A történelem Oscar esélyes
Gyárfás Dóra 2005. október 28. 12:15
Magyarország a Sorstalanságot indítja az Oscaron, és A temetetlen halottat az Európai Filmdíj versenyében. Utóbbi véletlenül évfordulóra esik: Nagy Imre életével épp az „56-os események után 50 évvel ismerkedhet meg a zsűri. Az elmúlt évek filmes díjait sokszor történelmi, vagy politikai témájú alkotások nyerték.
Az Oscar-díjakat márciusban osztják, és januárban teszik közzé a jelöltek listáját, a pályázó országoknak tehát legkésőbb decemberig meg kell nevezniük azt a filmet, amit a legjobb külföldi film díjára küldenek. Magyarország már eldöntötte, hogy a Sorstalanságot nevezi – és a választás megalapozott, hiszen az Oscar tudvalevőleg nem a szerzői, netán kísérleti filmek versenye – tehát nem árt, ha az alkotás széles körben forgalmazható, és világszínvonalú kiállítással készült.
A Sorstalanság esélyeit növelheti a témája is. Az ugyanis szintén tapasztalat, hogy az Amerikai Filmakadémia komolyabban veszi a tragédia, mint a vígjáték műfaját (emlékezzünk csak a legutóbbi díjkiosztón Anette Benning, a Csodálatos Júlia főszereplőnőjének kudarcára, akit kolléganője egy sokkal kevésbé színes, viszont drámaibb alakítással körözött le); és az is jellemző, hogy a zsűritagok érzékenyek a történelem, a háború, és a morális kérdések filmes feldolgozására.
Sorstalanság – háború és szenvedés
Ezt bizonyítják az elmúlt évek díjai: a legjobb külföldi film tavaly a Belső tenger lett, mely az eutanázia problematikájával foglalkozott egy megtörtént eset dramatizálásával; előtte a Hontalanul Afrikában című német film nyert, melynek zsidó főhősei a fekete kontinensre menekültek a II. világháború elől; 2002-ben a Senkiföldje című bosnyák alkotás vitte a pálmát a délszláv háború abszurditásának bemutatásával, 1999-ben pedig Roberto Begnini sajátos Holokauszt-filmje, Az élet gyönyörű diadalmaskodott.
A felsorolásból is kitűnik, hogy az elmúlt években különösen „népszerű” volt a II. világháború tematikája – pedig még szót sem ejtettünk az angol nyelvű filmek között győzedelmeskedő Polanski-alkotásról, A zongoristáról, és a Bukás című Hitler-portréról sem. Utóbbi ugyan nem nyert Oscart – talán azért sem, mert a németek alig egy évvel korábban hazavihették a Hontalanul Afrikában-ért -, de bekerült az öt jelölt közé, ami már önmagában siker.
Hontalanul Afrikában – háború és menekülés
Az Amerikai Filmakadémia erkölcsi és történelmi érzékenységére azonban nemcsak mi éreztünk rá, hanem más európai országok is, a Sorstalanságnak tehát bőven lesz konkurenciája. Németország most már zsinórban harmadszor pályázik II. világháborús történettel, ezúttal a Sophie Scholl – Die letzten Tage (Sophie Scholl – Az utolsó napok) című filmmel. Aki látta a Bukást, annak ismerős lehet a címszereplő, hiszen a Führer idős korában nyilatkozó titkárnője, Traudl Junge az epilógban elmondja: Sophie Scholl tettei ébresztették rá, hogy az ő tudatlanságára nem mentség a fiatalsága.
Sophie Scholl 22 éves egyetemistaként felismerte, hogy Hitler politikája merre vezet, és néhány müncheni diáktársával Fehér Rózsa néven ellenálló-mozgalmat szervezett. 1943 februárjában letartóztatták, és négy nap hiábavaló vallatás után kivégezték. Az élete utolsó napjait megörökítő film a Berlinalén debütált 2005 januárjában, ahol rögtön elnyerte az Ezüst Medve díjat, főszereplője, Julia Jentsch pedig a legjobb női alakítás díját. A film ettől kezdve diadalutat járt be a világban: több mint 20 nemzetközi fesztiválon szerepelt, elnyerte a Német Filmdíjat, és 1,2 millió néző látta Németországban. A német filmszakma tehát abban reménykedik, hogy ismét egy komoly Oscar-esélyes alkotást sikerült jelölnie.
Sophie Scholl – háború és morál
Idén azonban a franciák is történelmi filmmel pályáznak: a Joyeux Noël! (Boldog Karácsonyt!) az I. világháborút idézi meg. A történet szerint 1914 karácsonyán a háború összehoz egy skót plébánost, egy francia főhadnagyot, és egy német operaénekest. A három katona elhatározza, hogy arra az egy napra békét köt egymással. Miután mindhárman eltemetik a halottjaikat, elénekelnek néhány ünnepi dalt, és fociznak egyet. A film – akárcsak a bosnyák Senkiföldje – a háború értelmetlenségét mutatja meg, és azt, hogy az egymással szembenállók valójában nem ellenségek, hanem sorstársak. Az Amerikai Filmakadémia pedig menten elolvad.
Boldog Karácsonyt! – háború és béke
A németek meg örülhetnek annak is, ha a Joyeux Noël! jut az öt Oscar-jelölt közé, a film három főszereplőjét ugyanis ők adják. És ha nem is ugyannyira híres, mint az Oscar, de az is nagy elismerés, ha az Európai Filmdíjat kapják meg. Itt már kétszer nyert olyan német film, mely politikai üzenetet hordozott: a Fallal szemben a török bevándorlók identitás-változásával foglalkozott (a török Fatih Akin rendezésében), a Good Bye, Lenin! pedig a kelet-németek szocializmus iránti nosztalgiáját elégítette ki.
Az Európai Filmdíjat a díjat nyerheti el idén Mészáros Márta Nagy Imre-filmje, A temetetlen halott – a hivatalos magyar jelölt. Ha pedig így lesz, az a feltétlenül a film érdeme is, mert az Európai Filmakadémia legfeljebb megemlékezik az „56-os forradalom félévszázados évfordulójáról, de csak ezért nem oszt díjat.
