Forrás: NOLT. Z., 2005. november 2. 00:00
A Fonó a hazai dzsesszélet egyik fontos létesítményévé váltKép: Teknős Miklós Tízéves a Fonó Budai Zeneház, nevezzük ezt kisebbfajta csodának. Mert mi más, hogy ebben a zajongó és hadováló korban egy fizikus végzettségű vállalkozó, Lukács József, nagyjából ellenszolgáltatás nélkül beleönti vagyonának egy részét egy kulturális központba, amely figyelmen kívül hagyva a korszellemet, bizonyos rétegművészetekre koncentrál, és túlél egy évtizedet?
Néptáncot, hangszeres népzenét, ebből táplálkozó dzsesszt, világzenét, valamint kortárs muzsikát kínál a látogatónak.
A Fonó tehát 1995 októberében nyitotta meg kapuit, és az egykori gyári garázsból, szociális épületekből kialakított lágymányosi kulturális központban eddig több mint 500 művész lépett fel, előadók, együttesek elsősorban és legnagyobb számban a Kárpát-medencéből, de jöttek Grúziából, Indiából, Izraelből, Japánból, Mexikóból, Nigériából, Tibetből és még ki tudja, honnan. A zeneház később kiadóval is bővült, a Fonó Records megalakulása óta több mint 120 lemezt adott ki, köztük az úgynevezett Új Pátria sorozat 18 részét, amely értékmentő népzenei válogatás a Tudományos Akadémiával közös, Utolsó Óra program saját gyűjtésű erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai és magyarországi muzsikáiból. A kiadvá-nyok között találhatók egyéb kuriózumok is, csak találomra: a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band és a világ egyik legjobb dzsesszszaxofonosának tartott David Murray közös albuma, vagy Horváth Gyulának, a tavalyi prímásverseny győztesének lemeze. Az említett korongok kaphatók a Fonó népzenei és dzsesszkülönlegességeket kínáló lemezboltjában is, mellesleg 17 országban képviselik Magyarország zenekultúráját.
És díjak: a Fővárosi Önkormányzattól Pro Cultura Urbis, a Mahasztól Arany Zsiráf, de a dzsessz- és népzenei lemezek is besöpörtek néhány elismerést.
Sikerek, díjak, mégis: olykor anyagi bizonytalanság, mivel a kultúrpolitika gyakorta zavarban van azokkal a civil kezdeményezésekkel szemben, amelyek értékük okán túlnőttek önmagukon. A zeneház különben kaphatott volna támogatást azoktól is, akik amúgy égő tekintettel tesznek hitet nap mint nap múltunk, gyökereink és népi hagyományaink iránti elkötelezettségükről, de nemigen kapott, ezért 2003-ban csaknem összeroskadt. Végül a jelenlegi kulturális tárca és a Fővárosi Önkormányzat mentette meg, és bár most a csődön túl van, azért az Üveghegyen még jócskán innen. S miközben saját működésére is csak nehezen jön össze a pénz, november 12-én egy árvíz sújtotta erdélyi falu, Bikafalva református templomának újjáépítését segítendő szervez jótékonysági koncertet.
– Az emberek újból kezdenek rájönni arra, hogy a hagyományt nem lehet magunk mögé dobni, mint egy üres konzervdobozt – mondta Szabados György, a kortárs dzsessz egyik kiemelkedő művésze megalakulása után nem sokkal a Fonóról. A zeneház ezt bizonyítja estéről estére.
