Forrás: Magyar Hírlap

A polgármester azt mondja, mások próbálják saját politikai céljaikra kihasználni ötleteit

Az egyik legtöbbet szereplő polgármester lett Budapest XII. kerületének vezetője, a fideszes Mitnyan György. Turulszobrot építtetett a világháború áldozatainak emlékére, s ezt sokan nem vették jó néven, ahogyan a képviselők öltözködési minimumáról szóló javaslatát sem fogadták jó szívvel, még saját pártjában sem. A polgármester azt mondja, mások próbálják saját politikai céljaikra kihasználni ötleteit.

Mitnyan György, a XII. kerület fideszes polgármestere a turulszoborról, engedélyekről, tiltakozásról és a dress code-ról fotó: Németh András Péter- A XII. kerületi polgármesteri hivatal félúton van a két problémás kerületi emlékmű, az Igazak Fala és a turulos szobor között. Miért van ezekkel ennyi gond?

– Az idei év ősze az emlékezés ideje volt a XII. kerületben. Két emlékművet állítottunk: a második világháború áldozatainak és a zsidók megmentőinek. Ez utóbbi, az Igazak Fala emlékhely, amely nem engedélyköteles. Majd akkor lesz az, ha a két szoboralak előtte áll.

– A fal építéséhez nem kell engedély, de egy rabbi és egy kisfiú kiállításához igen?

– Igen. A művész egy pajeszos zsidó embert és egy kisgyereket álmodott meg a fal elé. Igaz, hogy az emlékmű avatása előtt nem volt testületi döntés, de nincs is rá szükség. Bizottsági tájékoztatás kell csupán, ez megtörtént. Az igaz, hogy a bizottság a tájékoztatást elutasította. Ellenérv nincs, inkább csak piszkoskodás. Legfeljebb azt kifogásolhatják, hogy a felállítás pillanatában nem volt jogerős építési engedély. Egyszerűen még nem ért véget az eljárás.

– Ahogy az ennél nagyobb vitákat kiváltó turulnál sem.

– Építésjogilag a turulszobornál mindenre van engedély.

– Csak a fővárosi közgyűlés támogató döntése hiányzik.

– Sem a szoborállítást támogató, sem az elutasító határozatot nem szavazta meg a főváros. Szerintem egy állampolgárnak vagy egy közösségnek joga van azt elérni, hogy egy éven belül döntsenek az ügyében. Ha nincs döntés, akkor jogorvoslattal sem élhetek. Ez olyan, mintha egy jogosítványkérelem ügyében nem döntenének. Ha elutasítják, mehetek másodfokra az igazamért.

– De semmi esetre sem ülök autóba papírok nélkül. Mert mi lesz, ha megállít a rendőr?

– Akkor azt mondhatom, hogy van jogosítványom, csak még nem állították ki.

– Próbálja meg. Azonnal kapja is a csekket.

– Ez igaz, és valószínűleg, ha a turulszobor fennmaradási eljárásában benyújtják a csekket, akkor azt is ki kell fizetni. Ha lenne közgyűlési döntés, már bírósági is lehetne. Nincs törvénybe ütköző akadálya, hogy álljon a szobor.

– Miért pont turul? Erről a madárról rendelték a szobrot vagy a művész találta ezt a leginkább kifejezőnek?

– Döntött a művészi szabadság. Világháborús emlékhelyre kértünk ajánlatot. Előtte sokáig tanulmányoztuk a hasonló, főként erdélyi emlékhelyeket, és láttuk: mindenhol csak katonák, nonfiguratív szobrok és turulmadarak vannak.

– Minden beérkezett pályázatban a turul volt a főalak?

– Volt emlékoszlop és köpenyébe burkolózó katonaalak is. Mi valami markánsabbra gondoltunk.

– Sokan mondják, hogy nem magával a turullal van a baj, hanem azzal, hogy éppen ezzel a madárral akarják szimbolizálni a második világháborús áldozatokat. Miközben az akkortájt működő, szélsőjobboldali, zsidóellenes, németbarát Turul Szövetségnek elég egyértelmű volt a szerepe. A szobor éppen ezért mondható provokatívnak.

– Nem ez volt a cél. Csak a sajtónyilatkozatok tették provokatívvá. Kérdés, Párizsban az Óceániai Múzeum kövezetét szét kell-e verni, mert horogkeresztes emblémák vannak rajta. Ráadásul a turul „rovására” csak egy olyan szövetséget tudnak felhozni, amelynek amúgy Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is tagja volt.

– Csakhogy az Óceániai Múzeum kövezetét nem a második világháború után tették le. A Turul Szövetséget pedig Klebelsberg sem menti. Nem gondolja, hogy ezért lett egyáltalán ügy a turulból?

