Forrás: MAMegdöbbenést és elkeseredettséget okozott a határon túli magyarság soraiban, hogy kudarcba fúlt a határon túliak kettős állampolgárságáról szóló népszavazás 2004. december 5-én.
2005.12.05 07:30 Magyar Nemzet, Kaposi Dávid
A magyar-magyar viszony sérülékennyé vált. Az esemény mai évfordulóján a Magyarok Házában megemlékezést tartanak. 2004. novemberének első napjaitól kezdve éles vita tombolt a parlamentben a Magyarok Világszövetsége által a kettős állampolgárságról kezdeményezett népszavazásról, melyet a kórházprivatizáció kérdésével összevonva, egy napon tartottak meg a következő hónap elején. A vita hangvételéből már az első perctől kezdve kiütközött, hogy a kormánypártok nem támogatják a határon túli magyarok kettős állampolgárságát.
A voksoláson részt vevők két kérdésben, a kettős állampolgárság és a kórházprivatizáció ügyében nyilváníthattak véleményt. A népszavazás azért volt eredménytelen, mert azon nem született elegendő számú azonos szavazat. A szavazás érvényességéhez a több mint 8 millió választó egynegyedének azonos szavazata kellett volna, ám a voksolásra nem ment el a választópolgárok 62,51 százaléka. A szavazáson részt vevők 51,5 százaléka a határon túli magyarok kérdésében igennel voksolt: látta úgy, hogy szükséges a kettős állampolgárság intézményének bevezetése. (A kórházprivatizáció kérdésében 65,01 százalékuk mondott igent.)
A kormány hozzáállására jellemző, hogy a kabinethez közel álló Magyar Televízió nem sugárzott választási műsort a voksolás estéjén. A Magyar Televízióban és a Duna Televízióban is közvetített vita zajlott a népszavazást megelőzően a kettős állampolgárságról Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspök, Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke és Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke között. Gyurcsány leszögezte, el sem megy a népszavazásra.
„Rendre riogatták a magyarokat”
A kormány álláspontja egyértelműen elutasító volt: vagy a távolmaradásra vagy a nem szavazatra buzdítottak. Rendre riogatták a magyarokat, László Boglár kormányszóvivő egyenesen arról beszélt: azzal számolhatunk, hogy az Ukrajnából vagy Romániából Magyarországra települők nyugdíját a magyar nyugdíjalap terhére kell kifizetni.
Az egyértelmű elutasítás melletti állásfoglalás látszólag megosztotta a népszavazás a szocialisták sorait: 1994. november 30-án Kerényi György, a párt társadalompolitikai tagozatának ügyvivője nyilvános állásfoglalásban szólította fel az MSZP elnökségét, hogy hagyjanak fel a kettős állampolgárságot ellenző kampányukkal. Jellemző, hogy korábban Gyurcsány Ferenc jó ideig lebegtette álláspontját, majd november 29-én, hétfőn kimondta: „Nem és nem”, avagy mindkét, a voksoláson fölvetett kérdésben a „nem” szavazatokra buzdított. Hihetetlen perspektívákat vonultatott fel az MSZP a határon túli magyarok státusát ellenző kampányában: Katona Béla szocialista képviselő például az egészségügyi rendszer szétesésének rémképét vázolta fel, s kijelentette, hogy ha az emberek Orbán Viktorra és Mikola Istvánra hallgatnak, „vesebetegek százait ítéljük halálra.”
Az Országgyűlésben és más fórumokon felszólalva szocialista képviselők, köztük Lendvai Ildikó MSZP-s frakcióvezető azzal riogattak: több százezer nyugdíjas jön Magyarországra, milliárdokkal terhelve a költségvetést. Az ellenkampány a státustörvény vitájához hasonlóan (amikor 23 millió román munkavállalóval ijesztgettek a baloldali és liberális pártok) anarchiával, sőt alkotmányos válsággal (Vadai Ágnes) fenyegettek a szocialista képviselők.
A kezdeményezés népszerűsége valamivel a népszavazás előtt vált széleskörűvé a jobboldal szavazói körében. Több tízezren tüntettek a két igen mellett a voksolás előtti hétvégén a Városligetben.
A történelmi keresztény egyházak egyértelműen támogatták a határon túli magyarok kettős állampolgárságát, a zsidó hitközség nem foglalt állást. Ugyanakkor Halmos Sándor, a debreceni zsidó hitközség igazgatója a „határon túli testvérek beengedésre” buzdított.
