„Örülnék, ha Izraelben bemutatnák”
Gyárfás Dóra 2005. november 3. 07:28
Az első film öngyilkos merénylőkről. Pszichológiai pontossággal, enyhe iróniával – de történelmi háttér nélkül. A Mennyország most két fiatal férfi története, akik áldozatnak hiszik magukat, és gyilkolni akarnak. A film rendezője egy Izraelben született palesztin, aki szerint az öngyilkos merénylet erkölcstelen, de indokolt válasz az elnyomásra.
Khaled és Said gyerekkori barátok, együtt nőttek fel az izraeli megszállás alatt álló Ciszjordániában. Együtt dolgoznak egy autószerelő műhelyben, és munka után együtt szívják a vízipipát. Őket szemelik ki egy öngyilkos merénylet végrehajtására, melyről az akció előtt két nappal kapnak értesítést.
48 óra – ennyi kell ahhoz, hogy két, jóformán tudatlan, de dühös és elszánt fiút felkészítsenek a gyilkolásra és a halálra. Nincs benne semmi misztikum: az akció tervét mások már kidolgozták, a végrehajtás egyszerű feladat. A felkészítést sem kell túlbonyolítani: néhány bíztató szó, vállveregetés, a fontosság-tudat erősítése, ennyi. Amíg Khaled komoly arccal búcsúzkodik a világtól, a kamera bedöglik, a terroristák pedig pitát majszolnak.
Ami megmarad: üzenet a világnak és a mamának
Az akció azonban nem halad terv szerint, és a két fiú elszakad egymástól. Egyikük visszatér a bázisra, a másik pedig saját lelki békéje keresésére indul. Itt kezdődik a valódi film, melyből kiderül, ki az, aki valóban alkalmas merénylőnek, és ki az, akit többé nem lehet irányítani. Hany Abu-Assad filmje, a Mennyország most pszichológiai hitelességre törekszik, és azt teljesíti is. A merénylők közül csak az ér célba, akinek személyes motivációja van: akár küldetés nélkül is véget vetne az életének. Nem öngyilkos merénylő tehát, hanem csak öngyilkos – aki végül gyilkossá is válik.
A világon először láthatjuk művészi feldolgozásban, emberközeli ábrázolásban, hogy mi játszódhat le egy terrorista fejében. A rendező, Hany Abu-Assad legfőbb mondandója: minden merénylő esetében más. „Tanulmányoztam kudarcot vallott merénylők kihallgatási jegyzőkönyveit, és olvastam hivatalos izraeli jelentéseket is. Beszélgettem emberekkel, akik személyesen ismertek olyan merénylőket, akik meghaltak: barátokkal, családtagokkal, anyákkal. Csakhamar rájöttem, nincsenek sztereotípiák, minden történet más.”
Kiút a frusztrációból? Áldozatból hőssé avatnak
A Mennyország tehát nem vállalkozik arra, hogy a világon elkövetett összes terrorcselekmény motivációját megmagyarázza. Az izraeli állampolgárságú palesztin rendező számára a ciszjordániai helyzet volt fontos, és szerinte ez az oka az Izraelben végrehajtott busz-, diszkó- vagy épp étteremrobbantásnak. És számtalan civil halálának. A film harmadik főhőse, az Európából hazatelepült Suha miattuk mondja: ez a módszer nem vezet sehová.
És bár a módszert nem támogatja, de indokoltnak tartja a vetítésén megjelent palesztin nagyköveti tanácsos, Abdulhamid Dakakni, aki a Hírszerzőnek elmondta: „a történet csak az okozatot mutatja be, amelynek megszűnéséhez előbb az okot kellene megszűntetni”. Az öngyilkos merényletek oka pedig szerinte az izraeli elnyomás, amely az évtizedek során mit sem változott. Majd a sajtó jelenlétét igyekezett egy kis propagandára használni – a filmet meg ürügynek arra, hogy Izrael politikáját hibáztassa mindenért.
Van visszaút, van más módszer
Novák Attila történész, Közel-Kelet szakértő azonban úgy látja: jóval bonyolultabb a helyzet annál, hogy ennyivel meg lehessen magyarázni az öngyilkos merénylők motivációját. „A filmből hiányoznak az izraeli szereplők, az ő igazságukat senki sem képviseli. Csak annyit látunk, hogy a palesztinok áldozati szerepkörben érzik magukat – amiért egyébként nagy a versenyfutás a világban. Ugyanakkor az izraeli állampolgárságú palesztin rendező kihasználja a demokrácia lehetőségeit, hiszen filmjéhez Izraeltől kapott pénzt, a koproducer izraeli. Nem hinném, hogy akad még egy ország a Közel-Keleten, amelyik ilyen komoly teret engedne a kritikának.”
Ciszjordánia ma
A film Ciszjordániában játszódik, amelyet 1995-ben zónákra osztottak. A térség egy része palesztin autonóm terület – így a történet helyszíne, Nablusz is. A palesztin városokba vezető utak azonban az izraeliek ellenőrzése alatt állnak, akik a zsidó ünnepek idején és merényletek után nem engedik át rajtuk az arab forgalmat. A lezárások célja, hogy megakadályozzák további merénylők Izraelbe jutását – ugyanakkor palesztin álláspont szerint korlátozzák az ott élők mozgásszabadságát.
Hany Abu-Assad nem is titkolja: célja részben az volt, hogy Izraelnek megmutassa az öngyilkos merénylők arcát. „Nagyon örülnék, ha Izraelben bemutatnák a filmet, mert az ott élő zsidók számára a palesztinok vagy láthatatlanok, vagy terroristák. Szeretném a filmet levetíteni a történet helyszínén, a Nyugati Parton is, hogy párbeszédet generáljak vele” – nyilatkozta.
Hozzáfűzte: „Mindenki aggódik amiatt, hogy mit fognak gondolni. De ha valaki megnézi a filmet, úgy érzem, nyilvánvaló lesz számára, hogy szerintem nem bocsátható meg egyetlen élet kioltása sem.”
A filmet egyelőre csak néhány filmfesztiválon (köztük a rangos Berlinalén, ahol több díjat is nyert) és amerikai vagy európai országban játsszák – Palesztina pedig ezt nevezi a 2006-os Oscar-gála legjobb külföldi filmnek járó díjára. Szinte mindenütt nagy kritikai elismeréssel fogadták, melyben külön említik a rendező „árnyalt”, „elfogulatlan” álláspontját. Magyarországon november 10-én mutatják be.
