Forrás: NOLOrtutay L. Gyula, 2005. október 31. 00:00
Egy női milícistaképző tanulói hallgatják Ahmadinezsad elnökötKép: REUTERS – R. Homavandi Az utóbbi napokat az indulatok felkorbácsolása jellemezte az iráni médiában. Ezt tetőzte be az ultrakonzervatívnak tartott, volt forradalmi gárdistából, majd Teherán polgármesteréből a júniusi választásokon elnökké lett Mahmud Ahmadinezsad beszéde, amelyben Izrael „térképről való eltörlésére” szólított fel.
Az 1979-es iszlám forradalom óta Irán hivatalos politikájának sarokpontja volt Izrael állam létének tagadása. A kérdés inkább az, hogy a populistaként is jegyzett, és nemzetközileg még tapasztalatlan elnök most miért rohant ki így, egy kényes időpontban, amikor Teherán atomprogramja a gyanúsítgatások össztüzébe került.
Iránnal foglalkozó hírmagyarázók belpolitikai összefüggésekre hívják fel a figyelmet. A júniusi kétfordulós elnökválasztás „szünidejében” a legfőbb vallási vezető, Ali Hamenei ajatollah Ahmadinezsad mellett állt ki – az első fordulóban jobban szereplő 1989-től 1979-ig az államfői tisztet már betöltő, mérsékeltebb Rafszandzsanival szemben. Ahmadinedzsad ezt radikalizmusával „hálálta meg”. Úgy tűnik, Ali Hamenei maga is elsietettnek tarthatta az új elnök hatalmi vágyait, mert meglepetésre, Rafszandzsanit hozta ismét helyzetbe, és ezzel valamelyest visszabillentett a konzervatívok és a reformisták közötti erőviszonyok mérlegén. A megfigyelők legalábbis ennek tulajdonítják, hogy az ajatollah saját hatásköréből átadott néhány ellenőrző funkciót a Bölcsek Tanácsának. Ez alighanem figyelmeztetés kívánt lenni Ahmadinezsadnak és a mögötte fő támogatóként fellépő forradalmi gárdistáknak. Az elnök válaszként a populizmus ütőkártyájához folyamodott, és ezzel magyarázható – legalábbis megfigyelők szerint -, hogy miközben a hazai vizeken nem konfrontálhat Ali Hamenei hatalmával, népszerűségét a külpolitikával próbálja erősíteni. Ezért akár kész provokálni a Nyugatot is – nem számolva a következményekkel, a fizetendő árral.
