Forrás: 168 Óra

Gyurcsány Amerikában

2005/41 – Közélet

Bartus László

Amerikában a szimpátia egyik fokmérője, hogy a First Lady hogyan viszonyul a vendéghez; Laura Bush, aki – ellentétben a férjével – hazájában közszeretetnek örvend, elragadtatással beszélt Dobrev Kláráról. Bush pedig a diplomáciai szokásokat sutba vágva olyan érdeklődéssel hallgatta Gyurcsány Ferencet, hogy a jó hangulatú barátkozás még a szigorú Condoleezza Rice-ból is képes volt mosolyt fakasztani. A miniszterelnök amerikai látogatásának kulisszatitkairól szerzőnk számol be.

Előző nap még a New York-i polgári körök gyalázkodásait kellett hallgatnia, egy nappal később már a First Lady megkülönböztetett figyelmét élvezhette Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felesége, miután Laura Bush az egész napját vele töltötte. Bush később lelkesen kommentálta, hogy vendége mennyire intelligens, finom és szerény hölgy, ami csak azért érdekes, mert a magyar miniszterelnök felesége e lovagias tisztelet töredékét sem kapta meg azoktól, akik az „amerikai polgári körök” képviseletében a Gyurcsány házaspár ellen tüntettek. A polgári körös mozgalom immár nemcsak otthon, hanem külföldön is ugyanazokat a bundás indulatokat, ordas ösztönöket szabadítja fel a világ minden részén, mint egy MIÉP-nagygyűlés. De ezek ideát annyival taszítóbban hatnak, amennyivel erősebb errefelé a civilizációs kontraszt.

Tolmács nélkül

Pedig éppenséggel lett volna mi ellen tüntetni, mert a frissen megnyitott Magyar Kulturális Központ a Soho peremén fekszik, az ötödik emeleten, ahová egy négyszemélyes lift és egy szűk lépcső vezet fel, nyolcvan méter hoszszú, kilenc méter széles, lepusztult „cső” a magyar kultúra otthona. Orsós Jakab László igazgató „az alternatív kultúrát” készül benne bemutatni a Soho közönségének. Csak Gyurcsányt dicséri, hogy olyan hamar távozott innen, amilyen gyorsan lehetett.

A miniszterelnök a hátsó kijáratot használta (amelynél nem sokkal jobb az első), mert az amerikai titkosszolgálat nem engedte, hogy az épület előtt ácsorgó tüntetőkkel találkozzék. A miniszterelnök testőrei a Fehér Házban mesélték, hogy Gyurcsány oda akart menni a demonstrálókhoz, de ebben az országban az elnököt sem engedik gyalázkodó tüntetők közelébe.

Miközben László Boglárt a Fehér Ház sajtószobájában, a szóvivő helyén fotózták, jött a hír, hogy bár Gyurcsány Ferenc és kísérete tíz perccel korábban érkezett, Bush nem várakoztatta, azonnal fogadta. Az amerikai riporterek úgy vélték, ennyivel korábban is ér véget a megbeszélés. De nem. Pedig magyar miniszterelnököt még soha nem fogadtak ötvenperces találkozón a Fehér Házban, s a kiszabott idő így még meg is nyúlt. A magyar sajtó képviselői végül szinte tülekedtek a zuhogó esőben a Fehér Ház kertjében, hogy interjút kapjanak Gyurcsány Ferenctől. Járai Judit már az előző napon kijelentette a Hír TV tudósítójának: az általa képviselt „közszolgálati Magyar Rádiót nem előzheti meg egy marginális tévécsatorna”.

A magyar küldöttséget meglepte, ahogyan Bush az ovális irodában Gyurcsánnyal tárgyalt. Kíváncsi volt arra, amit mond, és láthatóan élvezte a beszélgetést. Amikor legutóbb Medgyessy volt a vendég, a fél órából huszonhét percet Bush beszélt. Most tolmács nélkül tárgyaltak, az elnök Franknek szólította Gyurcsányt. Még Kuncze Gábor is megjegyezte, hogy Bush „élőben sokkal jobb, mint ami a képernyőn átjön”.

