Forrás: Népszava

Az állami esküvő egyházival való teljes jogú helyettesíthetőségével hozakodik ismét elő egy a politika második padsorában üldögélő képviselő, bizonyos Semjén Zsolt. Aki a Fidesz kegyelméből, vagy ha úgy jobban tetszik, szavazatmaximáló érdekeiből maradhatott honatya, jutalmul, amiért sikeresen közreműködött pártja a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) bedarálásában. A teljesjogú egyházi házasság ötlet nem egészen új, már a Fidesz kormányzati idejében is előkerült, amikor a fent nevezett úr államtitkári rangban alapvetően a katolikus klérus érdekében ügyködött.

A polgári házasság intézményének bevezetése 1894-ben a magyar polgári állam kiépülésének alapvető fontosságú állomása volt. Révai nagylexikona szerint „Állami szempontoknak egyedül a kötelező polgári házasság felel meg, mert a házasság a polgári jogrendnek alapvető intézménye lévén, a házasságjognak állami szabályozása az államnak elsőrendű érdeke, s mert az állampolgárok jogegyenlősége a jogintézmények egységében nyervén kifejezést, a házasságjognak egységes szabályozása csakis a felekezeti szempontok által nem korlátolt államhatalom részéről történhetik.”

Kétségtelen, Semjén nem a kötelező egyházi házasságot ajánlja, hanem csak azt, hogy bírjon ugyanúgy állami erővel a templomi esküvő, mint a polgári. Vagyis, liberálisan megengedi, hogy aki akarja, az csak a polgárit válassza.

Bár a templomi esküvő felemelő, felejthetetlen ünnepség lehet – én például hüpe alatt házasodtam – csak itt most nem erről van szó. Hanem arról, hogy az egyház olyan jogot szeretne magának, amely Magyarországon hagyományosan az állam szabályozási körébe tartozik. A családjog alapvető része a házasságkötés szabályozása – aztán később sajnos nagyon sok esetben a válás a polgárjogé – nehezen tudom elképzelni, hogy ezt át lehet engedni egy az államtól szigorúan elválasztott, mégoly tiszteletreméltó és a hagyományok felett őrködő szervezetnek is, mint az egyház.

Amúgy, itt jutunk el a következő fontos kérdéshez. Melyik egyház? Ki dönti el, hogy melyik felekezetnek van joga házasságot kötni és melyiknek nem? Persze az állam – mondhatja erre bárki, hiszen amúgy törvényes feltételei vannak annak, mikor számít hitben egyezők egy csoportja a magyar állam szemében egyháznak. Minden egyház vagy esetleg azok, amelyek házassági szabályai eltérnek a „polgáritól” azok nem? Újabb különbségtételre való lehetőség, újabb beavatkozás az egyházak szuverenitásába, hitébe.

Vagy, ha valaki egy olyan egyház áldásával köti meg frigyét, amelyik nem ismeri a válást, mi lesz? Az egyház összead, a polgári bíróság szétválaszt? Vagy az ilyen házasságok – legyenek bármilyenek – örökre összekötnek majd olyan embereket , akiknek sokkal jobb lenne már külön?

Amúgy sok tekintetben egyetértek azzal, hogy az állam szerepét csökkenteni kell – ám a házasság mégis olyan alapintézményének tűnik még mindig a társadalomnak, amelynél fontos az egységes, kiszámítható szabályozás.

Azok számára, akik nem értékelik sokra, a polgári házasság ma is csak egy formaság. Voltam én már tanú olyan esküvőn, ahol a vőlegényen, a menyasszonyon, az anyakönyvvezetőn kívül csak mi, tanúk jelentünk meg. Egy kis irodában öt perc alatt aláírtuk a papírokat, hogy aztán másnap hatalmas esküvőn, papi áldással ünnepeljük meg barátaim egybekelését. Az az önkormányzatnál eltöltött néhány perc igazán nem jelentett sokat – csak éppen annyit, hogy a Magyar Köztársaság törvényeinek szellemében is rendben van minden.

Kétségtelen, akad nyugati típusú, modern demokrácia, ahol csak egyházi esküvő létezik, mint Izraelben is – s bár sok szempontból érthető, miért maradt ez így, mégis kétségtelenül számos méltánytalanságot okoz.

1894 január 16-án a budapesti katolikus nagygyűlés szónokai élesen kikeltek a polgári házasság, az állami anyakönyvvezetés, az úgynevezett vegyes házasságból született gyermekek vallásának szabályozásáról szóló törvények ellen, komoly erőket megmozgatva. Ám az akkori polgári Wekerle-kormány nem engedett, a parlament mindkét háza elfogadta a jogszabályokat, amelyeket aztán decemberben a király is szentesített. S így Magyarország büszkén mondhatta, hogy hatalmas lépést tett a polgári jogegyenlőség megteremtése érdekében. Talán ez a polgári hagyomány is kötelez minket, polgárokat.

Dési János