Forrás: Népszava

A kritika védelmében

Alkotóként tisztelem és rokonszenves személyes tulajdonságaiért őszintén kedvelem Koltai Lajost. A Sorstalanságról lényegében elismerően írtam. A „lényegében” azt jelenti, hogy jó filmnek tartom, de nem igazán „nagy filmnek”. Mindezt azért kellett előre bocsátanom, hogy személyes megtámadtatásom miatt ingerelt az a beszélgetés, amit Verebes István folytatott Koltai Lajossal a film tévébemutatója alkalmából. Ahol első sorban Verebes erőltette azt a témát, hogy ugyanis a kritika idehaza miért fanyalgott., ami így általában sem igaz. A műsorvezető szerint ez Magyarországra jellemző, hogy a mások sikere mifelénk gyanús, amit nehezen viselünk el. Ezt komplikáltabban mondta, de ez volt a lényeg és sajnos Koltai belement ebbe a gondolati csapdába. Arról aztán egy szó sem esett, hogy akik bíráló megjegyzéseket tettek, azoknak mi volt a kifogása. /Például, hogy sokak szerint a világszám Morricone zenéje ez alkalommal nem illet a mű hangulatához./ Más, hasonlóan figyelemreméltó megjegyzések is elhangzottak, amelyeket persze el lehet utasítani, mert a kritika nem bírói ítélet egy műről, hanem – jó esetben – éppen olyan szubjektív vélemény, mint amilyen a mű maga. Az objektivitás igénye csak addig terjedhet, hogy a kritikus véleményének bizonyos filmtörténeti, esztétikai, szakmai észrevételeken kell alapulnia, mert ennek hiányában elfogadhatatlan. Szóval nem érdemes úgy általában lesöpörni a kritikát az asztalról.

Bernáth László

MTV1 két csillag