Nyoma sem volt a hivatalos protokollnak. Juhász Ferenc például még Condi Rice-t is látta mosolyogni (de ezt mások nem erősítették meg). Bushnak tetszett, hogy Gyurcsány szívből beszél. Az elnök egy alkalommal íróasztalához lépett, papírt vett elő, és egy tompa hegyű filctollal nagy ákombákom betűkkel (ami egyeseket Horn Gyuláéra emlékeztetett) jegyzetelni kezdett. Bush finoman rákérdezett Orbánra is, de Gyurcsány elegánsan kitért: „Sok mindenről másként gondolkodunk.”

Ennyi elég is volt. Washingtonban mindent tudnak arról, ami szeptember 11-e után Magyarországon történt, naprakészek abból is, miként viszonyult „a mérsékelt magyar jobboldal” a terror elleni harchoz. A megbeszélés után, amikor Bush pozitív jelzőkkel méltatta Gyurcsányt, kiemelte: „ellenzékével szemben” is kiáll elvei és Amerika mellett.

Zsilipek

Az elnököt láthatóan meggyőzte, hogy Gyurcsány – ahogyan a sajtótájékoztatón mondta – „szívén viseli a szegények sorsát”. Elfogadta: a magyar miniszterelnök azért jött Amerikába, hogy segítséget kérjen Magyarország modernizációjához. Gyurcsány azt mondta: a demokrácia nem sokat ér, ha az emberek élete nem lesz könnyebb.

Bush maga hozta elő a vízumkérdést, mint olyat, ami őt is zavarja, és megpróbál tenni valamit, de a szeptember 11-e utáni törvényekkel szemben nem könnyű felnyitni a zsilipet. (Ezt nem is akarják.) A helyi adminisztráció ugrásra készen figyelte az elnök szavait, nehogy elragadja a hév, és olyasmit találjon ígérni, amit nem tehet meg.

Az amerikaiak nagyra értékelik azt is, hogy a Gyurcsány-kormány nem akar meggondolatlanul konfrontálódni Szerbiával a magyar kisebbséget sújtó erőszak miatt, de higgadt és intenzív diplomáciai lépéseket kezd a Balkán demokratizálása érdekében.

Elnöki telefon

Amikor a sajtó is bevonult az ovális irodába, Bush azzal kezdte, hogy a magyar gazdasággal kapcsolatos terveket és az amerikai befektetéseket méltatta. Ezt az időt némely magyar miniszterek arra használták fel, hogy buzgón tanulmányozzák az elnök asztalán levő telefont. Különösen Kóka Jánost érdekelte a készülék. Kóka végigtárgyalta a hetet Amerika legnagyobb cégeinek vezetőivel, és számos megállapodást kötött. Helyzetét könnyíti, hogy úgy tárgyal, mint egy üzletember. Nehezíti, hogy Magyarországon nem veszik komolyan, amit a befektetők évek óta minden alkalommal elmondanak: milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy Budapestre jöjjenek.

Juhász Ferenc akkor érkezett Rumsfeld védelmi miniszterhez, amikor Henry Kissinger távozott tőle. Gratulált Kissingernek könyveihez, melyeket ő is élvezettel olvas, mire Rumsfeld tréfása figyelmeztette, egyetlen szavát se vegye túl komolyan. Budapestről érkezett aztán a drámai hír: Juhász Ferenc Washingtonban balesetet szenvedett. Autójuk megpördült és ütközött a vizes úton, de az ijedségen kívül senkinek semmi baja sem esett. A honvédelmi miniszter oldalát megnyomta kissé a biztonsági öv, emiatt beteget is jelentett, és – sajnálatára – nem tudott részt venni a hivatalos vacsorán. Néhányan azonban úgy vélték: őt látták elslisszolni a szállodából farmerben és pulóverben, talán valahol borsos steaket akart enni.

Gyurcsány az utolsó napon meglátogatta a washingtoni Holokauszt Múzeumot. Az amerikaiak nem cinikusak. Nekik valóban sokat jelent, hogy Magyarország hivatalban levő miniszterelnökén az őszintén meghatódás látszott. A múzeum tele van a magyar holokauszt és a szélsőjobboldal uralmának döbbenetes dokumentumaival.