Forrás: HVG

Újra fellángolt Izraelben az erőszak, miután az Iszlám Dzsihád öngyilkos merényletet hajtott végre, az elsőt a gázai kivonulás óta. A szervezet a jelek szerint kirekesztődik a palesztin politikai folyamatból, és nem kizárt, külföldi érdekek befolyása alá kerül.

Egyre inkább elszáll a remény, hogy a szeptember 12-én sikeresen befejezett gázai kivonulás után csökken az erőszak, és lehetőség adódik a több mint öt éve megszakadt izraeli-palesztin béketárgyalások folytatására. A múlt szerdán Hadera izraeli tengerparti város egyik falafelárusa előtt palesztin öngyilkos merénylő robbantotta fel magát, öt izraelit megölve. A vértócsák és húscafatok látványa a 2000 szeptemberében kezdődött intifáda, palesztin felkelés legszörnyűbb epizódjait idézte fel ismét.

Ám míg az utóbbi öt évben elkövetett legtöbb öngyilkos merénylet a Hamász, a legerősebb és legnagyobb iszlámista szervezet számlájára írható, a múlt hetit a kisebb Iszlám Dzsihád hajtotta végre, csakúgy mint az idei két másik – a februári tel-avivi és a júliusi netanjai – gyilkos kamikaze akciót, melyek öt-öt áldozatot szedtek. A legutóbbi öngyilkos merényletre augusztusban Beérsevában került sor, de az nem követelt áldozatot, és egyetlen szervezet sem vállalta a robbantást.

A szerdai merényletet az Iszlám Dzsihád azzal indokolta, hogy Izrael hétfőn likvidálta egyik vezetőjét a ciszjordániai Tulkarem város menekülttáborában. Az illetőt az izraeli hadsereg már régóta kereste, állítólag ő állt az idei korábbi merényletek mögött is. Az utóbbi hónapokban az izraeliek az Iszlám Dzsihád több vezetőjével is végeztek Tulkarem és Dzsenín környékén, a szervezet egyik hagyományos fellegvárában. Szinte napi rutinná váltak a ciszjordániai rajtaütések, melyek során több száz militánst tartóztattak le, amit a palesztinok a szélsőségesek provokálásának tartanak.

Az izraeli hadsereg és az Iszlám Dzsihád külön bejáratú harca a Tulkaremtől egyébként alig néhány kilométerre fekvő Haderában végrehajtott merénylet utáni napokban csak fokozódott. Ariel Saron izraeli kormányfő széles körű és vég nélküli offenzívát indított a palesztin militánsok ellen, amelyben lapzártánkig tucatnyi palesztin, köztük az Iszlám Dzsihád több tagja halt meg. A palesztin szervezet pedig további megtorlásokat helyezett kilátásba.

Miközben a Hamász mélyen a palesztin társadalomban gyökerezik, az Iszlám Dzsihádot inkább egyfajta külföldi „implantátumnak” tartják – írta a Háárec izraeli lap. A Hamásszal ellentétben az Iszlám Dzsihád nem tudott széles körű szociális hálózatot kiépíteni, ezért népszerűsége is jóval elmarad nagy testvéréé mögött. Felépítése kevésbé hierarchikus, inkább kisebb katonai sejtekre oszlik, melyek a múltban is könnyen eltávolodtak a politikai realitásoktól.

Bár a Hamásznak esze ágában sincs saját katonai szárnyát magától lefegyverezni, a mozgalom indulni kíván a januári palesztin parlamenti választáson, amelyen akár a szavazatok harmadára is számíthat. A szervezet tartja magát a februári izraeli- palesztin tűzszünethez való csatlakozáshoz, és érezhető, hogy politikai ambíciója retorikáján is enyhített valamelyest: több politikai vezetője nem veti el annak elvi lehetőségét, hogy a szervezet egyszer letesz a zsidó állam elpusztításának szándékáról.

Legutóbb Mahmúd Zahar Hamász-vezető nyilatkozta a Háárecnek, hogy a Hamász chartájának megváltoztatása nem lehetetlen, hozzátéve, hogy a demilitarizálás is szóba jöhet, de csak akkor, ha abban minden csoport részt vesz. Nyilvánvaló utalás lehet ez például az Iszlám Dzsihádra, és talán magyarázat arra is, hogy az izraeli hadsereg figyelme újabban miért irányul a kisebb iszlámista szervezetre, miután az utóbbi másfél évben célzott likvidálásai révén lényegében már megsemmisítette a Hamász régi vezetését.

Az Iszlám Dzsihád ráadásul többször is súlyosan megsértette az általa is vállalt tűzszünetet, és nem fogalmazta meg programként a választáson való részvételt sem. Nagyon úgy tűnik, mintha cselekedeteit külföldi – szíriai vagy iráni – befolyás irányítaná (lásd Szír póker című írásunkat). Izraeli források szerint a Palesztin Hatóság és biztonsági apparátusa régebb óta attól tart, hogy ha ellene felforgató tevékenységet szítana Szíria vagy Irán, akkor a végrehajtók az Iszlám Dzsihád soraiból kerülnének ki.

Saron hangsúlyozta, hogy szó sem lehet előrelépésről a párbeszéd terén, amíg „a Palesztin Hatóság teljesen képtelen felvenni a harcot a terror ellen”. Az izraeli kormányfő kemény fellépése – mint sokszor – belpolitikai okokkal is magyarázható. Saron ugyanis azt ígérte, hogy a Gázai övezetből történt, 38 évi megszállás utáni egyoldalú izraeli kivonulás csökkenteni fogja az erőszakot. A 21 gázai zsidó telep felszámolása és az övezetből való kivonulás saját pártján, a Likudon belül lázadást szított, amely a jelek szerint korántsem csitult el, sőt újra erőre kaphat a palesztin erőszak révén.

A rebellisek – köztük Benjamin Netanjahu volt pénzügyminiszter – helyére kinevezett új miniszterekről a jövő héten szavaz a parlament, és elemzők nem sok sikert jósolnak. Ellene voksolhatnak a Likud renitensei, és a Saronnal a gázai kivonulás érdekében koalícióra lépett Munkapárt frakciójának tagjai is. A Munkapárt ugyanis nagyobb keretet követel szociális juttatásokra a 2006-os költségvetésből, melynek tervezete várhatóan e hét elején kerül a knesszet elé. Miniszterjelöltjeinek leszavazása ugyanakkor feltehetően csak kisebbfajta politikai zavart okozhat Saron számára, aki a közvélemény körében még mindig népszerű, és egy esetleges előrehozott választáson ő és az általa vezetett párt tűnik a legesélyesebbnek.

Szűkül a mozgástere Mahmúd Abbász palesztin elnöknek is, aki nemcsak a palesztin szélsőséges szervezetekkel szemben tehetetlen, de a Gázai övezetben eluralkodott törvénytelenségnek sem tud gátat szabni. A palesztin parlament elnöke, Raui Fattuh a múlt héten közölte, megkezdi az Ahmed Korej vezette kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítvány előkészületeit, miután Abbász a parlament október eleji kérése ellenére nem alakítottá át kormányát. A bizalmatlanság esetleges elfogadása nem veszélyeztetné az idén januárban – a néhai Jasszer Arafat utódjaként – közvetlenül megválasztott Abbász pozícióját, de gyengítené őt, miközben megpróbálja újraindítani a béketárgyalásokat Izraellel, és összetartani Fatah mozgalmát, hogy az el ne vérezzen a januári választáson.

KERESZTES IMRE