Forrás: Heti Válasz

Mráz Ágoston Sámuel, vilag@hetivalasz.hu

Takarékoskodó évek elé néz Németország, ahol a jövő héten minden bizonnyal az Angela Merkel vezette nagykoalíció veszi át az irányítást. De vajon sikeres lesz-e az eddigi ellenfelek kényszerházassága?

Majd két hónappal a választások után, huszonhat nap intenzív tárgyalás eredményeként a múlt hét végén végre elkészült a keresztény pártok (a CDU és a CSU) és a szociáldemokraták (SPD) koalíciós megállapodása. A 191 oldalas dokumentumon erősen érződik, hogy ellentétes értékrendű pártok programjaiból gyúrták össze. A nagy víziók és a régóta várt reformok helyett a németeknek apró lépésekkel kell beérniük, illetve komoly megszorításokat elszenvedniük.

Az állami takarékoskodás csaknem minden társadalmi csoportot érint. A nyugdíjasok a következő években nem számíthatnak járandóságuk emelésére, a fizetésből levont nyugdíjjárulék viszont emelkedik. Megszűnik a saját lakás vásárlását segítő támogatás, a köztisztviselők egy órával hosszabban dolgoznak majd, a gazdagoknak pedig – negyedmillió eurós (62 millió forintos) évi jövedelem felett – három százalékkal magasabb (45 százalékos) jövedelemadót kell fizetniük. Erősen vitatott, de eldöntött tény, hogy 2007-től az általános forgalmi adó három százalékkal, 19 százalékra emelkedik. Igaz, továbbra is csak hétszázalékos áfa sújtja majd az élelmiszereket és a sajtótermékeket. Az egyetlen kedvezményt a munkaadói járulék csökkentése jelenti. A növekvő adóbevételekből finanszírozott lépéstől a pártok új munkahelyek teremtését remélik. A megszorításokat várhatóan követő elégedetlenséget a kormány nagy ívű beruházásokkal kívánja ellensúlyozni. A négy év távlatában mintegy 25 milliárd eurós „jövőalapból”, melynek felét privatizációs bevételekből kell majd előteremteni, többek között infrastrukturális beruházásokat, lakóépületek felújítását és a kutatás-fejlesztést támogatnák, de jutna belőle a gyermeket vállaló családok segítésére, a cégek elszámolási lehetőségeinek bővítésére, valamint a vállalatok családon belüli átörökítésének tehermentesítésére is.

Hiába minden szigorúság, a jövő évi költségvetésből 40 milliárd euró (a magyar hiánynál mintegy tízszer nagyobb összeg) így is hiányozni fog. Ezzel a nagykoalíció megsérti az alkotmányt, amely előírja, hogy a mindenkori deficit nem haladhatja meg az az évi beruházások mértékét. Mivel az ellenzéki pártok máris alkotmányos vétót helyeztek kilátásba, a főbírák dönthetik majd el, hogy tehető-e kivétel, tekintettel a rendkívüli helyzetre.

MAGYAR SZEMPONTOK

A hazájukból elüldözötteknek, így a Magyarországról kitoloncolt németeknek is emléket állítana a Merkel-kabinet valamilyen „látható jel” formájában. A hosszú múltra visszatekintő elképzelés helyességét a baloldal erősen vitatja. A kompromisszum azonban nem lehetetlen: az idén avatták fel a kezdetben szintén sokat kritizált berlini holokauszt-emlékművet.

Külpolitikailag határozottabb, az érdekeit nemzetközi szinten tudatosabban érvényesítő Németország képe bontakozik ki a koalíciós szerződésből. Sokatmondó, hogy az új német kormány az Európai Bizottság tavaszra várt országjelentésétől teszi függővé Románia és Bulgária EU-csatlakozásának ratifikálását, azaz nem kíván elébe szaladni a dolgoknak. Magyar szempontból fontos, hogy a németek kiállnak a 2002-ben tíz évre kötött európai agrárpaktum mellett, amely garantálja a támogatások magas szintjét és rendezi az új tagállamok fokozatos egyenjogúsítását. Az új kormány érezhetően fel kívánja mondani az európai projekt finanszírozásában játszott jótékony nagybácsi szerepét: a befizetéseknél a semlegesség elvének érvényesítésére, tehát a történelmi szempontok figyelmen kívül hagyására fog törekedni.

