Forrás: Népszava

Annak a budapesti kerületi polgármesternek, aki október 23-a alkalmából a második világháború áldozatait idéző emlékművet avatott, ismét sikerült egy nagy és sok szempontból felesleges vitát provokálnia. Lehet, hogy a szándéka ennél nemesebb volt, de az eredményt látjuk. Egy újabb megosztó kérdés, amely presztizsharccá fajul. Vehemens, magukat jobboldalinak vallók, olyanokat mondanak a riportereknek, hogy „majd a testünkkel védjük meg a szobrot, ha le akarnák rombolni.” Mármint a gonosz bolsik – folytatódik a fejekben a gondolatsor, pedig elsősorban csak arról van szó, hogy meg kell-e tartani a törvényes rendet. Különösen egy önkormányzat első emberének. Egyrészt tudjuk persze Budapesten nem ez az egyetlen építmény, amely a megfelelő engedélyek híján készült. Nemrégiben lakást akartam cserélni, fél tucat ilyen nélkül készültet is ajánlottak – mindig azzal vigasztalva, hogy olyan még nem fordult elő, hogy a szükséges papírok hiányából bárkinek is baja származott volna. S ha ez így is van, mégsem a törvényes rendért felelősnek kellene ráerősítenie erre a közhangulatra.

Másrészt – bár ezért elismerem, hogy nem feltétlenül jár lebontás – több más furcsaság is van itt. Miért október 23-a a II. világháborús áldozatok emlékművének az avatási napja? Május 8-a például sokkal kézenfekvőbb lenne. A háború vége, s az Európai Unió születése napja. Jeles ünnep, remélem hamarosan piros betűs a naptárban. Vagy, ha már októberi dátum kell, ott van 15-e. (Jó pont a polgármesternek, akkor a zsidókat önzetlenül mentők emlékfalát avatta és két helyen mégsem lehet egyszerre.) Aztán nem akarok belemenni a turul jelentése körüli vitákba, és azt is elismerem, szegény turul nem tehet semmiről, de azért ne feledjük, a II. világháború sok áldozata éppen a „turul” nevében fellépők miatt halt meg.

Ám úgy az építészet-rendészeti, mind a turulológiai érvek eltörpülnek amellett, hogy sikerült megint egy olyan szimbolikus teret kialakítani a vitának, ahol a szoborállítók felfogásában a „jók” és a ” rosszak” más értelmezésben a „hazafiak” és a „bitang hazátlan kommenisták” állnak egymással szemben. Ez a megkonstruált ellentét lehet, hogy stabilizálni képes a jobboldali szavazótábort, odavonz olyan inkább a széleken tanyázó embereket, akik imádják a konfrontációt és a kommunistázást – de alapvetően egy felesleges feszültséget termet már megint.

Ne legyenek illúzióink. Ez nem a megbékélés madara most. Ennek a turulnak a szelleme itt lebeg majd legalább egészen a következő választásokig felettünk.

Dési János