Forrás: HVGValószínűleg az Országgyűlésnek kell majd eldöntenie, hogy nemzetiségként is elismerjék-e a zsidóságot Magyarországon. Az Országos Választási Bizottság ugyanis hozzájárult a parlamenti döntéshez szükséges előzetes aláírásgyűjtéshez.
„Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a Magyarországon eddig bejegyzett nemzeti kisebbségek sorába felvetessük a hazai zsidóságot is” – áll abban a beadványban, amelyet négy magánszemély juttatott el az Országos Választási Bizottságnak (OVB). Azért oda, mert a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993-as törvény szerint ha a benne megnevezett 13 nemzetiségen túl mások is szeretnék elnyerni ezt a státust, első lépésként az OVB hozzájárulásával össze kell gyűjteniük ezer támogató aláírást. Ebben az esetben a bizottság zöld utat adott a kezdeményezőknek (HVG, 2005. október 29.).
Az eset pikantériája, hogy az aláírással történő nemzetiségi kezdeményezés éppen a zsidókra való tekintettel került az 1993-as törvénybe. Egyes zsidó közéleti személyiségek ugyanis már az 1980-as évek vége óta szerették volna nemzetiségként is elismertetni a zsidóságot, míg mások élesen ellenezték ezt. E státus megszerzésének a lehetőségét egyébként a pártállam részéről is felvetették, amikor a kormány 1989-ben Nemzetiségi Kollégiumot hozott létre Pozsgay Imre vezetésével. Ennek munkájába bevonták a zsidóság képviselőit is. A kollégiumba három személy került a zsidó közösségekből: a Magyar Izraeliták Országos Képviselete (MIOK) részéről Zoltai Gusztáv, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) részéről Zala Tamás újságíró, míg az Országos Rabbiképző Intézet képviseletében Landeszmann György.
Az e testület munkájának eredményeképpen megalkotott, 1990. március 1-jén elfogadott kisebbségi törvényben (amely gyakorlatilag csak az országgyűlési képviseletükről rendelkezik) a nyolc felsorolt nemzetiség között a zsidóság is szerepelt. Ezt a törvényt azonban az új, szabadon választott parlament még az év júniusában hatályon kívül helyezte. Az Antall-kormány idejében, 1993-ban született, ma is hatályos törvény előkészítésének idején aztán az akkori izraeli nagykövet, David Kraus a MIOK-jogutód Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) támogatásával összehívta a zsidó szervezetek képviselőit, hogy akadályozzák meg a nemzetiségként való besorolást. Ők nagy többséggel így is döntöttek, amit aztán a kormány akceptált.
„Ma Magyarországon becsléseink szerint mintegy 100 ezer zsidó él, s ezek közül a legutóbbi népszámláláson alig több mint 12 ezren vallották magukat zsidó vallásúnak” – indokolta a HVG-nek kezdeményezésüket Deák Gábor, aki már a nyolcvanas évek vége óta szervezi a zsidó nemzetiség elismertetésére irányuló törekvéseket. Ő egyébként, tette hozzá, ateista létére, a közösség erősítésére zsidó vallásúnak mondta magát a népszámlálási biztosnak. Érvelése szerint azoknak is meg kell találniuk zsidó identitásukat, akik nem vallásosak, s erre a nemzetiségi kategória kiválóan alkalmas. Aktivisták egyébként már az 1990. januári népszámlálás előtt próbálták győzködni a zsidó közösségek tagjait, hogy vetessék fel magukat a nemzetiségiek közé. Ezt akkor valamivel több mint félezren tették meg, a 2001. évi népszámlálás során pedig több mint hétszázan.
A kezdeményezésen sokan felháborodtak, vallásos és nem vallásos zsidók egyaránt. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi egyenesen ostobáknak vagy provokátoroknak nevezte a kezdeményezőket, míg mások amiatt tiltakoztak a kezdeményezőknél, hogy nem kívánják újra lajstromba vetetni magukat. (Régebben még a hitleri gondolattal is összefüggésbe hozták azokat, akik származási alapon próbálják a zsidóságot megszervezni.) „A hunok is összegyűjtöttek nemrégen ezer aláírást, hogy nemzetiségnek számítsanak, ennek a kezdeményezésnek is körülbelül ennyi a valóságtartalma” – nyilatkozta egy televízió-műsorban a Deák-féle akcióról Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke. A szervezet hivatalosan csak annyiban foglalt állást, hogy újra nyilvánosságra hozta 1992-es álláspontját, amelyet Szabad György akkori parlamenti elnöknek fejtett ki egy levélben (akkor is Feldmájer volt a Mazsihisz-elnök). „Nem választható külön a zsidóság a vallásától” – írta akkor a Mazsihisz, s ehhez tartja magát most is. Mivel pedig a zsidóság a vallása által meghatározott nép, ezért tagjai a magyar nemzetnek is egyenjogú tagjai – állapították meg (a történelmi előzményekről lásd Emancipációs kérdőjelek című írásunkat).
„Nem hiszek az asszimilációban” – mondta Deák, aki kettős identitásúnak tartja magát: nemcsak zsidó, hanem magyar is. A szociológiai felmérések azt mutatják, hogy a zsidóság többsége már kettős identitású, bár egy kicsit más értelemben, mint Deák. A Kovács András szociológus által vezetett 1999-es felmérésben a legtöbben (mintegy a válaszolók közel egyharmada) a hagyományos asszimilációs tételt vallják, zsidó vallású vagy származású magyarnak mondják magukat, 13 százalékuk csak magyarnak, 12 százalékuk pedig „európai polgárnak” vallja magát. Egynegyedük viszont Deákhoz hasonlóan azt mondja, hogy zsidó is és magyar is. Több mint 20 százaléknyian Magyarországon élő zsidóknak vallották magukat, ők lehetnek az aláírásgyűjtők potenciális támogatói.
Ha senki sem támadja meg a kezdeményezést az Alkotmánybíróságon, akkor hatvan nap van az aláírások összegyűjtésére. Az ívet bárki aláírhatja, de elsősorban a zsidó szervezeteken keresztül próbálnak támogatókat találni. Ha ez sikerül, az adatok valódiságának elbírálása után a kezdeményezés a parlament elé kerül, amelynek kétharmados többséggel kell döntenie a nemzetiségek számának kiegészítéséről. A legutóbb próbálkozó hunoknak ez nem sikerült, mert a parlament – a Magyar Tudományos Akadémia véleményére hivatkozva – elutasította kezdeményezésüket. Az biztos, hogy a zsidóság esetében is kikéri majd a parlament egyes szervezetek véleményét, kérdés, hogy a Mazsihisz állásfoglalása most is akkora szerepet játszik-e majd, mint 1993-ban.
Ha elfogadják nemzetiségként a zsidóságot, még egy erőpróba vár a kezdeményezőkre: a kisebbségi törvény legutóbbi módosítása szerint csak azok szavazhatnak majd a kisebbségi önkormányzati képviselőkre, akik előtte regisztráltatják magukat az adott nemzetiség tagjaiként. Ez pedig a történelmi tapasztalatok miatt a zsidóság esetében várhatóan nem kis nehézségbe fog ütközni.
RIBA ISTVÁN
