Forrás: NOLBöjti hónap Damaszkuszban, bizalmatlan emberekkel
Molnár Andor, 2005. október 14. 00:00
Véget ért a napi böjtKép: AFP – Louai Beshara Ilyenkor ramadánkor, a muzulmán böjti hónap első felében a feje tetejére áll minden Szíria hatmilliós fővárosában. Damaszkusz utcáit gyakorlatilag reggeltől estig ellepi a tömeg. Este a böjt megtörése után fesztiválhangulat lesz úrrá a központi negyedeken.
Az emberekkel beszélgetve azonban nem egyszerű képet kapni, valóban hogyan is vélekednek hogyan vélekednek a belügyminiszter öngyilkosságáról, vagy arról, ami a határ másik oldalán folyik. Kerülik a politikai jellegű kérdések megvitatását az idegen előtt, félvén, az ország mindenhol jelen levő titkosszolgálati tevékenységétől. Az USA iraki jelenlétét törvényellenesnek tartják. Az amerikaiak végső célja az ország darabokra szaggatása, az olajkészletek megszerzése, valamint Izrael dominanciája a térségben. A radikálisabb szunniták kurd, illetve síita összeesküvésről beszélnek. Szerintük a kurdok igazi szándéka a függetlenség, és egy olyan állam létrehozása, amely egyes, ma Szíriához tartozó területeket is magába foglalna. Ez pedig irritálja Szíria arab többségét, mivel az ország lakosságának mintegy 10 százaléka szintén az említett népcsoport tagja.
A síitákkal szembeni érzelmek felerősödésének oka az, hogy egyes külföldi, főleg szaúdi hitszónokok szerint az iraki háború és a mai közel-keleti helyzet síita, keresztény és cionista összeesküvés eredménye. Ezek szerint a perzsa-öbölbeli síiták számára cserébe azért, hogy segítséget nyújtanak az amerikaiaknak térségbeli dominanciájuk kialakításában, a megszállók megteremtik egy egységes állam, Nagy-Bahrein kialakítását, amely elnyomná a szunnitákat és együttműködne Izraellel. A helyi sajtó szerint az Irakban létező feszültségek mesterségesen, az USA által gerjesztettek.
Damaszkuszban az utca embere többnyire elítéli a szomszédos országban sorozatosan elkövetett terrortámadásokat. Általában azt mondják, a muzulmán muzulmánnak nem lehet farkasa, márpedig ott ez történik. A nemzetközi sajtót olvasva a jelenlegi szíriai rendszer körül kezd bezáródni a kör. Lehet, hogy a rezsim a Hariri-gyilkosság kapcsán már nem tudja magát tisztára mosni és hamarosan változások várhatók az országban. Ez azonban megint nem az a téma, amiről az átlagember nyíltan beszélne. Mindenesetre egyértelmű, hogy az utca embere, főleg a szunnita többség tagjai támogatnák Aszadék bukását. Tudják, hogy akkor ők jutnának döntő szóhoz a kormányzatban, és nem a lakosság alig hat százalékát kitevő alaviták. Ez azonban nem igaz a vallási kisebbségekre. Főleg a keresztények féltik szabadságukat és a szíriai társadalom többi részéhez hasonlítva kimagasló jólétüket. Tudják, hogy egy szunnita iszlám kormányzat létrejötte esetén a nők immár nem járhatnának fátyol nélkül, a nálunk megszokotthoz is mérve lenge ruházatban. A rendkívül jól működő szórakozóhelyeket is be kéne zárni a keresztény városrészekben. Nem beszélve pozícióik elvesztéséről a gazdasági életben, és könnyebb utazási lehetőségükről az Európai Unióba.
A felületes szemlélődő számára Damaszkusz elmerül a ramadáni forgatagban. Az idill csalóka: a falakról az elnök és megboldogult édesapja arcképe mosolyog ránk.
Damaszkusz, 2005. október
Ramadán hónap a vallási felbuzdulás ideje is. Az amúgy világi Szíriában a hitüket nem gyakorlók is eljárnak a mecsetekbe, visszatérnek a tradicionális muzulmán életformához. Az emberek fokozottan odafigyelnek, mi történik az iszlám világ más részein (Irakban). Ma már a többségnek van parabolaantennája, ezért a világ eseményeit követhetik. Van is erre idejük, hiszen a szíriai fiatalok nagyobb része munka nélküli.