Bár Angela Merkel most kinevezett külpolitikai főtanácsadója korábban élesen bírálta a Schröder-kormányt, amiért az nem fordít figyelmet a középeurópai régióra, számottevő változást a koalíciós megállapodás szövege sem jelez. Biztató jel, hogy Merkel már november elején találkozott mind a magyar, mind a szlovák miniszterelnökkel.

Nem számíthatunk a német munkaerőpiac előrehozott, 2011-nél korábbi megnyitására sem. Ráadásul a feketemunka ellen még szigorúbb fellépést ígérnek. Igaz, rögzítik, hogy nem egyoldalúan kívánnak eljárni – ahogy az Münchenben történt a magyar vállalkozóknál -, hanem az érintett új tagállamokkal szorosan együttműködve.

SZEMÉLYI CSATÁK

A Merkel-kormány megalakításával hosszú idő után ismét megbolydul a német politikai tábor. Először a kormánynévsor kialakítása okozott feszültségeket. Több éve kormányzó szociáldemokrata miniszterek sértődötten vették tudomásul, hogy lecserélésükről még csak nem is értesítették őket. Majd Edmund Stoiber bajor miniszterelnök okozott kellemetlenséget az új kancellárnak, mivel a CSU jelöltjeként felvetette a kormányba Merkel egyik fő riválisát, Horst Seehofer korábbi egészségügyi minisztert. Igazi felfordulást azonban az okozott, amikor Franz Müntefering SPD-elnök főtitkárjelöltjének pártbeli leszavazását követően bejelentette, nem jelölteti magát újra a szociáldemokraták élére. Müntefering visszavonulása nyomán Edmund Stoiber úgy döntött, hogy lemond a berlini gazdasági csúcsminiszterségről, s inkább bajor miniszterelnök marad.

KRITIKAÖZÖN

A koalíciós egyezménnyel szinte mindenki elégedetlennek tűnt. Friedrich Merz, a CDU egykori frakcióvezetője, Merkel másik örök ellensége túl szociáldemokratának találta, a gazdasági érdekképviseletek az áfaemelést minősítették konjunktúragyilkosságnak, Merkel egyik gazdasági tanácsadója pedig a gazdagok adóját a zsidókat a német birodalomban sújtó különadóhoz hasonlította. Egyedül a gyáriparosok képviselője jegyezte meg elismerően, hogy a megállapodás ennél sokkal rosszabbul is elsülhetett volna.

Az elégedetlenkedő hangok dacára november 22-én Angela Merkel személyében minden bizonnyal először választanak nőt kancellárrá Németországban. Az összesen 448 fős kormányoldal több mint 140 képviselőjének kellene eltérően szavazni a titkos választáson, hogy ne így történjen.

A nagykoalíció sikerességét – Angela Merkel szavai szerint – azon lehet majd lemérni, hogy lesz-e több munkahely az országban. E megfontolt szavak éles kontrasztban állnak Schröder kancellár egykori híres kijelentésével, mely szerint ne legyen többé kancellár, ha nem tudja drasztikusan, négymillió alá csökkenteni a munkanélküliek számát. Schröder a jövőbe látott, de nem a csökkentést illetően.

A távozó kancellár a CDU-központban a tárgyalások lezárását követő ünnepségen vidáman megjegyezte, ígéri, ezt a koalíciós szerződést sem fogja elolvasni. Az első hallásra könnyelmű kijelentés jó tanácsként is érthető: a sok részlet között nem veszhet el a lényeg, Németországnak a programoktól független víziókra is szüksége van.