Összeállításunkban az idei kitüntetettek történetét olvashatják
Tizenhárom magyar kapott tegnap a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében Világ Igaza kitüntetést, közülük tízen posztumusz. Az okleveleket és az emlékplaketteket David Admon izraeli nagykövet adta át. A kitüntetésben olyan nem zsidó emberek részesülnek, akik a vészkorszak idején mentették az üldözötteket. Az izraeli parlament 1953-ban hozta létre a Jad Vasem Intézetet, hogy gyűjtse össze a holokauszttal összefüggő dokumentumokat, és vegye föl a kapcsolatot azokkal, akik segítettek az üldözötteken. Eddig 24 országból 17 ezer embert kutattak fel. A Magyarország és Izrael között 1989-ben helyreállt diplomáciai viszony óta 650 magyar kapott Világ Igaza kitüntetést. Összeállításunkban az idei kitüntetettek történetét olvashatják.
Kálló Kamill, Kovács Istvánné Lőrincz Margit és Szabó Imre a tegnapi kitüntetésátadáson. Zsidókat mentettek a vészkorszakban fotó: Soós MilánA megmentő: Lőrincz Balázs és felesége, Mária
A megmentettek: négy munkaszolgálatos, köztük Weisz Valló Pál
A házaspár posztumusz kitüntetését lányuk, Kovács Istvánné Lőrincz Margit vette át
A Lőrincz család Sajógalgócon élt. A családfő 1944. november 5-én a közeli erdőbe ment egy elhagyott vadászházat megnézni arra az esetre, ha menekülniük kell. A házban Lőrincz Balázs négy agyonfázott, éhező munkaszolgálatos zsidót talált. Ezután mindennap ellátta őket étellel. Egyszer az erdőben bujkálók bementek Lőrinczékhez ebédelni, de aznap németek és nyilasok érkeztek a faluba, hogy szökött munkaszolgálatosokat és katonákat kutassanak fel. A húszéves, katonaszökevény Lőrincz fiú a négy férfival a ház kertjébe bújt, amikor betörtek az udvarra az üldözők. A családfő mindent tagadott, a nyilasok nem találták meg őket. Még aznap éjjel az öt bujkáló férfi az erdőben egy földalatti bunkert ásott, abban rejtőztek az orosz katonák érkezéséig. A fiú nővére, Margit vitte nekik az élelmet.
A megmentő: Kálló Ferenc tábori esperes
A megmentettek: Egri István színész, Szírt Miklós, Thassy Jenő és sok zsidó ember
A posztumusz kitüntetést az esperes unokaöccse, Kálló Kamill vette át
Kálló Ferenc esperes 1927-től volt katonai lelkész, 1930-ban a 11. számú helyőrségi kórház, a mai Budai Honvéd Kórház vezető lelkésze lett. 1944-től volt tagja a Nemzeti Ellenállási Mozgalom budai csoportjának, és megalakította a Magyar Front helyi csoportját. Orvosok, ápolók, írnokok voltak a tagjai. A kórházban sok szökött munkaszolgálatos talált menedéket, a legnagyobb veszélyben levőket a fertőző osztályon rejtették el. Kálló Ferenc sokaknak készített hamis keresztlevelet. Gyanússá is vált a hatóságok előtt. Szálasiék hatalomátvétele után társai bújtatni akarták, ezt nem fogadta el. A nyilasok a betegágyból hurcolták el, megkínozták és agyonlőtték.
A megmentő: Szabó Imre
A megmentett: Guttman László
A kitüntetést maga a megmentő vette át
Szabó Imre gyermekkori barátja volt Guttman Lászlónak, egy iskolában tanultak Győrben. A nyilas hatalomátvétel után Guttmant egy munkaszolgálatos egységben hajtották az osztrák határ felé, és Abdán rövid időre megálltak. László ott találkozott régi padtársával. Szabó édesapja volt a település főjegyzője, fia barátja segítségére sietett, hamis papírokat szerzett, még a katonai szolgálat alól felmentő orvosi igazolást és élelmiszerjegyeket is adott neki. Guttman a Szabó családnál bújt meg, majd Budapestre költözött a hamis papírokkal, így megérte a felszabadulást.
A megmentő: Szijj László, felesége, Lenke, és Nagymányoki Guth Gilbert
A megmentettek: Köves Péter, az édesanyja, nagyanyja, több zsidó család
Szijjék posztumusz kitüntetését lányuk, Zács Imréné Szijj Éva vette át, Nagymányoki Guth Gilbert posztumusz kitüntetését pedig Magyar Gergely, a Kapisztrán Szent János Ferences Rendtartomány tartományfőnöke vehette át
A német megszállás után a Köves családnak el kellett hagynia pasaréti házát, és a kijelölt zsidó házba kellett költöznie. Az édesapát munkaszolgálatba vitték. A nyilas puccs után a kilencéves Péter, édesanyja és nagyanyja megszökött az óbudai téglagyárból, és Szijjéknál talált menedéket. A ház svájci védelem alatt állt, és több zsidó gyermek volt ott elszállásolva. A Szijj család szoros kapcsolatban volt a pasaréti ferences templommal, rendszeres élelmiszer-támogatást kapott tőlük. A nyilasok 1944 novemberében felszólították a ház lakóit, hogy hagyják el az épületet. Ekkor Szijjék egy ferences rendi paptól, Nagymányoki Gilbert atyától kaptak egy kulcsot egy rózsadombi házhoz. A bujkálók oda költöztek, Szijjné látta el őket ennivalóval.
