Kassovitz szerint Sarkozy diktatúrára készül
Gyárfás Dóra 2005. november 15. 07:29
Lassan két hete egy filmrendezőt zaklat a világsajtó, hogy választ kapjon a legsürgetőbb európai problémára. Mathieu Kassovitz ugyanis már 1994-ben megjósolta, hogy a külvárosban rekedt bevándorlók egy nap fellázadnak. A Gyűlölet című film alkotója most a vandálok oldalára állt, és Sarkozy belügyminisztert hibáztatja az elmúlt hetek eseményeiért.
„Eddig minden rendben” – mondogatja magában A Gyűlölet című francia film nyitó képsorain a ház tetejéről zuhanó narrátor. „Nem a zuhanás számít, hanem a földet érés.” A mondatok szimbolikusak, de a film végére konkrét értelmet nyernek. Addigra nyilvánvalóvá válik, hogy nem egy ember, hanem egy egész társadalom zuhan. És aki a francia művészvilágban erre először reagált, az egy alig 27 éves, elsőfilmes rendező, Mathieu Kassovitz volt.
Kassovitz a lázadóknak drukkol A magyar származású Kassovitz naturális módon, fekete-fehérben muatta be, mi lesz, ha egyszer elpattan a húr, és – majdnem úgy, mint 11 évvel később a valóságban – egy jelentéktelen rendőrségi ügyből lázadás lesz. A film akkor, 1994-ben még csak művészi erejével hívta fel magára a figyelmet (Kassovitz megkapta érte a cannes-i zsűri legjobb rendezőnek járó díját), Alain Finkielkraut francia filozófus azonban 2001-ben, a New York-i merényletek után már hiteles korrajzként utalt rá.
A filozófus a Népszabadságban így fogalmazott: „Az integráció rosszul működik Franciaországban, s ez összefüggésben van az iskolarendszer mély válságával. A diákok egy része megtagadja a kialakult játékszabályokat, másrészt az oktatási reformok megfosztják az iskolát intézményi jellegétől. Mathieu Kassowitz egyik első filmje, a Gyűlölet egy létező problémára hívta fel a figyelmet, amikor igyekezett bemutatni a külvárosi fiatalok erőszakalapú világát.”
A filmet ma már sokan próféciának tekintik, Kassovitzot pedig – aki mára nemzetközi sztárrendező, filmszínész és reklámarc lett – olyan értelmiséginek, akinek véleménye mérvadó lehet a jelenlegi helyzetben. És mivel a kérdezők sokan vannak, Kassovitz úgy döntött, hogy internetes honlapjánnyilatkozatot tesz közzé. Ebből kiderül, hogy – sok más baloldali gondolkodóhoz hasonlóan – ő is Nicolas Sarkozy-t teszi felelőssé a zavargásokért.
„Amennyire szeretném magam távoltartani a politikától, annyira nehéz megőrizni ezt a distanciát, amikor a politikusok erkölcstelenségével szembesülök. Amíg az ő romlottságuk váltja ki a fiatalok gyűlöletét, addig nem tudom megfékezni magamban a lázadók iránt érzett rokonszenvemet – drukkolok nekik” – kezdi a közleményt.
A Gyűlölet lázadói: a fekete, az arab és a zsidó gettólakó
„Nicolas Sarkozy – aki úgy robbant be a francia médiába, mintha az amerikai Megasztár ifjú csillaga volna, és aki évek óta nem hagy békén minket a magánélete részleteivel és a politikai ambícióival – egyszerűen nem bírja ki, hogy amint népszerűségi indexe mélyebbre süllyed, ne kreáljon valamiféle eseményt. Ez alkalommal minden értékkel szembeszállt, amire a Francia Köztársaság épült: az emberek Szabadságát, Egyenlőségét, Testvériségét támadta meg.
A belügyminiszter – és későbbi államfőjelölt – eszméi nem csupán tapasztalatlanságát leplezik le a politika és az emberi kapcsolatok terén (melyek egyébként szorosan összefüggnek), hanem egy demagóg, egocentrikus, apró termetű diktátort idéznek – bizonyos Napóleont.
Ha a külvárosi fiatalok tovább folytatják a robbantásokat, az nem csupán annak a köszönhető, hogy bevándorlók generációi nap mint nap küzdenek az életükért. Sajnos a politikának nyoma sincs a harcokban, melyeket az olcsó bérházak fiataljai vívnak Sarkozy rendőrei ellen. A felgyújtott autók tömege csak felszíni válasz, reakció a tisztelet tökéletes hiányára, amivel Sarkozy ehhez a társadalmi réteghez viszonyul.
Tiszteletet követelnek
Sarkozy nem szereti ezt a társaságot, meg akar szabadulni „ezektől a punkoktól”, ki akarja űzni őket nagynyomású kerti locsolóval, és ezt még világgá is kürtöli az elegánsak negyedében éjjel 11-kor. Választ az utcán kap. A „nulla tolerancia” mindkét oldal jelszava.
Elfogadhatatlan, hogy egy politikus (valóban annak nevezhetjük?) megengedhesse magának: éveken keresztül feszültséget kelt a francia nép egyik csoportjával szemben, mellőzi és figyelmen kívül hagyja őket, igazságtalanul bánik velük, és nyíltan megfenyegeti őket anélkül, hogy pontosan megértené a problémát. Háborús uszítóként viselkedik, olyan hullámot szít, mely – remélem – őt magát nyeli el majd.”
„Zéró tolerancia” mindkét oldalon
A nyilatkozat további részében Kassovitz kifejti: az erőszakra erőszakkal nem lehet válaszolni, mert akkor sosem lesz vége a háborúnak. Sarkozy szerinte csak saját hatalma érdekében szítja az ellentétet, és ha eléri célját, személyében egy diktátor kerül Franciaország élére. „Nicolas Sarkozy egyértelműen egy kis Napóleon, csak azt nem tudom, van-e benne annyi potenciál, amennyi az igaziban volt. Mindenesetre, ha eljut addig, hogy kiderüljön, nem mondhatjuk, hogy nem tudtuk” – zárja sorait a filmrendező. A belügyminiszter egyelőre nem reagált a nyilatkozatra.
