Forrás: Híradó

Izraelben alighogy felbomlott a jobboldali Likud és a baloldali munkapárt nagykoalíciója – nem hivatalosan – de már is elkezdődött választási kampány. Ariel Saron miniszterelnök új pártja, a Kadima /vagyis Előre/ máris vezeti a népszerűségi listákat. A 77 éves politikus alaposan felforgatta az izraeli belpolitikai életet azzal, hogy szakított a jobboldali Likuddal, és új középjobb pártot alapított. Saron új programja támogatja egy független és demilitarizált – terrorizmusmentes palesztin állam létrejöttét.

Gázai övezet, néhány hónappal ezelőtt. Az izraeli nagykoalíciós kormány 38 évi megszállás után idén nyáron felszámolta a gázai zsidó telepeket, és kivonta katonáit az övezetből. Az akció ellen nemcsak az érintett telepesek lázadoztak, hanem a kormányzó Likud párt keményvonalasai is, akik nemes egyszerűséggel árulónak nevezték a pártelnök – miniszterelnök Ariel Saront. Azt, aki 2001-ben történelmi mélypontról húzta fel a Likudot, melynek megalakulása óta tagja volt. Aki épp a ciszjordániai és gázai zsidó telepek létesítése miatt kapta a „bulldózer” gúnynevet. És aki ezek után a Munkapárt segítségével sikeresen végrehajtotta a gázai kivonulást. Majd a Likudból is kivonult, 14 hűséges képviselővel együtt, hogy saját pártot alapítson.

Ariel Saron: „Ma reggel találkoztam Kaczav elnök úrral, és arra kértem, hogy adja beleegyezését a parlament feloszlatásához, és írja ki az előrehozott választásokat, amilyen korán csak lehetséges. Ezek után, – néhány társammal együtt, akik igazi bátorságról és nemzeti felelősségérzetről tettek tanúságot, – azon dolgozunk, hogy létrehozzunk egy új nemzeti liberális pártot Izraelben. Sok tépelődés után ma úgy döntöttem, hogy kilépek a Likudból. A jelenlegi formájában ugyanis ez a párt nem képes Izraelt a nemzeti célok irányába vezetni.”

Elemzők szerint Saron valójában előre menekül. És nemcsak saját rebellis párttársai miatt került lépéskényszerbe, hiszen nemrég, a Munkapárt élén történt vezetőváltás után a kormánytöbbség is elfogyott. Az új pártelnök, Amir Perec épp azzal nyerte el a tagság bizalmát, hogy megígérte, habozás nélkül távozik a nagykoalícióból. Az ígéretet be is tartotta, és ezzel a baloldali tömörülés kilépett nemcsak a koalícióból, hanem a Likud árnyékából is. Az újdonsült pártelnök határozott lépéseket ígér. Máris kijelentette: Izraelnek a ciszjordániai telepeket is fel kell számolnia. Amir Perec a jelek szerint hű marad szakszervezeti vezetői múltjához, és markáns szociális fordulatot szorgalmaz.Az izraeli belpolitikai térkép tehát alaposan átrajzolódik a március 28-ra kiírt előrehozott választások küszöbén. A megfogyatkozott Likud hamarosan új vezetőt választ, az ideológia viszont a régi marad.

Uzi Landau Likud párt, képviselő: ” Saron úr egyet jelent azzal, hogy kivonulunk a Golán fennsíkról, a Jordán völgyéből, Júdeából és Szamáriából, kettéosztjuk Jeruzsálemet. Mi nem akarjuk ezt lehetővé tenni. Az, hogy Saron elnök úr itt hagyott bennünket, egy új kezdet a Likud számára. És egy új remény, hogy letisztult politikával és ideológiával, pragmatizmussal dolgozzunk tovább.

Ariel Saron lépése sokak szerint politikai hazárdjáték. Mindenesetre új pártja, a Kadima a közvélemény-kutatások szerint máris népszerű, és a szimpátia tovább növekedhet, ha Saronnak sikerül maga mellé állítania a Munkapárt leváltott vezetőjét, a 82 éves, közismert veterán politikust, Simon Pereszt.

Daniel Katz: „Tulajdonképpen a saját pártja volt az, amely nem támogatta Saront. De most létrehozhat egy olyan mozgalmat, amelyre az emberek szavaznak, vagy nem, de ez legalább egy új választási lehetőség.

