Forrás: Magyar Hírlap

Álláspont

Ne verjük el a port Sápi Csabán, az MTK-Újpest labdarúgó-mérkőzés játékvezetőjén, amiért hagyta, hogy a vendégszurkolók antiszemita rigmusokat skandáljanak, s a gázkamrákat emlegessék a hazai játékosokkal és szurkolókkal kapcsolatban.

Ágy megy ez évek óta. Folyamatosan. Sosem szakítottak félbe még egyetlen mérkőzést sem. Pedig ez a szabály. Súlyos nézőtéri rendbontás esetén meg kell szakítani a játékot, figyelmeztetni a szurkolókat, s ha nem hallgatnak a jó szóra, le kell fújni a meccset. Mert ez egy játék. Igaza van Sápi Csabának: a futball a játékról szól. Ám ahogy folytatja, abban már nincs igaza: én a játéktéren úgy értékeltem, hogy nem csoportosan kiabáltak be a nézők, hanem csak néhány szurkoló zsidózott.

A gyűlölködés nem a játék része. Itt nulla tolerancia kell. Nincs olyan, hogy ha öten zsidóznak, az még eltűrhető, ha százan, az már nem. Ha X decibellel zúg a mocskos zsidók a stadionban, az még belefér a játék kereteibe, de Y decibellel már nem.

A közbotrányt nem a részvevők száma és hangereje határozza meg.

Sápinak a játék megállításával figyelmeztetnie kellett volna a közönséget, és sem azt nem lett volna szabad mérlegelnie, hogy még elviselhető mértékben zsidóznak-e, sem azt, hogy mi lesz, ha végül lefújja a meccset, s „elrontja” ezrek? – százak! – szórakozását.

Ha leszakad a csillár, nem tartják meg az operaelőadást, ha tűz van, félbeszakítják a lakodalmat – a játék, a szórakozás fontos dolgok, egészen addig, amíg a játék élvezhető, s az embernek van kedve szórakozni. Ami az MTK-pályán történt, az nemcsak a zsidóknak, nemcsak az MTK-drukkereknek, hanem minden jóakaratú embernek elvette a kedvét a játéktól. Ha így van, s mélyen reméljük, hogy így van, akkor a lefújás már nem is olyan sok embert háborított volna fel. S akiket fölháborított volna, megérdemelték volna.

A gyűlölethandabanda száműzése a lelátókról a bírók és a játékszerető szurkolók közös harca és érdeke.

Sápi Csaba nem érdemel súlyos megbélyegzést, csak követte a „nagy elődök” szokásait, s különben sem egy rövid nadrágos, magányos ember sípszavával lehet egy társadalmi bajt megoldani.

De ha az a síp meccs közben háromszor megszólal, történelmet írt volna vele.