Forrás: Magyar Hírlap

Nem csak Izrael gondolja úgy, hogy vigyázni kell Szíria destabilizálásával, ahol akár az irakinál is veszélyesebb helyzet alakulhat ki

Példás egyetértés alakult ki az ENSZ Biztonsági Tanácsában Szíriát illetően, ez azonban aligha lesz tartós. Azt az amerikai tervet pedig még Washington legszorosabb szövetségesei sem támogatják, hogy buktassák meg Basar Asszad rezsimjét.

Abban még egyetértett a BT, hogy Szíriának együtt kell működnie a Detlev Mehlis német főügyész vezette csoporttal a Hariri-gyilkosság kivizsgálásában. A következő lépést – vagyis a szankciók bevezetését – azonban Oroszország, Szíria hagyományos partnere biztosan nem fogja megszavazni. Damaszkusznak tehát pontosan hat hete van, hogy jó szándékáról meggyőzze a Biztonsági Tanácsot, Mehlisnek ugyanis december 15-én kell benyújtania végső jelentését a BT elé.

Basar Asszad, Szíria negyvenéves elnöke mindazonáltal nagy bajban van. Két lehetősége van: vagy együttműködik Mehlisszel – ez azonban azzal járhat, hogy ha a vizsgálat kellően magas körökig eljut, ki kell adnia öccsét, Mahert, a Köztársasági Gárda parancsnokát és sógorát, a katonai hírszerzés vezetőjét, Asszef Saukatot, és ezzel veszélybe sodorja a fennálló rendszert. Vagy nem működik együtt, s ezzel veszélybe sodorja az ország 18 millió lakosát.

Patthelyzet

Nehezíti a helyzet megértését, hogy keveset tudni arról, mi történik Damaszkuszban. A The New York Timesnak egy szíriai politikai elemző nyilatkozott, aki saját bevallása szerint szoros kapcsolatot ápol a legfelsőbb körökkel, a nevét azonban nem árulta el, mert megtorlástól tart. Azt állítja, hogy a hatalom legbelsőbb köreiben is csata dúl. Az egyik oldalon a konzervatívok állnak, akik megpróbálják fenntartani a status quót – benne Szíria regionális hatalmi szerepét is. A másik oldal viszont kész lenne lemondani a palesztinok, a Hezbollah és az iraki szunniták támogatásáról, és hajlandó lenne lecsendesíteni a Damaszkuszt bírálókat a belpolitikai, gazdasági és szociális helyzet javítására irányuló döntések meghozatalával.

Egyelőre a konzervatívok állnak nyerésre, azt viszont senki nem tudja, hol áll valójában Basar Asszad. Róla csupán annyit tudni biztosan, hogy amikor apja halála után, öt éve hatalomra került, fiatal, képzett emberekkel vette körül magát, akikkel – azt remélte – politikai és gazdasági értelemben is modernizálhatja az országot. Ezek közül a fiatalok közül ma már szinte mindenki távozott a kormányzatból, aki maradt, az pedig marginalizálódott. Vagyis az első menetet a konzervatívok nyerték.

Kívülről nem lehet eldönteni, bírja-e Asszad a hadsereg bizalmát, s elég népszerű-e ahhoz, hogy – bármit is döntsön – megnyerje hozzá az utca emberének támogatását. „A rezsim nagyon erős, az emberek – különösen a fiatalok – bíznak Asszadban” – mondta a The Christian Science Monitor című amerikai napilapnak Számi Mubajed szír politikai elemző. Csakhogy ebben az esetben is az apjával hasonlítják össze, s nem biztos, hogy ez kedvező. „Ha Háfez Asszad lenne még az elnök, másképpen kezelné ezt a helyzetet. Ő értett a külpolitikához” – mondta a lapnak egy damaszkuszi óraárus.

Abcúg

Az amerikai tervekben szerepel Asszad eltávolítása is, bár ezzel még legszorosabb szövetségesei sem értenek egyet. Izrael is azon országok közé tartozik, amelyek nem szeretnének rezsimváltást Szíriában. A Haarec értesülései szerint magas rangú amerikai illetékesek már ősz elején tapogatózó tárgyalásokat folytattak arról, kit látnának szívesen Jeruzsálemben Asszad helyén. A válasz: Izrael számára még mindig jobb egy meggyengült Asszad, mint a bizonytalanság, amelyet egy új ember jelentene. Egyelőre ugyanis nincs olyan utódjelölt, aki a nemzetközi közösség számára elfogadható lenne. Vagyis a pillanatnyi állás szerint legföljebb a mostani rezsim egy másik erős embere vehetné át az elnöki posztot – esetleg éppen olyan valaki, aki még kevésbé elfogadható politikát folytatna, mint Asszad. Izrael számára nem lenne jobb a jelenlegi helyzetnél az sem, ha Szíriában összeomlana a rendszer, és az ország káoszba zuhanna – nem is beszélve állam iszlamizálásáról.

A meggyengült Szíria viszont kevésbé lenne képes fenntartani a radikális palesztinok számára kulcsfontosságú támogatást, és ugyanez lenne a helyzet a libanoni Hezbollahhal, valamint az iraki szunnita lázadókkal is. Az erőteljes amerikai nyomás viszont, amelyet a Bush-kormányzat Szíriára gyakorol, máris járt némi eredménnyel: Damaszkusz sokat tett a szíriai-iraki határ lezárása érdekében – bár a lázadók számára ez még nem jelent leküzdhetetlen akadályt – és nemrégiben deportálta Szaddám Huszein volt iraki diktátor egyik unokaöccsét is, aki állítólag a lázadás anyagi hátterének egyik fő biztosítója volt. Ráadásul Asszad a Szíriában működő palesztin csoportokat is igyekszik rávenni arra, hogy működjenek együtt a Palesztin Hatósággal,.

Nem csak Izrael gondolja úgy, hogy vigyázni kell Szíria destabilizálásával. Az ország etnikai és vallási összetétele ugyanis igen komplex, és esetleg az irakinál is veszélyesebb helyzet alakulhat ki, emlékeztetett a brit Economist. Szakértők éppen a fenti okok miatt nem is tartják valószínűnek az Asszad-rezsim látványos összeomlását. Nincs, ami ilyen következményhez vezessen; a belső ellenzék gyenge, megosztott és egy pillanatra sem kerülhet ki az elhárítás vigyázó szemeinek látóköréből. S ha jobban belegondolunk, nincs olyan sem, akinek ez igazán érdekében állna – még az Egyesült Államoknak sem, bár az Al-Dzsazíra máris egy készülő újabb közel-keleti háborúval riogat. Az arab hírtelevízió angol nyelvű internetes honlapján olvasható cikk szerint Washington már az iraki akció kezdetekor, vagyis még jóval Hariri meggyilkolása előtt megkezdte a Szíria elleni tervek kidolgozását – a februári bejrúti terrortámadás viszont kétségtelenül megkönnyítette Bushék dolgát. Idézték Condoleezza Rice BBC-nek adott interjúját is, amelyben az amerikai külügyminiszter úgy vélekedett, hogy egy Szíria ellen fegyveres támadáshoz Bushnak nem is kellene a kongresszus jóváhagyása, azt ugyanis már a 2001. szeptember 11-i merényletek és Irak kapcsán megkapta – vagyis az akció csupán a terrorizmus elleni világméretű háború egy újabb csatája lenne.

Medgyesi Csilla