Forrás: Magyar Hírlap

Nincs gazdája a Szerbia és Montenegró-i hadseregben a botrányos szerződésnek

Szüksége van-e Szerbia és Montenegró hadseregének negyvenöt-millió dolláros kémműholdra, amikor a sorkatonák étkeztetésére is alig futja?

A Szerbia és Montenegró-i vezérkart megrázó legújabb botrány akkor robbant ki, amikor az izraeli vendéglátók a múlt héten odatették a számlát a mit sem sejtő Boris Tadic szerb elnök elé; ebből kiderült, hogy az Imageset nevű cég négy és fél millió dollárt követel egy tavasszal megkötött szerződés alapján, amelynek értelmében Szerbia és Montenegró hadserege felderítő műholdat bérel tőlük. A summa csak egytizede a negyvenötmilliós végösszegnek, amelyet részletekben kell törleszteni. Az elnök nem tehetett mást, mint elhárította a követelést, mondván, fogalma sincs az üzletről, és nem is illetékes az államközösség honvédelmi kérdéseiben.

Sorkatonák, haza!

Miután az ügy kipattant, kiderült, hogy nincs gazdája a titkos műholdbérlési ügynek: az ország legmagasabb vezetői sorra cáfolják, hogy közük lenne hozzá. Ez részben érthető is, hiszen nehéz megindokolni egy ilyen horribilis összegű beszerzést, amikor még a kiskatonák étkeztetése is gondot okoz az egyre súlyosabb anyagi helyzetbe süllyedő közös seregnek. Montenegró ugyanis kihúzza magát a finanszírozás alól, Szerbia pedig nem képes fedezni a túlméretezett hadsereg megreformálásának és fenntartásának költségeit.

Közben nehéz vevőt találni az eladásra felkínált katonai ingatlanokra, a tisztek lakásgondokkal küszködnek, a sorkatonákat pedig takarékosságból hétvégére hazaküldik szüleikhez. Nem csoda hát, hogy Vojislav Kostunica kormányfő és Mladjan Dinkic szerb pénzügyminiszter „nem tud semmiről”, és Dragan Paskas vezérkari főnök is igyekszik elhárítani a felelősséget, azt állítva, hogy az ilyen megrendelések a védelmi minisztérium hatáskörébe tartoznak. Érdekes módon a legtöbb érintett azt hangoztatja, hogy még csak nem is hallott a dologról, holott a nemrég menesztett tárcavezető, Prvoslav Davinic határozottan állítja: annak idején mindenről részletesen beszámolt a legfőbb védelmi tanács ülésén (amelyen jelen volt Boris Tadic és Vojislav Kostunica is), és csak az ott kapott jóváhagyás után kezdte meg a tárgyalásokat az izraeli üzletemberekkel. A megkötött szerződés azonban csak a műszaki feltételekre vonatkozik, állítja Davinic, a fizetésre nem, és különben is júniusban értesítette a gyártót, hogy anyagi okokból elállnak a megrendeléstől. Az izraeliek tehát alaptalanul követelőznek, mondja az exminiszter, szerinte ellenlábasai csupán le akarják járatni, de hamarosan a nyilvánosság elé tárja az igazi indítékokat.

Podgorica a célpont?

A háttérben, a jelekből ítélve, igen izgalmas kérdések húzódnak meg. A montenegrói sajtó szerint a kémműhold bérlését a védelmi minisztérium és a szövetségi kormány képviselői szűk körben beszélték meg, céljuk pedig Koszovó és Montenegró megfigyelése volt. Van-e azonban joguk megfigyelni az ENSZ-protektorátus alatt levő Koszovót, ahol nemzetközi erők állomásoznak. Továbbá milyen adatokat akartak gyűjteni Montenegróról?

Alapos a gyanú, hogy az akció elsősorban a függetlenségre törekvő podgoricai vezetőség ellen irányult. A műholdbérletet (a különben montenegrói káder) Svetozar Marovic államközösségi elnök hagyta jóvá, figyelmen kívül hagyva a költségvetést és megszegve jó néhány szabályt. A szerződés jóváhagyásához össze sem hívta a kormányt, hanem az összeget elhallgatva, telefonon kérte a beleegyezésüket. Mladjan Dinkic szerb pénzügyminiszter azt veti az államfő szemére, hogy nem konzultált a szerb és a montenegrói kormánnyal, és élesen bírálta Prvoslav Davinic volt tárcavezetőt, valamint a szövetségi vezetőség montenegrói tagjait, pénzügyi visszaéléssel vádolva őket.

Az elmúlt fél évben ez már a második katonai beszerzési botrány Davinictyal a főszerepben. A nyáron ugyancsak nagy port kavart fel egy hatalmas összegű megrendelés, amelynek részletei a mai napig sem tisztázódtak. A honvédelmi tárca ugyanis pályázat nélkül háromszázmillió euró értékű katonai felszerelést – páncélinget, sisakot és egyéb kelléket – rendelt egy nagybecskereki szerb üzletember cégétől. Állítólag teljesen szükségtelenül, mert még a korábbi eszközöket sem használták el. Mile Dragic cégtulajdonos a háború után megtollasodott újgazdagok közé tartozik, aki már Milosevic idejében is a hadsereg és a rendőrség fő szállítója volt. A demokratikus fordulat után az új garnitúrával is sikerült jó kapcsolatokat kiépítenie, és megőrizte pozícióit. A nyáron politikusok egész sorát látta vendégül a montenegrói partoknál horgonyzó jachtján. A botrány végül a megrendelés felfüggesztésével és Prvoslav Davinic véderőminiszter lemondásával végződött.

A szerb kormány nem véletlenül mutat ekkora érdeklődést a katonaság körüli pénzügyek iránt: a NATO-békepartnerséghez csatlakozni készülő és alapos karcsúsítás előtt álló Szerbia és Montenegró-i hadsereg vagyonát gyors ütemben árusítják ki, s folyik a vetélkedés a belgrádi és a podgoricai klánok között a milliárdosra becsült bevétel megszerzéséért. Sokan szeretnék megszedni magukat a több évre előre tervezett megrendeléseken is, holott még azt sem tudni, hogy megmarad-e az államközösség, s ha igen, mekkora lesz a közös hadsereg?

J. Garai Béla, Újvidék