Forrás: Magyar Hírlap

Mécs Imre SZDSZ-es képviselő a közös megemlékezésről és 1956 utóéletéről

A harmincéves háborúban is létezett az isteni béke intézménye, amikor a szemben álló felek letették a fegyvert bizonyos napokon, erre lenne szükség 1956 forradalmának megünneplésekor is – mondta lapunknak Mécs Imre, aki közös ünneplésre hívta a másik három parlamenti párt egy-egy képviselőjét. Az SZDSZ-es politikus szerint „nem helyes visszanyomni az MSZP-re újra és újra az állampárt címkéjét”.

fotó: Sárközy György- Három képviselőtársának, a szocialista Donáth Lászlónak, a fideszes Horváth Jánosnak és az MDF-es Csapody Miklósnak levelet írt, azt kérve, emlékezzenek meg együtt november 4-ről. Milyen válaszokat kapott?

– Mindhárman pozitívan reagáltak. Csapody Miklós azt javasolta, egy közös koszorúnk legyen, és ne mondjon senki hosszú beszédeket. A gesztus valóban szimbolikus lesz. Mindhárom politikust régóta ismerem, és tudom, hogy elkötelezett hívei 1956 szellemiségének. Minden politikai felhangot szeretnénk elkerülni, mégis mindenkinek megvan a maga politikusi súlya egyenként.

– A négy parlamenti párt vezetése között semmilyen kapcsolat, párbeszéd nincs az ügyben, külön is emlékeznek. Ez nem súlytalanítja el az ön kezdeményezését?

– A négy párt egy-egy ismert, de nem vezető politikusa koszorúz együtt. 1956 összefogásának szellemében akarunk eljárni és erre felhívni a többiek figyelmét. A levelemben is azt írtam, hogy szeretettel várunk mindenkit, ebbe beletartoznak a pártelnökök, frakcióvezetők és az összes többi képviselő is. A Nagy Imre társaság tagjai közül például sokan eljönnek.

– Ez megelőlegezheti, hogy közös megemlékezést tartanak a forradalom jövő évi, ötvenedik évfordulóján?

– Egy picit arra is készülünk. Jövőre egyfajta isteni békének is kellene lennie. A harmincéves háborúban sem harcoltak egymással ünnepeken, szombat-vasárnap a szembenállók. A forradalom ötvenedik évfordulója alkalmas lenne arra, hogy ez meghonosodjon.

– Az idei október 23-i megnyilvánulások nem ezt vetítették előre.

– Éppen ezért léptem fel most, ezért kértem a többiek segítségét. Vezető parlamenti politikusoktól nehezen születik olyan nyilatkozat, amelynek ne lenne pártpolitikai jellege. Annyit beszéltünk már arról, hogy a forradalom 12 napjára emlékezve nézzünk magunkba. Ha ez nem is jön össze, legalább kimentünk néhány jó emberrel, és emlékeztünk azokra, akiknek többsége a november 4-ei harcok vagy az ellenállás szervezése miatt került bitóra. A közvéleménybe november 4-e vésődött bele mint a forradalom vége, pedig utána több hónapig nagyon erős volt az ellenállás.

– Erről valóban kevés szó esett. Milyen formában is nyilvánult ez meg?

– Ilyen volt a munkástanácsok megszerveződése vagy az értelmiség ellenállása, a tüntetések. Erre is fel kell hívni a figyelmet.

– Az egyetlen parlamenti képviselőként, aki 1956-os tevékenysége miatt börtönben ült, miként látja, az MSZP mostani vezetése hitelesen képviselheti a forradalom szellemét?

– Jóval fogékonyabb, mint a korábbiak. A Kádár-rezsim egyik legrosszabb tulajdonsága az volt, hogy alacsony szinten, pitiáner módon korrumpálta, passzivitásra szocializálta a társadalmat, hogy ne politizáljon, ne gondolkodjon, ne újítson, ne csináljon túl sokat. Azokat az értékeket nyomta el, amelyek a társadalmat értékessé és színessé teszik. Az azóta felnőtt új generáció még részben magán hordozza ezeket e jegyeket, de korántsem annyira, mint a mi kortársaink. Nem véletlen, hogy amikor Mózes kivezette Egyiptomból a zsidóságot, addig keringett velük a pusztában, amíg ki nem halt a rabszolga-generáció. Az MSZP-ben a fiatalabb korosztállyal jóval könnyebb tárgyalni, és nem helyes folyamatosan visszanyomni a pártra az állampárt utódjának címkéjét.

Pályakép

Mécs Imre (72) Budapesten született. Az 1956-os forradalomban vállalt szerepéért 1957 júniusában letartóztatták, halálra ítélték, később az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. 1963 márciusában szabadult, évekig rendőri felügyelet alatt állt. Csak 1975-ben kaphatta meg villamosmérnöki oklevelét. 1984-1989-ben a Duna Mozgalom tagja volt, az SZDSZ alapítója. 1989. június 16-án, Nagy Imre temetésén beszédet mondott. 1990-től országgyűlési képviselő. Két házasságából nyolc gyermeke született.

Kósa András