– Politikai hiszti. Két SZDSZ-es szavazatokat akar gyűjteni az erodálódó pártjának.

– És miért lehetett ügy a Nagyenyed utcai lebontandó házak húzódó kiürítéséből?

– Szerintem nincs ügy. Rendszeresen járok arra, beszélek a lakásra várókkal.

– Ők nem jelezték, hogy költöznének már, de nincs megfelelő cserelakás?

– Dehogynem, csak nem könnyű mindenkinek lakást találni. A Széchenyi-terv keretében több mint hatszázmillió forint támogatást kaptunk a kiürítésre. A kormányváltáskor azonban felmondták a szerződést, nem kaptuk meg a pénzt. Ágy saját erőből végeztük a kiürítést. Több mint száznyolcvanan már elköltöztek, alig harminc család vár csupán másik lakásra.

– Nem a száznyolcvan kevés, a harminc sok.

– December 17-ig kell kiürítenünk a tömböt. De ha kell, kitolhatjuk ezt a dátumot, csak előbb meg kell nézni, milyen az a harminc család, amelyik még ott lakik. Sokan jogcím nélküliek vagy olyanok, akik már végrehajtásra várnak, esetleg arra, hogy elkészüljön új lakásuk.

– A képviselők öltözködésének szabályozásáról voltak a nyáron javaslatai, a dress code-ot mégsem fogadták kitörő örömmel. Ön most sem visel öltönyt, pedig a hivatalban vagyunk. Most akkor hogy van ez?

– Az előterjesztésemmel kapcsolatban sok volt a félreértés. Nem a hivatalnokoknak, hanem a fővárosi képviselőknek tartalmazott volna ajánlásokat. Nem mindegy ugyanis, hogy ki milyen ruhában megy be a közgyűlésbe. Az újságokban nem ez jött le. Azt gondolom, csak politikai célja lehetett annak, hogy az előterjesztésemet félreértelmezték.

– Rosszul néznek ki a fővárosi képviselők?

– Vannak a közgyűlésben, akik szinte kifogástalanul néznek ki, persze csak a magyar viszonyok között.

– Csodálkozik? Ez egy rosszul öltözött ország.

– Szerintem nem helyes, ha egy városvezető rövidnadrágban és szandálban jön az ülésterembe. Elvárható, hogy a képviselőknek legyen egy rend öltönyük, a hölgyeknek pedig egy rendes kosztümjük. Kapnak annyi tiszteletdíjat, amennyiből ez megoldható.

– Bár nem lett semmi a javaslatból, de mit gondol, felvetése óta jobban öltöznek a képviselők?

– Szerintem igen, elég nagy figyelmet kapott az ügy.

– A parlamentben is szükségesnek látná a dress code-ot?

– Általában kellene valamilyen öltözködésiminimum-szabályzat, hogyan nézzenek ki a képviselők.

– Mit gondol, miért lett Mitnyan Györgyből 2005 nyarára démoni figura? Nem értékelik egy kicsit túl?

– Nem hiszem, hogy démoni figura lennék. Semmi mást nem teszek, csak végzem a munkámat. Valamiért érdekessé vált, mi történik a Hegyvidéken, és ezért támadnak.

– Háborút indítottak ön ellen?

– Nem hinném. Nyilván szúrja a politika szemét, hogy milyen jók a kerület eredményei. Milliárdos pereket nyerünk a főváros ellen, és a nagy közműcégekkel is eredményesen vesszük fel a harcot, amikor a kerületi közvagyont védjük. u

u Mintakerület a sajátja?

– Nem tudom, van-e még egy olyan kerület, amelyik külső segítség nélkül hasonló eredményeket ért el. Saját forrásból fejlesztünk, a főváros itt nem ruház be, nem építenek utakat, nem fejlesztik a tömegközlekedést.

– Akar főpolgármester lenni?

– Egyáltalán nem. Semmi kedvem reménytelen vállalkozásokba fogni. De nagyon szívesen segítek bárkinek.

Pályakép

Mitnyan György (36) a második ciklusát tölti a XII. kerület élén. A középiskolában út- és hídépítő szakon érettségizett, majd Szegeden végezte el a jogi kart. Az egyetem után ügyvédjelölt, innen került 1994-ben kerülete alpolgármesteri székébe. Honlapján azt írja, magánélete kiegyensúlyozott, mert a munkája mellett mindig szakít időt arra, hogy a családjával együtt legyen. Szabadidejében olvasni, sportolni és utazni szeret.

Munkácsy Márton-Varga gergely