Forrás: Népszava

Több mint három évtizeddel a hasonló címet viselő kiadvány megjelenése után újabb, a nemzetközi élet fontosabb kérdéseit, politikai, gazdasági fogalmait tárgyaló könyv jelent meg az Osiris Kiadó gondozásában. Elődjét, a „Világpolitikai kislexikont” még 1974-ben adta ki a Kossuth Kiadó a „Korszerű társadalmi ismeretek könyvtára” sorozatban. Azóta pedig hatalmasat fordult a világ, hiszen ki gondolta volna akkor, hogy összeomlik a szocialista tömb, ledől a berlini fal, hogy Magyarország a NATO és az Európai Unió tagjává válik, hogy utasszállító repülőgépekkel követnek el terrortámadást a világ első számú szuperhatalma ellen. Ki látta előre, hogy egy arab állam diplomáciai kapcsolatra lép Izraellel, ki foglalkozott akkoriban Afganisztánnal?

A most megjelent lexikonban 1500 szócikk található, ezek főként a II. világháború utáni eseményeket taglalják, de a könnyebb érthetőség érdekében visszanyúlnak a világháborút megelőzően végbement folyamatokhoz is. A lexikon bemutatja a világ majd minden államát, jellemzi külpolitikájukat, rövid portrékat közöl a világpolitikát formáló személyekről, elmagyaráz nemzetközi jogi, gazdasági alapfogalmakat, ír a fontosabb nemzetközi szervezetekről.

Bár a műben felfedezhetők kisebb-nagyobb hibák, kiváló és egyben hiánypótló könyvet tarthat kezében az olvasó. A lexikont nemcsak egyetemi hallgatók, újságírók, szakértők forgathatják haszonnal, hanem a téma iránt érdeklődő laikusok is. Kétségkívül zavaróak az elírások, ténybeli tévedések, s nehezíti az eligazodást, hogy a neveket sokszor nem írják ki teljesen. Ez főleg a kevéssé ismert afrikai, ázsiai, arab politikusok esetében bosszantó. Egyes fontos témákra nem jutott szócikk, s hiába keresnénk a könyv végén valamilyen könnyen áttekinthető függeléket a fontosabb államok elnökeiről, kormányfőiről. Sokat segítene néhány térkép. Az időrendi áttekintés és az „Irodalmi kalauz” ellenben kitűnő támpontot ad a tájékozódásra, a további keresgélésre.

A szócikkeket főként a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének PhD-s hallgatói írták, akiknek munkáját Horváth Jenő, az egyetem tanára fogta össze, s egyetemi oktatók lektorálták. Az újabb kiadások előtt érdemes lesz még a szöveget csiszolgatni.

R.P.