Forrás: Népszava

Önmagát számolja fel a magyar labdarúgás rendezetlen viszonyaival, a felmerülő, határozott beavatkozást sürgető problémákra adott felemás válaszaival, a sportági szövetség határozatlan és következetlen manővereivel. Noha például az olasz, a spanyol és s francia pályákon is jócskán akad botrány, de ott legalább nem két oldalról kínvallatják a szerencsétlen nézőt, hiszen a Stadio delle Alpiban, a Meztallában, netán a Vélodromé-ban legalább jó focit láthat. Újabb adalékként szolgálnak a hazai szerencsétlenkedéshez az MLSZ pénteki elnökségi ülésén történtek. Pontosabban az, hogy nem történt semmi, hiszen az üres szólamokkal dugig töltött eltökéltségből már eddig is tele van a padlás.

Az MLSZ rendkívüli elnökségi ülést tartott pénteken – a rendkívüli kitételt azok után vált hangsúlyozottá, hogy az MTK-Újpest meccsen százak zsidóztak, amit állami és társadalmi szervezetek sem hagytak szó nélkül, és határozott állásfoglalásra szólították fel a szövetséget. Ez a határozott állásfoglalás kimerült annyiban, mint ami a keretes írásunkban olvasható… Az MLSZ ugyanis társadalmi szervezet voltára hivatkozva mentegeti magát tehetetlenségéért „mivel egyedül nem képes megoldani a problémát” (copyright by Bozóky Imre).

De a jelek szerint többedmagával sem, tudniillik a határozott fellépés elmaradása esetén a tervezett rasszizmusellenes-kampány annyit sem ér majd, mint halottnak a szenteltvíz. A labdarúgás társadalmi közege mai állapotában ugyanis alkalmatlan holmi prédikációk befogadására. Nem véletlenül fogalmazták meg egy, a témát boncolgató eszmecsere során a következő tételt: „…kevés olyan, a futballhoz hasonló társadalmi-történelmi jelenség van, amelyben ilyen koncentráltan vizsgálhatók a társadalomfejlődés alapkérdései.”

A magyar labdarúgásra a társadalomfejlődéssel összefüggésben elsősorban a vandalizmus, a botránykeltés, a nézőtéri huliganizmus, vagyis viszolyogtató jelenségek sora jellemző. Méghozzá annak dacára, hogy a magyar sporttörvény lehetővé teszi a huligánok őrizetbevételét, bíróság elé állítását, sőt, a magyar országgyűlés már több évre terjedő börtönbüntetést is törvénybe iktatott. Párhuzamosan pedig megszületett a nézők biztonságáról szóló kormányrendelet, amely a veszélyeztetett nézők számára ad lehetőséget, az őket bántalmazó egyének elleni fellépésre.

Ám amíg nem szereznek érvényt konzekvensen a jog betűjének, addig lesz ne mulass, értsd, addig marad távol a futballpályáktól a sportág megannyi jó érzésű híve.

Latiz Lajos dandártábornok, a BRFK közbiztonsági főkapitány-helyettese egyértelműen fogalmaz: „Rendeletből, előírásból, törvényből van elég, csak az nincs beszabályozva, merről fújjon a szél, és merre dőljenek a fűszálak – állítja. – A magunk részéről kijelenthetem, a BRFK az elkövetkező időkben maradéktalanul érvényt szerez a jogszabályoknak, akár egy sportrendezvény betiltása árán is. De nem vállalhat fel olyan jogosítványokat, ami egyébként a sportesemények rendezőinek feladata, azaz, eredendően nekik kell felelősséget vállalniuk a nézők viselkedéséért.”

Míg a dandártábornok úgy véli, a nézőtéri zsidózás esetén nem a rendőrségnek kell közbelépnie, „hiszen ötezer embert nem lehet bekísérni a kapitányságra”, hanem a játékvezető feladata a pocskondiázás megszüntetése a meccs lefújása révén, Ábrahám Attila, a Nemzeti Sporthivatal elnöke amondó, a jogrendszer koherencia zavarai teszik lehetővé az előírások eltérő értelmezését. „Már az is vitára ad okot, hogy eldöntsük, bizonyos esetekben ki minősül sportesemény rendezőjének – fogalmazott. – A Magyar Labdarúgó-liga például nem jogosult adatkezelésre, mert csak néhány esetben minősül rendezőnek. Ám ettől még a lényeg változatlan, hiszen jóllehet, a helyzet az utóbbi időben javult, törekedni kell a meglévő jogi eszközök jobb kihasználására.”

