Papp László Tamás 2005. november 17. 07:25
Az MSZP-től ne várjuk, hogy etikai alapon magába száll: ahhoz túl mélyen gyökerezik a Kádár-rendszer hagyományaiban. Egyébként a jobboldal is csak akkor hangos, mikor ellenzékben van.
Egyetlen haszna mégiscsak van annak, hogy a jelek szerint hosszú év(tized)ekig nem lesz még teljes nyilvánosság a diktatúra besúgóinak aktáit illetően. Ágy legalább megtudhatjuk, a pártállami vamzerek tömegéből ki sumákol, és ki tartozik a rendesebb fajtához. Ha már 1990-ben megtörténik a kartoték-felszabadítás, soha nem derül ki, ki az, aki megkésve ugyan, de törvényi kényszer hiányában is kapitulál lelkiismerete előtt és kipakol. Előbb-utóbb remélhetőleg azok személye is napvilágra kerül, akik jól elvoltak titkukkal, hogy jelentéseik nem egy barát vagy kolléga életét tették tönkre.
Az SZDSZ most ugyanazon indítvánnyal próbálkozik, melyet egyszer már kiherélt a Tisztelt Ház. Ennek lényege, hogy az átvilágítandók körét kibővítenék a politika szféráján túli körrel (szakszervezetek, egyház, média, közintézmények, köztestületek, stb.). A dologból persze nem lesz semmi, a szocik röhögve leszavazzák majd. Miért tennének másképp?
A D-209-es botránytól pánikba esett baloldal, megriadva attól, hogy a koalíciós partner frakciója Medgyessy lemondását szorgalmazza, mindent beígért, a bővítést is. Hogy aztán cinikusan megfúrja az egészet. És akkor, 2002 utolsó napjaiban az SZDSZ nem lépett ki a koalícióból, még csak nem is fenyegetőzött komolyan ezzel. Morális szempontjait felülírták a hatalomtechnikai érdekek. A szocialisták tehát most is nyugodtan lepöckölhetik az egészet.
Az MSZP-től ne várjuk, hogy etikai alapon magába száll: ahhoz túl mélyen gyökerezik a Kádár-rendszer hagyományaiban. Csak azzal lehetne őket változtatásra bírni, ha tudják, máskülönben elvesztik a hatalmat. Egyébként a jobboldal is csak akkor hangos, mikor ellenzékben van.
A politikai elit tehát csődöt mondott. De van helyette civil példamutatás, mely, ha elég kitartó, mattot adhat a személyes tragédiáktól bűzlő, aktákon trónoló hatalomnak. Kántor Zsolt irodalmár, ha lajhár módjára is, de bevállalta. Ez is több a semminél. Akárcsak a Hit Gyülekezetének sajtósa, Morvay Péter, aki már 1990-ben feltárta saját ügynökmúltját. Ezzel a gesztusával nemcsak az egyházi tisztviselők közt áll egyedül, de az összes bűnbánó közszereplőt is leelőzte.
A történelmi keresztény egyházak figyelmébe ajánlanánk: a Hit Gyülekezetének „destruktív szektaként” való fikázása talán egy pöttyet kevésbé lett volna hiteltelen, ha náluk is akad mutatóba egy-két meakulpázó püspök. Ne legyünk persze egyoldalúak: a zsidó hitközség vezetői se nagyon igyekeztek az átvilágítással. Számukra is követendő lehet négy katolikus pap – Szabó Gyula, Vincze József, Horváth Tamás és Tóth Miklós – minapi példája. Átvilágítatták magukat, pusztán azért, hogy tettükkel erre biztassák paptársaikat, így a soraikban lévő jelentéstevőket is. Ha példájuk ragadós lesz, és tisztelendők százai csatlakoznak hozzájuk, a húzódozók kínos szituációban találhatják magukat.
Érzi a bajt a klérus is, tudja, lázadó papokkal Bulányi módjára elbánni manapság nem ildomos, ezért a püspöki kar most az eklézsia múltját vizsgáló intézet felállításán agyal. Csak kérdés, menyire lesz objektív egy olyan szervezet jelentése, melynek felügyeletét maguk a potenciális érintettek gyakorolják. Egyszerűbb lenne, ha a Vatikán helytartói ezúttal nem több költségvetési apanázsért, művészeti alkotások betiltásáért, a melegjogok elgáncsolásáért kilincselnének a politikánál, hanem azért, hogy az ügynöktörvény rájuk is vonatkozzon.
Az még talán vitatható, hogy egy szimpla magánember jelentései mennyiben és meddig tartoznak a szélesebb publikumra. De az már disznóság, hogy az a főpap, szakszervezeti elnök vagy kórházigazgató, aki nemcsak tagdíjat, perselypénzt vagy neadjisten paraszolvenciát kasszíroz, de még sokmilliárdnyi állami támogatás fölött is rendelkezik, szabadon titkolózhasson. Arról, hogyan szegett gyónási vagy orvosi titkot, miként köpte be a neki panaszkodó melóst. A minimum az, hogy ezek után ne tölthessen be köztisztséget, ne indulhasson közbeszerzési pályázaton, ne kaphasson adópénzt anélkül, hogy ez ki ne derüljön róla.
De civil önvallomások áradata kell ahhoz, hogy ezt elérjük.
