A főmufti Hitlerrel barátkozott
Eperjesi Ildikó 2005. november 2. 07:26
Irán eltörölné a föld színéről Izraelt, és nyíltan öngyilkos merénylőket képez ki táborokban. Irakban a „lázadó” terroristák civileket fejeznek le és lőnek halomra. A nyugati ember sokszor materiális okokra vezeti vissza az elkövetők indítékait. Végső elkeseredésről, szegénységről, politikai elnyomásról hallunk ilyenkor. Az igazság más, bonyolultabb és ijesztőbb.
A karlendítés nagyon ismerős A terroristák leggyakrabban jómódú arab családokból származnak, nyugati egyetemeken tanulnak, vagy éppen nyugati országokban nőnek föl, és örömmel ölnek egy gyilkos ideológia nevében, melynek gyökerei egészen a nácizmusig nyúlnak vissza.
Szomorú tény, hogy azoknak az embereknek a többsége, akik az elmúlt időszakban azzal az igénnyel léptek fel, hogy a fiatal muszlimok számára utat és jövőt mutassanak, nem azt választották, hogy az iszlámot a demokráciával vagy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával hozzák összhangba. A radikális iszlámisták inkább Hitler módszereihez és – nem utolsó sorban – világfelfogásához folyamodnak.
A náci vezérhez hasonlóan ők is világuralomról álmodoznak, amelyhez vezető úton szerintük is a zsidók jelentik a legfőbb akadályt.
A szeptember 11-i merénylők vezérének, Mohhamed Attának egyik követője azt vallotta: Atta világlátása a nemzeti-szocialista gondolkodásmódon alapult. Meg volt győződve ugyanis arról, hogy a zsidók uralják a világot; New York pedig az első számú ellenség volt Atta számára, mivel szerinte ez a nagyváros a világ zsidóságának központja.
A merénylők szerint a zsidók túszul ejtették Amerikát
Oszama bin Laden maga is úgy tartja, hogy a zsidók túszul ejtették a Nyugatot és Amerikát. Ezt a gondolatot valószínűleg legfőbb mentorától és tanítójától, Abdullah Azzamtól, a Hamasz palesztin terrorszervezet alapítójától merítette. A Palesztinai Muszlim Testvériség, azaz a Hamasz Chartája az egyik legfontosabb muszlim programnyilatkozat. A terrorszervezet „egyetemes mozgalomként” határozza meg magát, melynek dzsihádja a „világcionizmus” elleni harc zászlóvivője.
A főmufti a nácikkal barátkozott Az 1988-ban megfogalmazott Charta, amely a többé-kevésbé állandó külföldi nyomás ellenére továbbra is érvényben van, az egykori jeruzsálemi főmufti, a nácikkal kollaboráló Amin el-Husszeini retorikájára épített.
Husszeini, aki később barátságba keveredett Heinrich Himmlerrel, 1921-től töltötte be Palesztina legfontosabb politikai és vallási vezetőjének posztját. Valószínűleg senki sem tett többet azért, hogy a Szentföldön elmérgesedjen a viszony a zsidók és a muszlimok között. A főmufti által gerjesztett pogromban 1929-ben közel másfélszáz őshonos zsidót gyilkoltak meg Jeruzsálemben és Hebronban.
Husszeini nem sokkal ez után kijelentette, hogy az igaz hívők legfontosabb feladata a zsidók elleni állandó harc. A mufti tett arról is, hogy eltávolítsa az útból azokat, akik nem engedelmeskedtek antiszemita rendeleteinek. 1943. november másodikán Himmler ezt írta a főmuftinak: „Tudjuk, hogy az ellenség a világ zsidósága, és közösen harcolunk ellene. A nemzeti szocialista Nagy-Németország és a világ szabadságszerető muszlimjai között ez a természetes szövetség alapja.”
Himmler távirata a főmuftinak: természetes szövetség Husszeini már 1933-ban felajánlotta szolgálatait a náci kormánynak. Eleinte azonban kizárólag ideológiai támogatást kapott, míg végül 1937-től Hitler ügynökei a lózungok mellett elkezdtek pénzt és fegyvert is szállítani. Mindez bátorítólag hatott az 1928-ban indult egyiptomi Muzulmán Testvériségre is. Ez a tömegmozgalommá vált szervezet újította fel a dzsihád eszméjét, és iszlám ideálként mutatta be a halál utáni vágyat. Az Iszlám Testvériség később szinte mindegyik iszlámista csoportot inspirálta, így például az al-Kaidát is.
Egyes történészek szerint a Husszeini szította 1936-os arab lázadás Palesztina, a cionizmus és az egész Közel-Kelet történetében fordulópontot hozott, mivel döntő befolyással bírt az iszlámista mozgalom alakulására.
Egyetértésben Hitlerrel
Az arab lázadás idején a náci horogkeresztek ellepték az utcákat, az arab gyerekek náci karlendítéssel köszöntötték egymást, a fiatalok pedig „náci cserkészekként” vonultak fel. 1939-ig 415 zsidót öltek meg a zavargásokban náci fegyverekkel.
Husszeini a lázadás gerjesztésével elérte, hogy Palesztina a történelem során először az arab világ érdeklődésének központjába kerüljön. A főmufti Hitlernek írott levelében büszkén magyarázta: a Palesztina-kérdést sikerült felhasználnia arra, hogy minden arab ország összefogjon a britek és zsidók elleni közös gyűlöletben.
1945-ben nyilvánvalóan megmutatkozott, hogy a mufti, a nácik és a Testvériség egy ideológiából táplálkoznak: novemberben Egyiptom-szerte az ország történetének legnagyobb pogromjai zajlottak le. Ezzel az antiszemitizmus motorja Németországból átkerült az arab világba.
A II. világháború után Husszeini végül Egyiptomban talált menedéket. A Muzulmán Testvériség egyik vezetője lett, a palesztinai arabok pedig továbbra is vezetőjüknek tekintették. Mivel a világháború idején az európai zsidóság elpusztításának „lelkes” szószólója volt, ezzel az arab világ nagy részében gyökeret vert, hogy az antiszemita nézetek és tettek szalonképesek.
