabét, a hamisan vádolt romáét, a gyereket akaró leszbikusét, vagy a válni óhajtó ortodox zsidó nőét. Elmondta az ő verziójukat, életről, szabadságról.

A holland Pieter Jan Smit filmje honfitársa 1932-ben Magnyitogorszkban forgatott propaganda-filmjének helyszénét és hőseit kereste fel több, mint hatvan év múltán. Itt, az Ural keleti lejtőin, Európa és Ázsia földrajzi határán épült egykor a Szovjetunió büszkesége, a magnyitogorzski kohó. A puszta helyén néhány év-évtized alatt negyed Budapestnyi város épült. A várost és gyárat építő rohammunkásokról forgatta filmjét a harmincas évek elején Joris Ivens, aki elhitte és a világgal készséggel elhitette a szovjet csodát. 1996-ban honfitársa egy végtelenül lepusztult várost, sáros utakat, takarékon működő kohót, kilátástalan sorsokat látott. Kiderült, az egykori film hőse – néhány évvel a forgatás után – a sztálini terror áldozata lett. A rohammunkást szabotázzsal, árulással vádolták. Smit lencséje megtalálta azokat is, akiket honfitársa nem akart észrevenni, azokat, akik nem lelkesedésből érkeztek várost építeni Szibériába, hanem marhavagonokban deportálták őket tatárföldről. S nem meglepő, ők voltak többen. Egy egykori deportált meséli, gyerekkorába kerül a zord vidékre, mert apját kuláknak bélyegezték. Fabarakkokban éltek, két testvérélt veszítette el a rossz táplálék, a vérhas és tífusz következtében. Smit filmje nem áll meg a múlt felmondásánál, hanem a jelen kilátástalanságával is szembesít.

A fesztivál másik szekciója a Befejezetlen múlt címet viselte. A tavalyi berlini filmfesztiválon zajos ünnepléssel fogadott 2 vagy 3 dolog, amit tudok róla című film Hanns Ludin szlovákiai berlini követről szól. A háborús bűnei miatt halálra ítélt egykori SA vezető családja emlékszik vissza az apára, férje. A rendező Malte Ludin, a háborús bűnös fia. A filmből kiderült, testvéreinek nem volt lelkiereje az elmúlt hatvan év alatt, hogy szembenézzenek ki is volt apjuk valójában. A ligkisebb fiú, talán mert kora miatt alig-alig őrzött apjáról személyes emlékeket azonban megpróbálta szembesíti a családtagokat a valósággal. Melyet – mint egyik unokaöcs fogalmazott – mindenki tudott, csak senki nem beszélt róla. Voltak, akik azonban nem csak beszélni, de tudni sem akartak róla. Malte Ludin megrázó képein egyik nővére még mindig hősnek akarja látni apját. Emberöltőnyi idő múltán is makacsul állítja, a Harmadik Birodalom Szlovákiába akkreditált mindenható nagykövete nem tudta hova viszik azokat az embereket, akiknek a deportálási parancsait maga írta alá. A rendező a vetítés utáni beszélgetésen elmondta, azért csak most tudta leforgatni a filmet, mert édesanyja életében „nem merte” megtenni. Hiszen – talán mondani sem kell – ő sem akart szembenézni férje valódi alakjával. Ludin filmje azért is különleges, mert képein – eddig egyedül álló módon – három generáció próbál szembenézni a családra nehezedő árnyékkal, a náci múlttal. Vannak akik sikerrel. Nézve a Verzió filmjeit, köztük a Göbbels alakját felidéző megdöbbentő erejű dokumentumfilmet kiderül, mennyi mindent nem tudunk, vagy nem akarunk tudni a második világháború történetéből. Csak reménykedhetünk, hogy a fesztivál filmjei közül néhány a magyar televíziókba is felbukkan majd.

Hamvay Péter

Comments are closed.