Forrás: MNO

Az antiszemitizmus kipellengérezésére specializálódott müncheni honlapon Karl Pfeifer „Magyarosítás” Magyarországon című sokadlagos frissességű írásában foglalkozik a hazánkban „tomboló” szélsőjobboldali veszéllyel. Az nem derül ki a brosúra ízű cikkből, hogy megírásának mi volt a konkrét apropója.

A szélsőjobboldaliak Magyarországon az államszocializmus csődjére, a radikális gazdasági változásokra, mely a lakosság jelentős részénél identitásválságot okozott, a vádaskodások már „bizonyított” eszközével reagáltak. Ezt szolgálják a kisebbségeknek bűnbakokként történő beállítása is.

Magyarországon antiszemitizmus nem csak a szélsőjobboldalon található. A nemzeti-konzervatív egykori kormányzópártnak, a Fidesznek az országon belüli ellenségei: a liberalizmus, a kozmopolitizmus, a nemzetközi és a városi életmód, a kapitalizmus, a szocializmus és az univerzalizmus. Ezek által az eredeti kultúra nyugatosodik és idegen elemeknek lesz kitéve – vélekednek a nemzeti konzervatívok. Ezzel szemben meg kell védeni a magyar szellemet és az etnikai alapon meglapozott homogén identitást. A gyökértelen „idegenek”, a nemzeti kultúra lerombolói, akiknek nincs önazonossága, őket ki kell rekeszteni. Azt ugyan általában nem mondják ki, hogy a zsidókra gondolnak.

A „magyarság etnizálása” 1998 és 2002 között érte el csúcspontját, amikor egyfajta nemzeti-népi radikalizálódás irányába mozdult el. Orbán Viktor vezetése alatt a Fidesz célként tűzte ki, hogy minden szélsőjobboldali erőt magához kapcsoljon. Éppen ezért támogatták például a szélsőjobboldali és antiszemita médiát; Lovas István – egyik legfontosabb újságírójuk – nem csak a médiában dolgozott, de a szélsőjobb felé összekötőként is tevékenykedett – állítja a lap.

A Fidesznek 2002-ben teljesen sikerült magához kötnie a szélsőjobboldalt(!), a párt mégis néhány tízezer szavazattal elveszítette a választásokat. 2006-ban ismét választanak Magyarországon, most a Fidesz arra törekszik, hogy megcélozza a politikai élet centrumát, sőt a baloldalt is. A budapesti gettó felszabadulásának 60. évfordulóján majdnem a teljes Fidesz vezetés megjelent. Hogy ezt mennyire gondolták komolyan, vagy ez pusztán taktikai okokkal magyarázható óvatosság, mint egyes megfigyelők vélik, azt majd a jövő mutatja meg.

Ezt követi a lapban a magyarországi antiszemitizmus első világháború utáni történetének hosszadalmas és igen egyoldalú ábrázolása.

Az 1989-es fordulat után a nyílt antiszemitizmus drámaian megnőtt. A szerző végül egyetértően idéz a Neue Zürcher Zeitung 2005. március 21-i számából: „Már 1990-ben, az első szabad választásokon, a médiában vad antiszemita kirohanásokat intéztek jobboldali politikusok. Ma a magyarországi antiszemitizmus jelensége igen komplex. A nyilvánosság előtt előadott gyűlölettel teli rasszista jelszavaktól egészen a mindennapokban a társadalom többsége által ismert antiszemita kód használatág terjed. (…) A választók mintegy tíz százaléka nyitott az antiszemita jelszavakra.”