Forrás: Magyar Hírlap

A NAÜ ellenőrizte azokat a sugárzó anyagokat, amelyeket a krumpli tartósításához használtak, miközben a „legális atomhatalmak” robbantgattak égen, földön, vízen és a föld alatt

Nem lehet tudni, mikor tért tévútra a norvég Nobel-bizottság: akkor-e, amikor 1904-ben először egy szervezetnek, a belgiumi Gent nemzetközi jogi intézetének adományozta a békedíjat, vagy akkor, amikor 2001-ben az ENSZ-nek és Kofi Annan főtitkárnak. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) és a főigazgató Mohamed el-Baradei kiválasztása az idén azonban sokaknál ütötte ki a biztosítékot. Egy kormányok által pénzelt és fenntartott hivatalt és „ügynökét” – ha már „ügynökségről” van szó – békedíjjal kitüntetni nem állhatott Alfred Nobel szándékában. A háborúkat éppen a kormányok generálják.

Nobel 1895. november 27-én Párizsban tanúk előtt aláírt végrendelete az általa alapított díjak felsorolásakor csak személyeket említ, nemzetközi szervezeteket nem. Nem mintha bárki sajnálná a nemzetközi Vöröskereszttől, a Nansen Intézettől a díjakat. De egy kritikus időszakban, amikor a NAÜ és „rettenthetetlen” főigazgatója Irán és Észak-Korea megzabolázási kísérleteiben éli ki a világ nukleáris házőrzőjének a szerepét – miközben az egész világon terjed a veszélyes, militáris és terror jellegű nukleáris technológia -, kínos, szégyenletes tévedés.

A NAÜ fogantatását Dwight Eisenhower amerikai elnök híres Atoms for Peace címet viselő ENSZ-beszédéről eredeztetik. Ekkor az Egyesült Államok már jócskán bent jár az atombombakorban, a Szovjetunió régen felrobbantotta Joe-1-et, a britek pedig a Hurricane-t. A világ didergett a hidegháborúban. Logikus volt hát, hogy Eisenhower be akarta zárni az exkluzív klub ajtaját. Meg is alakult a NAÜ 1957-ben, hogy vigyázó szemeit rajta tartsa – a többieken. Ha bárki áttekinti a NAÜ történetét, rejtelmes foltokat talál rajta, no meg számos „biztosítékot”, sorompót és egyezményt. Mégis bombája lett Franciaországnak, Kínának. India előbb 1974-ben egy békés célú nukleáris szerkezetet, bombájának ősatyját fejlesztette ki, a „Mosolygó Buddhát”. Pakisztánt Kína pátyolgatta atomügyekben, Izrael pedig szorgalmasan dolgozott Dimonában.

Mit csinált közben a NAÜ? Rengeteget dolgozott, orrára koppintott Argentínának, Brazíliának, Egyiptomnak, hadd ne soroljuk: mindnek atomfegyverprogramja volt. Ceausescunak csak azért nem sikerült eljátszadoznia a román bombával, mert a NAÜ-n kívül álló okokból agyonlőtték.

A NAÜ ellenőrizte azokat a sugárzó anyagokat, amelyeket a krumpli és egyéb élelmiszerek tartósításához használtak – miközben a „legális atomhatalmak” robbantgattak égen, földön, vízen és a föld alatt. Kína még 1996-ban is végzett kísérleti robbantást. Már Mohamed el-Baradei volt a NAÜ főigazgatója, amikor India és Pakisztán is atomhatalommá lépett elő.

A szellem rég kiszabadult a palackból, s a NAÜ-nek máig nincs megvalósítható programja az atomterrorizmus megelőzésére. Rohamléptekben folyik a nukleáris fegyverek miniatürizálása, a speciális atomfegyverek kifejlesztése – szimulátorokon, na és, mi a különbség -, az atomstratégiák folyamatos átdolgozása. Az atomfegyverek technológiájával, a nukleáris anyagokkal folytatott nemzetközi kereskedelem is mondhatni zavartalan.

A NAÜ – ha nincs mögötte Washington, Moszkva, Párizs stb. politikai és katonai súlya – tehetetlen. Ha Alfred Nobel és a béke szempontjából vizsgáljuk, akkor a NAÜ egy csődtömeg: az „érdemeiért” megítélt Nobel-békedíj egyenlő arányban megosztva az említett fővárosokat illetné.

Mohamed el-Baradeit, az egyiptomi nemzetközi jogászt, az ENSZ karrierdiplomatáját valahogy sohasem érdekelték az amerikai, orosz francia, nukleáris fegyverkezési fejlesztések. Nem tudni például, hogy a NAÜ kamerákkal figyelteti-e az amerikai nukleáris létesítményeket, mint Iránban, vagy El-Baradei elküldte-e ellenőreit Oroszországba is.

Mohamed el-Baradei viszont legalább négy ország jóvoltából világhíres lett: alaposan megszuttyongatta Észak-Koreát, Irakot, Iránt és Líbiát – mindig olyan eréllyel, ahogyan a politikai széljárás kívánta. A vitorlákat hol az európai, hol az amerikai, hol pedig az atlanti szeleknek bontotta ki, és a politikai alkuk eredményeként az atomklub úgy döntött az idén, még pár évig pontosan ilyen emberre van szüksége: egy mosolyogó egyiptomi fáraóra.

A NAÜ és El-Baradei békedíjának évében a világ dugig van atomfegyverrel. Egyelőre nem használják őket, kizárólag El-Baradei miatt, gondolhatták Oslóban. És Csernobil óta egyetlen békés célú atomreaktor sem robbant fel, hála a NAÜ-nek és El-Baradeinek.

Fodor György

munkatárs