Ábrahám, aki pénteken éppen a Magyar Rendészeti Társaság konferenciáján fejtette ki álláspontját „az állam szerepe a sportrendezvények biztosítása” címmel az adatkezelés említésével éppen arra célzott, hogy a szurkolók anonimitásának megszüntetése lehet az egyik járható út a sorozatos botrányok megelőzésére. Az úgynevezett szurkoló kártya bevezetése azonban egyelőre várat magára – az ombudsmani ellenkezést az sem enyhíti, hogy megannyi vásárlói és törzskártya esetében nem emelnek kifogást mondjuk egy bevásárlóközpont adatkezelése ellen…

Addig is a rendőrség „kezel” adatokat – jóllehet, a 16/99. számú kormányrendelet értelmében (térítés ellenében!) elvállalnák a szurkolói kártyák kiadását is. A VIII. kerületi rendőrkapitányság vezetői birtokában vannak a szóban forgó találkozóról készült felvételeknek, másodpercre pontosan tudják, mikor, mi hangzott el a lelátón, a hatóság azonban az Alkotmánybíróság határozata , és a legfőbb ügyészség állásfoglalása (azaz: nem történt bűncselekmény) alapján elutasította a nyomozást. A nyomozást elutasító határozatot megküldték a Magyar Labdarúgó Szövetség, a Magyar Labdarúgó Liga, valamint az MTK számára.

Kolláth György alkotmányjogász rámutatott, a rendőrség végrehajtó szerv, azt teheti, amire a törvény felhatalmazza. Márpedig a Hidegkuti-stadionban (ismét) tapasztalható gyalázatos gyűlöletbeszéd, még ha nagy nyilvánosság előtt hangzott is el, nem meríti ki a közösség elleni izgatást.

„A Btk. 269. paragrafusa szerint, aki nyilvánosan valamely nemzet, etnikai, faji, vallási

csoport, vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, illetve gyűlölet keltésére

alkalmas egyéb cselekményt követ el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel

büntetendő – mondta Kolláth. – Csakhogy a törvény szövege szerint a „gázkamrázás” s az „indul a vonat Auschwitzba” nem uszító tartalmú megnyilvánulás, még ha borzalmasan rossz érzéseket is idéz. Más a helyzet, amikor egyetlen személyt érintően hangzik el hasonló szörnyűség: ebben az esetben rágalmazás, becsületsértés címén büntetőjogi eljárást kezdeményezhet az illető” – tette hozzá Kolláth György, aki úgy véli, a jogalapok megfelelőek. Ellenben emlékeztetett arra is, hogy a 2004-es sporttörvény 71. szakaszának 2. és 3. bekezdése alapján a szervezők kötelesek az efféle magatartást tanúsítókat felszólítani, viselkedésüket azonnal hagyják abba, máskülönben ki kell őket vezetni az eseményről.”

A jelek szerint tehát büntetlenül lehet „gázkamrázni”, többmillió zsidó elpusztításának helyét, Auschwitzot kajánul emlegetni. Ebben az összefüggésben cseppet sem speciális eset Juhos Attiláé. Ő vezette 2004. április 18-án a botrányos MTK-Ferencváros mérkőzést. Négy játékost állított ki, miközben a vendégszektor gyalázatos hangot ütött meg. A meccset mégsem ( ő sem) fújta le.

A bíráskodástól azóta visszavonult Juhos szerint megoldást nem lehet remélni, amíg a Parlamentben is szörnyű a hangnem. Hozzátette, a gyepen lévő bíró vállára nehezedik minden, őt támadják, holott társadalmi problémáról van szó. „A stadionok valahogy kívül esnek a társadalmi normákon. Ha a színházi páholyból valaki lehajít egy széket, netán üvöltözni kezd, mocskolódik, nyomban kivezetik. A futballpályán miért nem lehet hasonlóan eljárni?!” – vetette föl. Juhos úgy véli, a jelenlegi szabályozás túl nagy súlyt helyez a játékvezetők vállára: ha nem fújják le a meccset „zsidózáskor”, az a baj, ha lefújják az a baj. Elárulta, 2004-ben még nem volt írásban lefektetve, ilyenkor mi a teendő. Végül így fogalmazott: „Nagyon kíváncsi lettem volna, mi történik, ha Sápi idő előtt véget vet a találkozónak. Nem zárom ki, hogy vagyoni károkozás miatt feljelentik. A játékvezetőkbe minduntalan bele lehet kötni…”

Őszinte szkepszisünkben az elmúlt napok fejleményei alapján jottányit sem rendülhettünk meg. Egyrészt a nagy fogadkozásokból láttunk már eleget, és megbizonyosodhattunk affelől, hogy micsoda múlt előtt áll a magyar foci – másrészt talán elég, ha az FTC-Debrecen utóvédharcaként emlegetett, a testület vezetőjéről, Páva Zoltánról elnevezett, jószándékú vizsgálóbizottság hamvába holt küldetésére emlékeztetünk. A bizottság tagjai ugyanis hiába fogalmazták meg praktikus javaslataikat, azok utóélete a nullához konvergál.