A megmentő: Fodor Károly
A megmentett: Lebovits Rudolf
Fodor Károly posztumusz kitüntetését a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet őrzi meg
Lebovits Ignác egyedül nevelte fiát, Rudolfot. A zsidóüldözések kezdetén Lebovits megkérte barátját, Fodor Károlyt, hogy szükség esetén gondoskodjék a gyermekről. Amikor Lebovits Ignácot munkaszolgálatra vitték, Fodor a gyermeket elrejtette apja házában, Gyömrő-Tótfürdőn. A szomszédok felfedezték a gyermeket, figyelmeztették Fodorékat, vigyék el a fiút, mert szerintük jelenléte veszélyezteti a falu lakosságát. Ekkor Fodor máshol bújtatta el a fiút. Lebovits Ignác betegen tért vissza a háború végén, és visszakapta a fiát. Lebovits Rudolf kivándorolt az Egyesült Államokba, de a család az idősebb Lebovitsot 1961-es haláláig gondozta.
A megmentő: Buzi János és leánya, Zsuzsanna
A megmentettek: Lőwy Sándor, Leitner Mihály, Katz Károly és Weiss Sándor
Horváth Attiláné Buzi Zsuzsanna vette át a saját és édesapja posztumusz kitüntetését
1944 októberében a munkaszolgálatosok menetéből megszökött négy fiatal zsidó. A Fejér megyei Alcsútdobozon rejtőztek el, egy padláson. A gazda, Buzi János felfedezte, majd tovább bújtatta őket a mezőgazdasági munkások ideiglenes szállásán. A család, de főképp lányuk, Zsuzsanna élelemmel és ruhával látta el őket. Feljelentéstől tartva, Buzi János ismét háza padlásán helyezte el a fiatalembereket, akik egészen a felszabadulásig ott rejtőztek. Leitner Mihály ma Kanadában él, és továbbra is tartja a kapcsolatot Zsuzsannával.
A megmentő: Gyűrősi Andrásné és lánya, Csala Sándorné Gyűrősi Rozália
A megmentettek: Paskesz Fülöp és családja
Csala Sándorné Gyűrősi Rozália vette át a saját és édesanyja posztumusz kitüntetését
Az ortodox zsidó Paskeszéknak élelmiszerüzletük volt Makón. A Gyűrősi család mindig ott vásárolt. A megszállás után a családfőt behívták katonának, felesége és az akkor 21 éves Rozália lánya pedig a gettósítások megkezdésekor segítséget ajánlott Paskeszéknak. Befogadták kétéves kislányukat mint távoli rokont. A deportálások hírére aztán Gyűrősiné parasztházukban rejtette el az egész családot. Gyűrősi Rozália szekérrel járt vásárolni, mindig máshová, nehogy feltűnjön valakinek a sok élelmiszer. A felszabadulásig gondoskodtak az üldözöttekről. A Paskesz család 1949-ben elhagyta Magyarországot, de továbbra is tartja a kapcsolatot Rozáliával. A Paskesz családból többen is eljöttek a tegnapi ünnepségre.
A megmentő: Prugberger József
A megmentett: Görög Sándor
Prugberger József posztumusz kitüntetését 94 éves özvegye, Márta asszony veszi majd át Szombathelyen
Prugberger József Szombathely közkórházának alapító főorvosa volt. Jó barátja Görög Dénesnek, a patológiai osztály vezetőjének. A Görög család katolikus hitben élt, gyermekeik, Klára és Sándor misére is jártak. Az üldöztetéskor Görög Dénes megkérte Prugbergert, két gyermekét helyezze biztonságba. Klárát a szombathelyi Annunciáta nővérek zárdájába, Sándort Kőszegre, az Isteni Ige Társasága missziósházba vitte. Görög Dénest és feleségét gettóba zárták. Klára a zárdában tüdőgyulladást kapott, és Prugberger osztályára került. A kórház egyik altisztje feljelentette, hogy ott fekszik a zsidó főorvos lánya. Egy német tiszt és egy nyilas ekkor a gettóba hurcolta a 13 éves lányt. A családot nem sokkal később Auschwitzba deportálták, senki sem tért haza. A fiú, Sándor, a családból egyedüliként élte túl az üldöztetést Kőszegen. A most 72 éves Görög Sándor akadémikus, a kémiai tudományok címzetes professzora.
Varga Gergely

