Forrás: Híradó

Különös béketandem járja a világot: egy izraeli és egy palesztin exminiszter, aki korábban farkasszemet nézett egymással a tárgyalóasztal fölött. Két éve azonban vállvetve hirdetnek egy olyan közös béketervet, amely szerintük végre megoldást hozhat az izraeli-palesztin válságra. A minap Budapesten értékelték a térség helyzetét, akkor, amikor a gázai kivonulás nyomán megint csak távolinak tűnik a békekötés.

GENFI FELHÁVÁS: ALTERNATÁVA A KÖZEL-KELETI BÉKÉRE?

Harmincnyolc nap: pontosan ennyi idő telt el az izraeli erők gázai kivonulása, amely sokakban ismét felébresztette a béke iránti reményeket. Negyven Izraelre kilőtt rakéta, majd több tucat palesztin halott a négynapos izraeli megtorlás során: valójában ez az eltelt egy hónap illúzióromboló mérlege, és a béke továbbra is elérhetetlennek látszik.

Mi több: Izrael tegnap befagyasztotta az együttműködést a palesztin vezetéssel, és lebontott ellenőrzőpontokat épített újjá, miután palesztin szélsőségesek lelőttek három izraeli telepest Ciszjordániában. Pedig lehetséges a békés rendezés – legalábbis ezt hirdeti a múlt héten hazánkban járt izraeli Joszi Beilin és a palesztin Jasszer Abed Rabbó. A volt miniszterek együtt járják a világot, hogy felhívják a figyelmet: a 2003-ban meghirdetett Genfi Felhívás megoldást hozhat a közel-keleti válságra. A részletes rendezési tervet – két éves alatt – 250 palesztin és izraeli szakember dolgozta ki.

– Mi volt a legfájóbb kompromisszum, amit meg kellett hozniuk a béketerv kidolgozása során?

JOSZI BEILIN izraeli politikus: – Izraeli szemszögből talán az jelentette a legnagyobb áldozatot, hogy lemondtunk a számunkra jelképes Templomhegyről és beleegyeztünk, hogy a béketerv megvalósulása esetén ez alapvetően palesztin fennhatóság alá kerüljön.

Cserébe a palesztin fél a menekültek visszatérésével kapcsolatban hozott nehéz kompromisszumot. A Genfi Felhívás ötféle megoldást kínál a hazájukból eltávozottak különféle csoportjainak. Míg a menekültek egy része visszatérhetne Izrael vagy a Palesztin Hatóság területére, a többieknek jelenlegi lakóhelyükön vagy egy harmadik országban kellene végleg letelepednie. A terv értelmében két államot kell létrehozni, az 1967-es demarkációs vonalak mentén. A mindkét fél által szent városnak tartott Jeruzsálemet pedig két részre osztja.A Genfi Felhívás azonban egyelőre csupán virtuális béketerv, amelyet akkor lehetne megvalósítani, ha az izraeli és a palesztin kormány is magáévá tenné az elképzelést. Fogadtatása azonban nagyon vegyes. Bár a lakosság 40 százaléka mindkét oldalon támogatja a tervet, vannak, akik egyenesen árulónak titulálják a két politikust. Úgy tűnik, sokakban mély sebeket ejtett a több évtizedes szembenállás. Az első, 1948-ban kezdődő háborút egymás után követték a fegyveres konfliktusok, amelyekben nemcsak az izraeliek és a palesztinok, hanem több arab állam is részt vett. A válság lezárására irányuló békekezdeményezések egymás után kudarcba fulladtak. 1993-ban az Arafat vezette PFSZ és Izrael elismerte egymás jogát a létezéshez, de a reményteli oslói megállapodást követően újból fellángolt az erőszak. Sokak szerint kudarcra volt ítélve a „második Oslo” néven ismerté vált tárgyalási folyamat is, mert a felek felkészületlenül ültek a tárgyalóasztalhoz. A második Camp David-i csúcs is eredménytelenül zárult, miután a két fél nem tudott megegyezni Jeruzsálem hovatartozásáról. Még abban az évben kitört a második palesztin felkelés. Hiába dolgozta ki aztán az ENSZ, az Európai Unió, Oroszország és Amerika az úgynevezett Útitervet, a menetrendet senki nem tartotta be.

