Forrás: HVG

„Én osztrák vagyok, és a vallásom zsidó” – válaszolta a HVG-nek Paul Eisenberg, Ausztria főrabbija, akinek holokausztot túlélt szülei 1948-ban hagyták el Magyarországot. A szomszéd országban ma élő mindössze tízezer zsidó közül a legtöbben háború utáni, főleg kelet-európai bevándorlók, akik osztrák állampolgárok lettek, zsidó vallásuk megtartása mellett, de a közösség tagjának tekintik azt is, aki nem vallásos – fejtette ki Eisenberg főrabbi. Az osztrák helyzet érzékeltetésére hozzátette azt is: „A Haider-féle párt idegenellenes, de a zsidókat nem tekintik idegeneknek.”

Németországban az egyesülés óta – főleg az orosz zsidók bevándorlása miatt – többszörösére nőtt a zsidóság száma, s ma 110 ezerre tehető. „Meglehet azonban, hogy még egyszer ennyi, vagyis további 100 ezer – újonnan bevándorolt – zsidó él itt, olyanok, akik egyik németországi felekezeti közösséghez sem csatlakoztak” – mondta a HVG-nek Jan Mühlstein, a németországi Progresszív Zsidó Közösségek Uniójának vezetője. A magyar neológokhoz hasonló progresszívek Németországban kisebbségben lévő irányzat tagjai, jelenleg országosan 19, mindössze néhány ezer tagot számláló hitközséget tudhatnak magukénak, szemben a több mint 80 hitközséggel rendelkező Németországi Zsidók Központi Tanácsával, amely az ortodox irányzat alá tartozik. „A német zsidók sohasem tekintették magukat nemzeti kisebbségnek, következésképp soha nem is igényeltek nemzetiségi státust. Vallási kisebbségként tartanak minket számon, bármelyik irányzathoz tartozzunk is” – fejtegette Mühlstein. Ennek egyik oka szerinte az, hogy olyan sokféle nemzetből származnak, vagyis lengyel zsidók, magyar zsidók és – főleg az utóbbi években – oroszul beszélő ukrán, fehérorosz zsidók, hogy nehéz lenne őket egységesen német zsidókként definiálni. „A volt Szovjetunióból bevándorló zsidók esetében többnyire oroszul beszélő német zsidókról beszélhetünk” – vázolta a helyzetet a progresszívek vezetője.

Ausztriában és Németországban az állam támogatja a vallási közösségeket, nem így Franciaországban, ahol a Nyugat-Európában legnagyobb, összesen mintegy 550 ezres létszámú zsidó vallási közösség él. Ott elképzelhetetlen az a minapi eset is, ami az angliai Leedsben történt, mesélte el a HVG-nek Philip Carmel, a patinás brit zsidó hetilap, a London Jewish Chronicle volt párizsi tudósítója. Zsidó vallási középiskola híján a leedsi szülők a helyi önkormányzat pénzén szállíttatják naponta busszal gyermekeiket a 60 kilométerre lévő Manchester zsidó oktatási intézményébe. De nem ez a fő különbség a brit és a francia zsidóság helyzete között – magyarázta Carmel. A multikulturális Nagy-Britanniában, ahol jelenleg mintegy 300 ezer zsidó él, támogatják a kulturális sokszínűséget, míg Franciaországban az asszimilációt részesítik előnyben.

„Franciaországban hivatalosan szóba sem jöhet a zsidók etnikai státusa. Ha erre sor kerülne, akkor ez nagyon veszélyes lenne” – mondta a HVG-nek Leon Masliah francia zsidó vezető, arra hivatkozva, hogy a mintegy hatmilliós franciaországi muzulmán közösség – amelynek egy része az egész nyugati kultúra ellen lép fel – ugyanezt kérhetné. Az utóbbi néhány évben egyébként nőtt az önmagukat inkább franciaországi zsidóként meghatározók száma, emelkedett a kivándorlók száma is. Izraelbe, az Egyesült Államokba és Kanadába becslések szerint 2500-3000-en távoztak. A brit zsidók, akik nem szenvedtek a holokauszt traumájától, többségükben integrálódtak a brit társadalomba, s egy nem asszimilálódott vallási kisebbség tagjainak tartják magukat – mondta a HVG-nek Jennifer Frazer újságiró, a London Jewish Chronicle irodalmi szerkesztője.

Nem példátlan azonban az sem, hogy nemzetiségként is elismerik a zsidóságot: Romániában például az egyik nemzeti kisebbségként parlamenti képviselettel is rendelkeznek.

BŐHM ÁGNES