Forrás: Magyar Hírlap

Film

Michael Moore óta erős fenntartásokkal kezelem azokat a filmeket, amelyek egy-egy világpolitikai kérdésben meg akarják mondani a tutit. A külpolitika éppen olyan, mint a futball – mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, így aztán a pár másodperces híradó-tudósításokból „mindent tudó” néző könnyen a populista kóklerek áldozatául esik.

Ha lehet, még nagyobb fenntartással készültem Hani Abu-Asszad palesztin rendező filmjére, a Mennyország mostra. A francia-német-holland-izraeli játékfilm azt ígéri, hogy objektíven, részrehajlások nélkül mutatja be az öngyilkos merénylőket. Palesztin rendező objektíven, részrehajlás nélkül a palesztin öngyilkos merénylőkről? Elképzelhetetlennek tűnt.

Az objektív nem is egészen igaz; a film kizárólag a palesztinok szemszögéből mutatja be azt a konfliktust, amely csaknem hat évtizede megoldhatatlan problémát jelent a világnak. Izraeli nem is szerepel a filmben, csak egy, az is áruló, aki jó pénzért elviszi a merénylőket a tervezett támadás helyszínére. Az alapállást, hogy a palesztinok a konfliktusnak kizárólag áldozatai, szenvedő alanyai, senki nem vitatja, mint ahogy azt sem, hogy a megszállók ellen harcolni kell.

Abban a kérdésben viszont már a szereplők véleménye is megoszlik, hogyan kell harcolni. A két főhős eleinte biztos a dolgában: meggyőződésük, hogy a harc egyetlen lehetséges módja az öngyilkos merénylet. Haled és Szaid gyerekkori barátok, felkészültek a halálra, együtt vállalják, ahogyan minden mást is együtt csináltak egész életükben. Az utolsó éjszakát a családjukkal töltik, de elbúcsúzniuk nem szabad, nehogy valaki – elsősorban az édesanyjuk – le találja beszélni őket. A tervbe azonban hiba csúszik, a két férfi elszakad egymástól, és immár egyedül kell szembenézniük végzetükkel és meggyőződésükkel.

Kire hallgassanak? Szuhára-e, aki az egyik legtekintélyesebb ellenállóugyan, egy igazi hős lánya, viszont ellenzi az erőszakot? Aki boldogabb lenne, ha az apja élne, és nem egy halottra kellene büszkének lennie. Vagy azokra, akik a halálba küldik őket, hogy büszkék lehessenek rájuk?

A dilemma súlyos, nincs mindenki számára egyértelmű megoldása. És mivel a film nem amerikai, hepiend sincs; nem az választja az életet, akinek egy állás, egy szerelem miatt mégsem annyira reménytelen és kétségbeejtő a helyzete. Döntése valahogy mégsem meglepő.

A rendező nem akar sokkolni, nem a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb eszközöket választja a helyzet ábrázolásához: nincs vér (csak egy betörött orr), nincs robbanás, nincsenek halottak – még a filmvásznon megjelenő fegyverek sem sülnek el. Van viszont humor; amikor a néző gyomra éppen összeszorulna, valami mindig old egy kicsit a feszültségen. De csak egy kicsit, mert a szomorú valóság mindig visszatér.

Mennyország most

(színes francia-német-holland-izraeli játékfilm, 90 perc, 2005 – Odeon)

Rendezte: Hani Abu-Hasszán

9

Medgyesi Csilla