Forrás: Hitközségi Híradó Online

Hadd hirdessük e mai nap szentségét, mert félelmetes és rémisztő az.

Mondjuk majd a holnapi muszaf imában az e szavakkal kezdődő imakölteményt, amely igen jellemző e napra, Yom Kippur napjára. E fenségesen gyönyörű ima – a hagyomány szerint a mainzi rabbi Ámnon írta – költői szavakkal fogalmazza meg napjaink, a Rosh Hasanától a Yom Kippurig terjedő időszak, a félelmetes napok, magasztos hangulatát, mikor hitünk szerint a magasságokban székelő Ö.való I.ten meghatározza sorsunkat, eldönti életünk alakulását, életünk további menetét, és lepecsételi, megpecsételi Rosh Hasanakor meghozott ítéletét. Reménykedünk… Reménykedünk, hiszen tisztában vagyunk vele, mondtuk már az esti imában, hogy: „Eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől, és nincs semmi érdemünk. „Mi az életünk? (…) Mi a jogunk? (…) Mit is mondhatnánk előtted Ö.való I.tenünk, atyáink I.tene.

Reménykedünk… Reménykedünk, mert e nap, a zsinagógai időszámítás szerinti tisri hónap 10. napja, az 5766. zsinagógai esztendő 10. napja, a Yom Kippur napja – az engesztelés napja. Hitünk szerint ugyanis e napon az Ö.való, a világ királya, az égi törvényszék feje, amint azt a Kol Nidre előtt hallhattuk, jóváhagyólag lepecsételi a Rosh Hasanakor minden egyes teremtményéről meghozott ítéletét, így az jogerőssé, végrehajthatóvá válik. Reménykedünk, hogy sikerült kiengesztelnünk az Ö.valót jó cselekedeteinkkel: imával, jótékonykodással és megtéréssel Rosh Hasana?napjától e napig. Reménykedünk, hogy megbocsátotta az Ö.való az ellene elkövetett vétkeket, bűnöket, helytelen cselekedeteket. Reménykedünk, hogy amint kértük: az élet, a megélhetés és a jólét könyvébe írt be bennünket az Ö.való és jóvá is hagyatott, meg is pecsételtetett e beírás, bejegyzés. Hiszen megvallottuk ma és megvalljuk majd holnap is bűneinket.

Egy történet szerint, valamikor régen két jámbor zsidó a bűnöket bevalló imáról beszélgetett. Egyikük kérdezte a másiktól: Vajon miért az alef-bész szerint sorolja fel a bűnöket? Mire a másik így válaszolt: Ha nem így lenne, akkor nem tudnánk, hogy mikor érnénk a végére bűneink felsorolásának! Igen: Eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől… A néhai berdicsevi cádik: Lévi Jichák szerint, mégis jár nekünk a bűnbocsánat, hiszen mi egy jobb nemzedék tagjai vagyunk, mint elődeink, mint eleink nemzedéke, a megelőző korok nemzedéke. Az előző korokban ugyanis Yom Kippurkor nem mondtak mindig igazat a zsinagógákban! A bűnbevalló, a bűnöket megvalló ima alatt verték a mellüket és mondták: Vétkeztünk, hűtlenkedtünk, raboltunk… – pedig ez nem volt igaz! Ezzel szemben -mondotta a cádik- mi színtiszta igazat állítottunk, mikor a bűnöket soroljuk. Mi valóban elkövettük azokat! Mi nem hazudunk I.tennek! Ezért aztán megérdemeljük, hogy megbocsásson nekünk az Ö.való.

Yom Kippur napja van ma. Yom Kippurt a zsidó liturgia, a zsidó irodalom és a zsidó köznyelv gyakran említi szent nap néven. Mitől szent e nap a hagyományait még valamennyire őrző zsidóságnak? Miért telnek meg zsinagógáink ekkor szerte a nagyvilágban? Miért e napon érzi úgy zsidó testvéreink egy része, hogy el kell mennie a zsinagógába, hogy ide kell jőnie? E napon szinte megvalósulnak a Tóra?mondatai, miszerint: „Itt álltok a mai napon ti mindnyájan az Ö.való, a ti I.tenek színe előtt… A hívő zsidó ember úgy hiszi, úgy érzi, úgy véli, hogy e nap, Yom Kippur napja, a szent nap?van kijelölve a végleges határozat napjául, hogy az Ö.való I.ten meghozza eljövendő sorsunkról döntését. Megvizsgálta már elmúlt évi cselekedeteinket, melyeket tudatosan cselekedtünk, szabad akaratunkból. Szabad akaratunkból, hiszen az ember azért is egy különleges egyedi lény, mert egyes-egyedül neki adatott meg a szabad akarat képessége, neki van egyes-egyedül szabad akarata, lehetősége és módja mérlegelni és választani a különböző lehetőségek között. A????? is így írja: „Lásd, eléd tettem a mai napon az életet és a jót, a halált és a rosszat. (…) válaszd tehát az életet, hogy életben maradj te és magzatod! Az élet, a jó választása az I.tentől eredő, törvények megtartását jelenti, melyeket mi, az emberek, szabad akaratunkból cselekedhetünk meg, avagy nem. RAMBAM, rabbi Móse ben Májmun, a világ által inkább Majmonidész néven ismert nagy zsidó filozófus-gondolkodó így írt erről: „Nem az Ö.való kényszeríti az embert, és nem ő határozza meg jó vagy rossz tetteit, hanem minden az ember hatalmában van. Tetteinkért azonban mégsem vagyunk mindig és kizárólag felelősek, hiszen azt olykor a kényszerítő körülmények befolyásolhatják De legalább, a szándékunk legyen tiszta, akarjunk jót cselekedni! Egy történetben a gyermekek bujócskát játszanak. Egyikük elbújik és várja, hogy a másik megkeresse. Mikor már sokáig várt, elunta magát, előbújt rejtekhelyéről és rájött, hogy játszótársa régen elment onnét, nem is keresi már. Sírva szaladt haza szüleihez és elpanaszolta nekik e hűtlenséget. Ágy szól az Ö.való is a történet szerint: Elrejtőztem és senki nem akar megkeresni. Pedig a szándék is elegendő volna! Hasonlóképpen nyilatkozik a próféta is.: „Mert így szól az Ö.való Izrael házának: Keressetek engem, hogy éljetek! A zsoltáros költővel folytatva: „Az Ö.való az égből tekint le az emberre, hogy lássa van-e okos, ki az I.tent keresi.

Álljon szándékunkban e keresés, törekedjünk az I.ten-i törvények utasítások és zsidó hagyományaink megtartására, megőrzésére, továbbadására. Kezdjük tiszta lappal, bizakodással, reménykedve és hittel az 5766. esztendőt. Az 5766. esztendőt, a Soá, a Holokauszt, a pusztulás utáni 61. esztendőt és az önálló zsidó államiság, Izrael állam létének 57. esztendejét. Nekünk, itt a diaszpórában, a gálutban, a góleszben, e két esemény alapvetően meghatározta és meghatározza mindmáig napjainkat. Az egyikre soha meg nem szűnő fájdalommal emlékezünk, a másikra örömmel és reményteljes bizakodással tekintünk. Végezetül idézzük fel az Ovenu Malkenu magasztos imaköltemény utolsó mondatát, kérvén az Ö.valót, hogy így cselekedjék mivelünk: „Atyánk királyunk, hallgass meg minket kegyelmesen, bár nincs elég érdemünk, de bánj velünk jó akarattal és szeretettel és segíts meg minket!

Ágy legyen! Ámen!

Oláh János
Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem
Szentírás- és Talmudtudományi Tanszék