Forrás: Magyar Hírlap

Tóth Péter, Mór

Ungár Klára talán elhiszi nekem, hogy élnek olyan emberek is ebben az országban, akik képesek szétválasztani egymástól a turulmadár és a rá hivatkozó fasisztoid megnyilvánulások megítélését. Nekik a klasszikus liberalizmus szabályai szerint jogukban áll szobrot állítani ott, ahol jónak látják. Ha komolyan is gondolják, hogy a turulmadárnak semmi köze a nyilasmozgalomhoz, akkor nem szégyellik jó nagyra méretezni azt a csodás madarat, hosszú, kiterjesztett szárnyakkal. Jelképezze ez a tettük, hogy az egészséges nemzeti öntudat jegyében képesek szemben állni minden, a 20. századból itt maradt ocsmánysággal.

Hogy a szobor tövében spontán módon szkinhedpartik szerveződnének? Ungár Klára is nyilván jól tudja, hogy ez már nem politikai, hanem rendészeti kérdés. Nem tudom, hogy az SZDSZ egészséges történelmi szemléletébe miért nem fér bele a Szabadelvű Párt vezetésével fémjelzett dualista időszak és az akkoriban jelképként újra felfedezett turulmadár.

Az Osztrák-Magyar Monarchiában a később népirtást elszenvedő zsidóságnak a többi polgáréval egyenlő jogai voltak. Akik erre azt válaszolják, hogy az akkori rendszer lappangó, antiszemita ellenzéke teremtette meg a régi-új kultuszt, tévednek. Nemcsak azért, mert az állítás valótlan, hanem mert ebből következően képtelenek megkülönböztetni egy jelképet és a különböző korszakokban hozzá tapasztott jelentéseket.