JOSZI BEILIN: – Az Útiterv végrehajtására kitűzött határidők lejártak, hiszen azt 2003. márciusában kellett volna elkezdeni és 2005-ig befejezni. De még arra sem vette senki a fáradtságot, hogy átírja a dátumokat, ami szerintem kész szégyen.

JASSZER ABED RABBO PALESZTIN POLITIKUS: – Tisztában vagyunk azzal, hogy Amerika szerepe rendkívül fontos a békefolyamatban. De ez nem helyettesítheti a közvetlen izraeli-palesztin párbeszédet.

Beilin és Rabbo szerint a kudarcok is azt igazolják, hogy a konfliktusra a két félnek saját erejéből kell megtalálnia a megoldást, mert a külső szereplők részvétele csak összetettebbé teszi az érdekviszonyokat. És bár sokan pozitívan értékelték, hogy az egykori héja, Ariel Saron izraeli kormányfő kész volt szembeszállni kormánya egyes tagjaival a csapatkivonás érdekében, nem volt a legbölcsebb egyoldalúan végrehajtani azt. Azzal ugyanis, hogy a folyamatból kirekesztette Mahmud Abasz palesztin elnököt, ürügyet szolgáltatott ahhoz, hogy a szélsőséges Hamasz a saját sikerének állítsa be az izraeli katonák távozását. Márpedig ez aláásta a palesztin egységet, amely nélkül soha nem lehet béke a térségben.

BEILIN – A Hamasz sikere mindig rossz hír.

A Hamasz igazi fejtörést okoz: ha ugyanis ez a szélsőséges fegyveres szervezet nem vehet részt a törvényes palesztin hatalomban, akkor marad az illegális fegyveres akcióknál. Ellehetetlenítve a békefolyamatot. Ha viszont szerepet kap a palesztin politikában, nemcsak Izrael fordulhat el a tárgyalásoktól, hanem a Nyugat is megvonhatja támogatását a palesztin ügytől.

BEILIN: – Szerintem a palesztin vezetésnek egyszerűen közölnie kellene minden egyes csoporttal, hogy ha részt akarnak venni a választásokon, le kell tenniük a fegyvert, és nem működhetnek többé katonai szervezetként. De fontos lenne, hogy ebben az izraeli kormány is segítsen a Palesztin Hatóságnak – márpedig attól tartok, hogy ezt nem fogja megtenni.

RABBO: – A Hamasz támogatottságáról, erejéről sokszor túlzó képet festettek, és szerintem ebben van némi szándékosság is. Azért, hogy azt mondhassák: tessék, ott a Hamasz, amely olyan erős és népszerű a palesztinok körében, miért kellene hát segítenünk nekik a demokrácia, a választások vagy a béketárgyalások ügyében?

Márpedig előrelépés aligha várható, amíg sorra hiúsulnak meg a Saron-Abasz találkozók. Rabbo szerint azonban egy kudarcba fulladt tárgyalás jóval többet árthat, mint egy elhalasztott találkozó.

RABBO: – Nagyon sok korábbi közös tárgyalásról bebizonyosodott, hogy csak amolyan PR találkozó volt és semmilyen eredményt nem hozott. Amint ez kiderült, őszinte csalódás rázta meg a közvéleményt, mindkét oldalon. Márpedig most legkevésbé csalódásokra van szüksége a két népnek. Az emberek előtt végre fel kell villantani reménysugarat.

Pedig sokak szerint már csak azért sincs remény a békére, mert a most felnövekvő nemzedékek mindkét oldalon a gyűlölködés légkörében nőttek fel. Beilin mégis vitatja, hogy ez megakadályozhatja a megegyezést.

BEILIN: – Nem hiszem, hogy lehetne nagyobb a mi nemzedékünkbe táplált gyűlöletnél, hiszen mi vagyunk azok, akik a kezdetektől fogva, a leginkább elszenvedtük a válság kiéleződését. És látja, mégis túl tudtunk lépni ezen, hiszen itt vagyunk ketten, együtt. Képesek voltunk ráeszmélni, hogy nemcsak mi létezünk a világon, hanem tekintetbe kell venni a másikat is.

Panoráma/Hírado.hu