Forrás: NOL

Könyv Izrael állam és a zsidóság belső vitáiról

Z. E., 2005. október 17. 00:00

Ultraortodox imaKép: REUTERS – Jim Hollander Izraelben zsidónak lenni egyáltalán nem könnyű. Főleg, ha a „ki a zsidó” kérdésben még a vallási és állami vezetők sem tudnak megegyezni. Ez derül ki a holland újságírónő-történész Els Van Diggele Egy nép, amely külön lakik című könyvéből, mely a világi izraeliek és a vallásos zsidók több évtizedes vitáját mutatja meg – amely konfliktus valójában az állam és a demokrácia lényegéről szól. A Jeruzsálem és Amszterdam között ingázó írónőt a könyv budapesti bemutatóján faggattuk.

– Figyelembe véve a gázai kivonulás tapasztalatait mi lenne könyve lejújabb fejezetének címe?

– Talán: A hamis messiás? Sok egykor Gázában élt zsidó most ugyanis úgy gondolja, hogy az évek során elszakadtak az izraeli társadalom többségétől, s talán túlságosan is ragaszkodtak a földhöz, nem a valóságban éltek.

– Visszafordíthatatlan csapást mért-e a kivonulás a vallásos-cionista mozgalomra?

– Nem, szerintem épp, hogy új lendületet kaptak. Most újra van ügyük, amiért lehet harcolni. Amikor a könyvemet írtam, úgy tűnt, mindent elértek: földet, saját oktatási rendszert, és minden társadalmi rétegben képviseltették magukat. A kivonulás igazi arcul csapásként érte őket. Talán az ultraortodoxokkal szövetkeznek majd, arra a logikára alapozva, hogy „velük több a közös vonásunk, mint a világi zsidókkal, akik elárultak minket”.

– A gázai kivonulás nem tett jót a világi és vallási Izrael közötti egyensúly megteremtésének.

– Ezzel nem értek egyet. Nem lehet ugyanis kijelenteni, hogy Izrael vallásosabb, vagy világibb lesz valamitől. A világiak attól rettegnek, hogy a városukat ellepik az ultraortodox „feketék”, az ultraortodoxok pedig lenézik a világiakat, mert elhagyták a vallást.

– Kiadták a könyvét Izraelben?

– Nem. A zsidók ebben a valóságban élnek. Én Izraelen kívül szerettem volna rávilágítani, hogy van egy másik Izrael is. A hírekben mindig csak a palesztin-izraeli konfliktusról hallunk, pedig ez a konfliktus is kulcsfontosságú. Engem Izraelnek ez az oldala sokkal jobban érdekelt. Enélkül nem lehet megérteni az országot.

– Milyen stílusúnak tekinti a könyvét, hiszen lehet használni kézikönyvnek is, de valójában olyan, mint egy hosszú újságcikk – bár én hiányoltam belőle a személyes hangot?

– Nem akartam személyes hangot adni a könyvnek, mert ez egy nagyon kényes kérdés. Én a puszta tényeket akartam az olvasó elé tárni. Nem az én dolgom megmondani, hogy Izraelnek legyen-e alkotmánya vagy sem. De remélem például, hogy lesz Izraelben polgári házasságkötés. Csak azt próbáltam elmagyarázni, miért alkotta meg a világiak és vallásosak közti kompromisszumot Ben Gurion. Egyébként Hollandiában kézikönyvként is használják a könyvet az egyetemeken, úgyhogy többfunkciós könyvről van szó.