Forrás: NOLPalugyai István, 2005. október 15. 00:00
A közelmúltban súlyos veszteség érte a magyar tudományosságot. A régi nagy tudósgenerációhoz tartozó két matematikus, a 94 éves Szekeres György és a 95 éves Klein Eszter 69 év házasság után egymáshoz képest félórás különbséggel hunyt el a világ túlsó felén Sydneyben.
Szekeres ugyanúgy vegyészmérnökként végzett a Műegyetemen, mint sok későbbi nagy fizikus és matematikus elődje, majd a simontornyai bőrgyárban kezdett dolgozni egészen 1939-ig, amikor feleségével a zsidóüldözés elől Sanghajba menekült. Innen a háború után Ausztrália következett, ahol letelepedett, s lett az ország egyik leghíresebb matematikusa, az Új-dél-walesi Egyetem matematikai tanszékének professzora, az ottani matematikai társaság elnöke, az Ausztrál Tudományos Akadémia tagja. Főként kombinatorikában, számelméletben és algebrában alkotott, publikált sokat. Nyugdíjba vonulása után még a legutóbbi években is aktívan dolgozott s csak felesége agyvérzése után 2003-ban költöztek át Sydneyből Adelaide-be.
Feleségével mindketten a nagy múltú Középiskolás Matematikai és Fizikai Lapok, a Kömal lelkes feladatmegoldói voltak, de személyesen az egyetemen ismerkedtek össze, amikor Erdős Pál, Turán Pál és mások társaságában rendszeresen összejöttek a városligeti Anonymus-szobornál. Itt irodalomról, politikáról, zenéről és főleg matematikáról beszélgettek.
Egyik találkozójukra Klein Eszter érdekes feladattal érkezett. Észrevette, hogy ha véletlenül felrajzol öt pontot és ezek közül három nincs egy egyenesen, akkor mindig van közöttük négy olyan, amelyek egy konvex négyszög csúcsait alkotják. A té- telt Szekeres általánosította, végül egy Erdős-Szekeres-Klein cikk tette klasszikussá. A sejtés beceneve a matematikusok körében később Erdős Pálra visszavezethetően „happy end probléma” lett, melyet mindmáig senkinek sem sikerült matematikailag bebizonyítania, vagy megcáfolnia. Szekeresék és Erdős a legendás utazó matematikus haláláig szoros bará- tok maradtak s Szekeres lett a későbbi „társszerzőgyűjtő” Erdős Pál első szerzőtársa.
Szekeres már 1958-ban – híres, általános gravitációs elméletről szóló dolgozatának évében – visszalátogatott Magyarországra, s azóta rendszeres vendég volt kedves Budapestjén. 1986-ban az MTA is tiszteleti taggá választotta. Még néhány hónappal ezelőtt is azzal fogadta a repülőtéren az oda látogató T. Sós Verát, hogy éjszaka álmában a kettes villamoson utazott a Parlamentnél lévő kedvenc József Attila-szobráig. Amikor tavaly felesége agyvérzést kapott, a betegágyánál is a költő verseit olvasgatták egymásnak. A házaspár az utolsó heteket egy sydneyi szanatóriumban töltötte. Szekeres hirtelen fellépett tüdőkomplikációk következtében hunyt el, mire felesége láza hirtelen felszökött, majd félórára rá ő is távozott az élők sorából.
