Forrás: NOLMunkatársunktól, 2005. október 27. 00:00
Szíriában az ENSZ BT elé terjesztett hivatalos Mehlis-jelentést mind a politika, mind a közvélemény általános felháborodással fogadta.
Szír politikusok és elemzők a dokumentumot pontatlannak, a nyomozást befejezetlennek minősítik, amelynek kimenetelét főként a Libanonban uralkodó politikai légkör motiválta. Szerintük főként egyes Szíria-ellenes politikusok lobbija, az úgynevezett Február 14. mozgalom volt az, amelynek köszönhetően Detlev Mehlis az igazsággal ellentétes eredményre jutott. Damaszkuszban azt állítják: egyes tanúk szándékosan félrevezették a vizsgálatot lefolytató ENSZ-alkalmazottakat, hogy a gyanút a szír vezetésre tereljék, az ENSZ-jelentés pedig valós bizonyítékok helyett libanoni újságok és tv-csatornák állításait tartalmazza.
Olyan véleményeket is hallani, hogy a Hariri-gyilkossággal kapcsolatos tanúvallomásokat nem egyenlő mértékben vették figyelembe. Döntő jelentőségűnek minősítették annak a Mohammed Zuhejr asz-Sziddiknek az állításait, aki korábban hamisítás vádjával állt bíróság előtt, míg Szíria ártatlanságát bizonyító vallomások nem kaptak megfelelő hangsúlyt.
A damaszkuszi vezetés tagadja, hogy a szíriai külügyminiszter két héttel meggyilkolása előtt megfenyegette volna Rafik el-Haririt. Ezt szintén olyan alaptalan koholmánynak nevezik, amely szerintük csakis bizonyos libanoni politikai köröktől származhat.
A Mehlis-jelentés szerint a szír hatóságok nem működtek megfelelően együtt a nyomozást lefolytatókkal, példának okáért nem tették lehetővé az összes tanú meghallgatását. Ezt a szíriaiak határozottan cáfolják. Amikor egy vizsgálóbíró lehetőséget kért arra, hogy az ENSZ-küldöttség visszatérhessen Szíriába, hogy más személyeket is meghallgasson, nem támasztottak akadályt ezzel szemben. Az, hogy erre nem került sor, nem a damaszkuszi szerveken múlott.
A szíriai külügyminisztérium szerint Damaszkusz mindaddig elkötelezett a nemzetközi közösség rendelkezéseinek betartása mellett, amíg azok elfogadhatóak és igazságosak. Hivatalos körökben arab politikai elemzőket idéznek, akik szerint a jelentés valójában Izrael és az Egyesült Államok érdekeit szolgálja, hogy annak ürügyén megváltoztassák a Közel-Kelet jelenlegi geostratégiai helyzetét, és Irak után egy újabb arab állam politikai rendszerét is megdöntsék.
