Beigazolódott a hagyomány: mint majden minden esetben 1984 óta, a „balszerencsés” Simon Peresz miniszterelnök-helyettes, az előzetes felmérésekkel ellentétben, szerdán éjszaka is vereséget szenvedett az Izraeli Munkapárt elnökválasztásán. A szavazóhelyiségeket este fél kilenckor zárták le, de csak hajnalban derült ki véglegesen, hogy Amir Perec szakszervezeti vezető a voksok 42 százalékát, Peresz pedig csak 41 százalékát gyűjtötte be.
A vesztes Simon Peresz vitatja a szavazás érvényességét. Jogi képviselője a Channel 10 televíziós csatornán bejelentette: a miniszterelnök-helyettes fellebbez a szavazás végeredménye ellen, mert szerinte „szabálytalanságok” történtek a voksolásnál. „Nem tudjuk, miért siettek annyira az eredmények bejelentésével, várhattak volna néhány napig, amíg megvizsgálják kifogásainkat” – közölte Peresz nevében Guy Bosi ügyvéd.
Úgy tűnik azonban, hogy a Munkapárt új elnöke mindenképpen Perec lesz – ami radikális változást jelez a párt politikájában. Míg Peresz a kormányban való részvétel folytatását kívánta és kisebb költségvetési változtatásokkal akart a szegényebb rétegek felemelkedését elérni – Perec egy harcias szociáldemokrata pártot akar kovácsolni a Munkapártból, amely Saron miniszterelnök Likud pártjávalfolytatni kívánná szemben alternatív gazdasági és politikai programmal áll elő. Megválasztása után Perec azonnal kijelentette, hogy javasolni fogja a Munkapárt kilépését a kormányból. Az előrehozott választások az új helyzetben elkerülhetetlennek látszanak.
Perec győzelme az izraeli társadalomban végbemenő mély változásokra utal, mindenekelőtt a társadalmi feszültségek növekedésére. Hiszen a Statisztikai Hivatal jelentése szerint a Likud-párti Benjamin Netanjahu három évi pénzügyminiszteri tevékenysége alatt a felső három társadalmi réteg bevételei mintegy két milliárd dollárral növekedtek, míg a legalsó három réteg jövedelmei 250 millió dollárral csökkentek. Szilvan Salom külügyminiszter, Saron Likud-pártjának egyik vezetője úgy kommentáta az eseményeket, hogy Perec győzelme „a Likud számára komoly gondok forrása lehet”.
Perec győzelme tehát a Saron-kormány gazdaságpolitikájának kritikájával ér fel. Saront tegnap politikai téren is komoly kritika érte, még pedig a Hamasz részvételével kapcsolatban a palesztin választásokon. Az izraeli kormány eleinte határozottan ellenezte a Hamasz részvételét, később úgy módosította állásápontját, hogy ha a Hamasz részt vesz a választásokon, Izrael megvon minden segítséget a Palesztin Hatóságtól a választások megrendezésében. A Haaretz izraeli lap tegnap megjegyezte, hogy „Washington régen rájött, hogy nincs értelme akadályozni a Hamasz részvételét” és ha Saron valóban folytatni kívánná a békefolyamatot, „abban lenne érdekelve, hogy a radikális mozgalmak együttműködjenek a Palesztin Hatósággal és így növeljék annak legitimitását”.
A Munkapárt elnöke 53 évvel ezelőtt Marokkóban született, családjával 1956-ban vándorolt be Izraelbe és telepedett le az ország déli részén, Szderot városában. A hadseregben a századosi rangig vitte, sebesülés miatt egy időre tolószékbe is kényszerült. Ezt követően kezdett a Munkapárt színeiben politizálni. 1983-ban elnyerte Szderót polgármesteri tisztségét. A párt listáján ekkor bejutott az izraeli parlamentbe. 1999-től 2004-ig saját baloldali formációja élén volt tagja a törvényhozásnak, majd 2004 májusában Simon Peresz, a Munkapárt történelmi alakja – egyben vetélytársa a mostani pártelnökválasztáson – visszacsábította őt. Perec 1995-ben a Hisztadrut szakszervezeti szövetség vezetője lett, s az elmúlt tíz évben is ő töltötte be e tisztséget, amelynek révén országos ismertségre tett szert. A négygyermekes szakszervezeti vezető-politikus jellegzetes rozmárbajusza és szenvedélyes hangvételű beszédei miatt könnyű célpontja a szatirikus tévéműsoroknak.
Népszava online