Max Livnat: ” Manapság Saron nagyon népszerű. És már soha semmiképp nem lesz többé a Likud tagja. Ha ma lenne a választás, biztosan sok mandátumot gyűjtene. De csak néhány hónap múlva voksolunk, addig meg… Ki tudja?”

Jerold Steinberg politikai elemző: „Ez az, amire az izraeliek hónapok, vagy talán évek óta vártak. Ezt egyfajta „nagy durranás”. És nemcsak az, hogy Saron kilépett a Likudból, hanem az is, hogy a Munkapárt új elnököt választott Simon Peresz helyére. Ez meglepetés volt, és elindított egy folyamatot. Tudjuk, hogy ez a kormány instabil volt, tudtuk, hogy a markáns változások, beleértve a palesztin politikát, és a békefolyamat kudarcait, szóval mindez változásokért kiáltott. Saron tulajdonképpen egy nagy lépést tett előre, amellyel a belpolitikai berendezkedést is megváltoztatja.”

Az elemző szerint a márciusi voksoláson a választók azt is eldöntik, milyen ütemben és milyen irányban haladjon tovább az izraeli – palesztin békefolyamat. Amelynek, való igaz, gázai kivonulás hatalmas lendületet adott, ám jó néhány kemény dió még hátravan. Jeruzsálem – amelyet egyelőre a zsidó állam és a palesztinok egyaránt sajátjuknak tekintenek. A radikális fegyveres csoportok megfékezése. Vagy éppen a ciszjordániai zsidó telepek sorsa, amely minden eddigineknél hevesebb vitákat válthat ki. A Jordán folyó nyugati partján jelenleg is feszült a helyzet, és szinte mindennaposak az összetűzések az izraeli katonák és palesztin fiatalok között. Az egyik állandó tűzfészek Hebron városa, ahol a minap palesztin iskolások tüntettek a zsidó kolóniák környékén bevezetett szigorú intézkedések ellen, amelyek – szerintük – korlátozzák a palesztin lakosok szabad mozgását. Izrael mindezek ellenére nem tervez egy, a gázaihoz hasonló kivonulást Ciszjordániából. Ez még Ariel Saron új pártjának választási programjában is benne van. A palesztin főtárgyaló mindenesetre bízakodó.

Szaeb Erekat palesztin főtárgyaló: „Remélem, ha leülepszik a politikai porfelhő Izraelben, lesz egy olyan partnerünk, aki készen áll a játszma befejezésére, és a konfliktus lezárására, hogy eljussunk a palesztin – izraeli békeszerződésig, amely, szerintem, megvalósítható.”

Véletlen egybeesés, hogy épp az izraeli belpolitikai fordulat után nyílt meg a rafahi határátkelő, amellyel gyakorlatilag feloldódott a Gázai övezetben élő csaknem másfél millió palesztin elszigeteltsége. Az egyiptomi határon lévő átkelőt ezentúl a palesztinok ellenőrzik, európai megfigyelők segítésségével. Az izraeliek egy közeli állomásról zártláncú tévén követhetik az eseményeket.

Mark Otte, az EU közel-keleti megbízottja: „Ez az ünneplés és az öröm napja, amely szerintem gyökeres változást hoz az Önök életébe. Meg vagyok győződve arról is, hogy fokozatosan sikerül elérniük azokat a jogokat, amelyek a szuverenitást biztosítják, és amelyek segítségével megvalósítható lesz a palesztin állam. Az a szabadság, amelyre az itt élők oly régen áhítoznak.”

Kérdés, hogyan élnek a szabadság és demokrácia eszközeivel a palesztin választók, akik januárban döntenek az új törvényhozásról. A Gázai övezetben például erőszakos botrányba fulladt az előválasztás. Amelynek nem titkolt célja célja az volt, hogy a kormányzó Fatah mozgalmat régóta irányító és korrupció gyanújába keveredett vezetőket a fiatalok váltsák fel. Sokak szerint ugyanis a mérsékeltnek számító Fatah csak így tud eredményesen ringbe szállni a radikális Hamasszal szemben. A békefolyamat szempontjából pedig nem mindegy, kik ülnek tárgyalóasztalhoz a majdani izraeli kormány képviselőivel.

Panoráma