Forrás: HETEK

HETEK – Országos Közéleti Hetilap | IX. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM | 2005. OKTÓBER 28.

Pálfy Gyula

Semmi sincs rendben

„Örömöt nem tudnak fényképezni… szokás szerint” – mormolja egy nézőtárs a tömegben, ki a fotótárlat képeiben szerkesztő elvet vél meglátni. Igaza van. A képek ritkán működnek egymagukban, az összhatás az egymás után nézés során alakul ki a szemlélőben. A díjazott sajtóképeket seregszemléző World Press Photo vándorkiállítás igencsak irányba állítja figyelmünket.

Egy kiállítás képei Fotó: S. L.

Az elmúlt év metszetéről van szó, vajúdással és nyögéssel teli napokról. Tegyük hozzá: fájdalmas lesz a jövő év tárlata a máról is. „A képek a sokféleséget hirdetik ünnepélyesen” – olvassuk az argentin zsűrielnök bevezetőjében, s valóban, a kiáltó ellentétek egyidejűsége, a „kultúrák harca” az egyik legjellemzőbbje korunknak.

Az őskorukat élő törzsek a legboldogabbak ezen a kiállításon. Ahogy, mint egy vírus, terjed a civilizáció, úgy romlik az élet minősége. A szovjet utódállamokban tengődők képei erősen példázzák e tételt, az űrhajóroncsot guberáló pásztorok a pusztában a leginkább.

A rettentő cunami és a beszláni túszdráma áldozataival együtt fényképezett túlélők vonásai nem feledhetők, se a lopott hússal menekülő haiti kisgyerek arca. Földrészek meghurcoltjai, bántalmazott nők, magányos betegek, háborús rokkantak, belőtt drogos lányok igazolják, hogy „a fotó kérdést tesz fel „, s oda vezet, ahonnét kultúrember hajlamos elfordítani a fejét.

Mindez érthető. Elmozdul viszont az objektív hangnem a terrorizmus elleni harc képi és szövegbeli kommentálásakor. A birodalmi rohamosztagosnak látszó amerikaiak akciója az iraki „felkelők” ellen, az izraeli mesterlövész likvidálta „terroristának tartott” palesztin erősen kijelölik a képek értelmezési keretét, áldozatul mutatva azokat, akik már áldozatok sokaságát hagyták maguk után. Ez utóbbiakról a kiállításon szó nem esik.

Copyright