Forrás: Heti Válasz

5. évfolyam 47. szám, 2005.11.24.

Heti Válasz, november 10. (60-61. oldal)

A franciaországi eseményekről szóló cikkük több pontatlanságára szeretném felhívni a figyelmet. Például a zavargások kiváltó oka nem a „bevándorolt észak-afrikai fekete és arab fiatalok, valamint a francia rendőrség szembenállása”, ráadásul nem bevándorolt fiatalokról van szó, hanem a valamikor bevándoroltak Franciaországban született és már francia állampolgárságú utódairól. Nem igaz, hogy Sarkozy belügyminiszter „nemes egyszerűséggel csőcseléknek nevezte a külvárosok lázadó népét”, mert nem a sorsuk ellen lázadókat nevezte en bloc csőcseléknek, hanem csak a bűncselekmények elkövetőit. A szerző azt írja, hogy a szervezetten gyújtogató, romboló bandák „3500 autót, több tucat kereskedelmi üzletet, egy egész autóbuszgarázst, számos éttermet és kávéházat égettek fel”. Ezzel szemben a hangsúly az iskolákon van, amelyekből számos vált a tűz martalékává, mivel a diszkrimináció szimbólumát jelenti a gyújtogatóknak.

Éry László

ery@wanadoo.fr

A franciaországi események előfordulhatnak-e Magyarországon? – kérdezik egyre többen. Tősgyökeres jobboldali zenész cigány családból származó, a legnagyobb jobboldali pártot erősítő politikusként mondom, hogy ilyen jellegű megmozdulás egyértelműen a cigányok részéről várható. Ők a legnagyobb kisebbség, velük szemben mutatható ki leginkább a látens rasszizmus, és ez a megkülönböztetés kihat gazdasági szerepükre is.

A pártállami időkben megkülönböztetés nem létezett, így felzárkóztatási programnak sem volt helye. Ágy a cigány családok számára nem maradt más, mint a foszló állami szektor. A cigány családok bevételéből hiányzott az a pluszjövedelem, ami a nem cigány családoknál az életszínvonal növekedését produkálta. A látens rasszizmus miatt nem tölthettek be állami intézményekben vezetői, középvezetői posztot, pártvonalon sem voltak kilátásaik a mély családi és egyházi kötődésük miatt. A megoldatlan problémák csak nőttek, és újak sorakoztak fel melléjük.

1989 – rendszerváltás, vagy mondjuk, ahogy akarjuk, a mi szemszögünkből a lényegen nem változtat. Az állami szektor összeomlott, a munkanélküliség az egekbe szökött, a cigány családok gazdaságilag összecsuklottak. A szegénység, a leszakadás egyre szembetűnőbb lett, s mint ahogy az lenni szokott, a primitíven gondolkodók között táptalajra talált a rasszizmus és az antiszemitizmus. Az állam munkát már nem tudott adni, a magánszférában meg nem volt helye cigánynak. Főleg, ha látszott rajta, sőt, ha vállalta is. Most azt mondhatnánk, ennek a társadalmi csoportnak joga van a zúgolódásra, de ez nem történt meg. Miért?

1990-ben győz az MDF. Miniszterelnök lesz egy történészprofesszor, ötvenhatos forradalmár, Antall József. Ha valaki, ő ismeri Magyarország történelmi hibáit. Miközben egyes csoportok az ország kifosztásával foglalkoznak, addig a kötelességtudó hazafi emberek meghozzák a világ leghaladóbb kisebbségi törvényét. Politikai jogot adnak a cigányok kezébe. A pártállam utáni Magyarország első miniszterelnöke jóval meghaladta gondolkodásban kortársait. Azzal, hogy politikai legitimációt adott a kisebbségeknek, csökkentette a gazdasági helyzetből adódó kulturális különbségeket, és visszaszorította a rasszizmust.

A cigányság gazdaságilag vesztett, de összességében nyert a rendszerváltással. Gazdasági értelemben roszszabb helyzetben van, mint a francia bevándorlók, de egy jó kormánnyal van kiút. A pártpolitikai érdekek fölé kellene helyezni az ország, a nemzet érdekét, és megtalálni a kompromisszumos megoldást, a gazdasági mohóságból vissza kellene fogni, és az állampolgárokat ösztönözni.

Ágy elkerülhetők a franciaországi események.

Balogh Artúr, Budapest