Forrás: Magyar Hírlap

Januárra halasztották a döntést a bolgár ápolónőkről

Alig ötperces tárgyalás után a líbiai legfelsőbb bíróság január 31-re napolta az ítélethirdetést annak az öt bolgár ápolónőnek és egy palesztin orvosnak az ügyében, akiket halálra ítéltek, mert bűnösnek találták őket gyerekek AIDS-szel történő megfertőzése miatt.

Rossz napja volt Moamer Kadhafi ezredesnek. 1998-at írtak, a gondosan olajozott forradalom működni látszott, mikor egy kebelbeli líbiai lap megírta, hogy a tengerparti Bengázi gyerekkórházában kitört az AIDS-járvány, a gyerekek tömegesen betegednek és halnak meg.

A városban leírhatatlan volt a pánik, a szülők lázongtak és a bűnösök fejét követelték. Kadhafi először is becsukatta az újságot. De egy tökéletes országban kezdeni kell valamit azzal a hírrel, hogy több mint négyszáz gyerek megfertőződött a halálos kórral. Az ezredes rendőrei tehát begyűjtöttek minden gyanús egyént: orvosokat, ápolónőket – líbiaiakat, külföldieket vegyesen. Érdekes módon kilenc líbiait gyorsan kiengedtek, 1999-ben már csak hatan voltak börtönben: egy palesztin orvos és öt bolgár ápolónő, akik az előző évben érkeztek Bengáziba.

Az ellenük emelt vád szörnyű és abszurd is volt egyben: állítólag meg akarták találni az AIDS ellenszerét, ezért a kísérletezgetés közben szándékosan megfertőztek 427 gyereket; közülük 47 azóta meghalt. De ez nem volt elég: a palesztin orvos és az öt bolgár ápolónő meg akarta dönteni Kadhafi ezredes rendszerét, és a Központi Hírszerző Hivatalnak (CIA), valamint izraeli párjának, a Moszadnak dolgozott.

Rémálom a börtönben

Az Amnesty International és a Human Rights Watch emberjogi szervezetek jelentették, miképpen csikarták ki az öt nőből és a palesztin doktorból a beismerő vallomást. Két ápolónőt az őrök megerőszakoltak. Elektromos áramot vezettek a nyelvükbe, nemi szervükbe, mellükbe. Fordítás nélkül tették eléjük az arab nyelven írott „vallomásukat”. Asraf Ahmed Dzsuma, a palesztin orvos elmondta, hogy az elektrosokk „jó játék” lehetett a vallatóknak: a kihallgatottaknak több válasz közül kellett választaniuk, és ha rosszul feleltek, jött az áramlöket. Előfordult, hogy a vádlottaknak egymást kellett sokkolniuk.

Kaptak verésből is eleget. Idén februárban az Orvosok az Emberi Jogokért és az Emberi Jogok Szövetségeinek nemzetközi szervezete (PHR/IHFFRO) meglátogatta a foglyokat. A palesztinnal nem találkozhattak, azt azonban megállapíthatták, hogy mind az öt nő beteg a mozgáshiány miatt. Cellájukat hetente kétszer hagyhatják el, hogy egy néhány négyzetméternyi területen sétáljanak. Rendszeres orvosi ellátásban nincs részük. A fogva tartás nem felel meg az ENSZ börtönökre vonatkozó minimumszabályainak.

Időközben többen harcba szálltak a bebörtönzöttekért. Luc Montagnier, az AIDS-vírus egyik felfedezője (ez 1983-ban történt) és Robert Gallo professzor, Ashley Haase virológus, Vittorio Colizzi olasz mikrobiológus megvizsgálta a beteg gyerekeket, és megállapította, hogy sokan közülük még a bolgár ápolónők 1998-as érkezése előtt betegedtek meg. Kimutatták a Hepatitis B-t és C-t is a szervezetükben. Mindezek nyomán azt állapították meg, hogy a tömeges fertőzés a bengázi gyerekkórházban tapasztalható áldatlan állapotok következménye.

Az ítélet: halál

Ennek ellenére született meg 2004 májusában a halálos ítélet a hat vádlott ellen: kivégzőosztag vár rájuk. Bulgária kezdetben a füle botját sem mozgatta. Abban az időben 25 ezer bolgár vendégmunkás dolgozott Líbiában, és a vád annyira képtelenül hangzott, hogy mindenki azt hitte, rövidesen minden véget ér.

Georgi Parvanov elnök májusban rászánta magát egy líbiai útra. Alighanem nagyon megbánta. Ahogy leszállt a gépe Bengázi repülőterén, azonnal fel kellett újra szállnia: addig kellett köröznie város felett, amíg kicsődítették a fertőzött gyerekek szüleit a betonra, hogy ott rendezzenek egy kis tüntetést a „tiszteletére”.

Időközben azonban változott a helyzet. Két éve Kadhafi a Nyugat nagy barátja lett (előzőleg kifizette a Lockerbie felett felrobbantott PanAm gép áldozatainak hozzátartozóit), és mindenki arra számított, hogy az ezredes mindenki számára kielégítő módon lezárja az ügyet.

Ám Kadhafi ebből a kreált, kusza ügyből már nehezen tud jól kijönni. A gyerekek szülei halált követelnek a bűnbakokra, s ha a felszínen Kadhafi beadja a derekát, akkor még az is megtörténhet, hogy a rejtőző ellenzék is felbátorodik.

Esetleg vérdíj?

A kiútkeresés egyik módja a vérdíj. A muszlimok törvénye, a saría lehetővé teszi a bűn pénzbeli megváltását. Ha valaki halálra gázol egy gyereket, és a szülők elfogadják a kárpótlásul felajánlott összeget, akkor az ügy véget ér. Ha viszont keveslik a pénzt, mehetsz a börtönbe. Rendben – mondta Líbia Bulgáriának -, legyen az összeg gyerekenként tízmillió dollár, azaz összesen 4 milliárd 270 millió. Több, mint a bolgár államadósság fele. Ha azonban Bulgária fizet, elismeri az ápolónők bűnösségét.

Líbia és Kadhafi dilemmáját jól érzékelteti az ezredes fiának, Szaif al-Iszlamnak a nyilatkozata, amelyet a Reutersnak adott. „Én személy szerint nem hiszek a bolgár ápolónők bűnösségében, de hát történt egy tragédia, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni” – mondta. A dilemma abban áll, hogy Líbia elismeri-e a bengázi kórház botrányos állapotait, vagy kivégzőosztag elé állítja az orvost és az öt ápolónőt.

Bulgária, az EU és George W. Bush egyelőre csak udvarol Kadhafinak. Gyógyászati programokat, egészségügyi segélyeket, a gyerekek kezelését ajánlották fel ahelyett, hogy az ajánlatokhoz mellékeltek volna egy világos üzenetet is: mi, a demokrácia és a jogrend őrizői ezt nem tűrhetjük tovább.

fgy