Ilyen előzmények után jutottunk el a kisipari módszerekig. Tudniillik a szombati, Diósgyőr-MTK összecsapás előtt néhány jóérzésű drukkert kellett a miskolci gárda elöljáróinak misszióra felkérniük: ugyan járjanak már közben a helyi B-közép hangadóinál, hogy ne gyalázzák az ellenfelet…

Népszava-összeállítás

Keretes

Nesze semmi

Körülbelül annyi érdemi eredménye volt a Magyar Labdarúgó Szövetsége tegnapi rendkívüli elnökségi ülésének, amennyi az egy héttel ezelőtti összejövetelnek: semennyi. Lothar Matthäus szövetségi kapitány év végén lejáró szerződésének ügye nem is szerepelt napirenden.

A testület ellenben foglalkozott az MTK-Újpest és a Honvéd-MTK mérkőzéssel, amely nyomán sikerült egy rasszizmus ellenes közleményt megfogalmazni. Az állásfoglalásban az MLSZ kezdeményezi a Belügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, a Nemzeti Sporthivatal, az Ombudsmani Hivatal, a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Magyar Labdarúgó Liga közötti ad hoc bizottság létrehozását, hogy hatékony együttműködést folytassanak a lelátói rasszizmus és erőszak leküzdésére”. Ezen felül súlyos szankciókat – akár az országos keretből való kizárást – helyezett kilátásba az elnökség azon játékvezetők ellen, akik a jövőben a szabályokban foglaltakat figyelmen kívül hagyják.

Összejött a szükséges 34 aláírás, így december 21-én sor kerül az MLSZ rendkívüli közgyűlésére, melynek összehívását Kisteleki István ligaelnök kezdeményezte. „Addigra minden vitás kérdést rendezni kell, így a kapitánykérdést is” – mondta Bozóky Imre, az MLSZ elnöke. Kiderült, hogy a profik, azaz a liga december 12-én, míg az amatőrök három nappal később tartanak taggyűlést.

Botránykrónika

2003. május 30., Ferencváros-Debrecen

A bajnokság utolsó fordulóban a hazaiak a bajnoki elsőségért játszottak, ám Tököli Attiláék képtelenek voltak bevenni a vendégek kapuját, így a „nevető harmadik” MTK lett a bajnok. Az elkeseredett szurkolók megrohamozták a pályát, a székházat, összevertek játékost, edzőt, akit csak értek, nem mellesleg Szentes Lázár DVSC-tréner veséjét is megrugdalták. A szurkolók később kőzáporral támadtak, gyújtogattak, s Várszegi Gábor az FTC akkori tulajdonosának távozását követelték.

2003. május 30., Siófok-Győr

A két csapat fanatikusai a lefújást követően berontottak a pályára és összecsaptak. A verekedés következményeként, hogy a siófoki pályát egy mérkőzés erejéig bezárták, így a Siófok-Ferencváros találkozót zárt kapuk mögött rendezték.

2004. április 18., MTK-Ferencváros

Az örökrangadón volt négy kiállítás, Torghelle Sándor melegebb éghajlatra küldte Lipcsei Pétert, aki erre leköpte, közben pedig Juhos Attila játékvezető nem akarta észrevenni, hogy a zöld-fehér szimpatizánsok rendületlenül skandálták: mocskos zsidók!”.

2004 augusztus 7., Fehérvár-Újpest

A stadionba kiküldött rendőri osztag igazoltatta a fehérvári biztonsági embereket, s mivel sokuk nem rendelkezett megfelelő papírokkal, őket eltávolították a pálya mellől. Az újpesti szektor először akkor „mozdult meg”, amikor az egyik vendégdrukker rosszul lett és mentőkocsi híján megpróbálták kitámogatni a kerítésen kívül. A másik oldalról – ahol a fehérvári publikum foglalt helyet – ez úgy tűnt, mintha a vendégek támadást indítanának ellenük, úgyhogy ők sem tétlenkedtek, hanem mozgásba lendültek. A biztonsági emberek – az említett okok miatt – nem voltak elegen, hogy megfékezzék a drukkereket, ezért kitörhetett a tömegverekedés. A bunyó közben az egyik szurkolót ülepen szúrták.

2004. szeptember 25., Diósgyőr-Győr

Reszeli Soós Istvánt, a korábban Diósgyőrben is tevékenykedő szakvezetőt a hazai szurkolók a mérkőzés kezdetétől szidalmazták, később pedig, ami a kezük ügyébe került, hozzávágták. Reszelit a szünetben a biztonsági személyzet menekítette ki a helyszínről. A lefújást követően több diósgyőri huligán rohant a játéktérre, és megkergette a vendég csapat labdarúgóit. Az öccsét „védő” Vincze Ottó ekkor vágta orrba az egyik izgágát. Később kiderült, a bunyóstárs nem egy hazai huligán, hanem győri biztonsági ember volt…