Forrás: Népszava

Tisztelettel meghívom október 22-én 18 órára a II. világháború áldozatai emlékművének felavatására – zárul Mitnyan György XII. kerületi polgármester közleménye, melyben elutasítja a turulmadarat ábrázoló szobor elleni SZDSZ-es nyilatkozatokat, s közli, jogszerűen épül hatméteres talapzatára az ötméteres szárnytávolságú madarat mintázó alkotás.

Mitnyan szerint a heves vitákat kiváltó turulmadaras emlékmű ügyében a fővárosi közgyűlés ülésén sem támogató, sem elutasító határozat nem született. Valójában a testület egyértelműen leszavazta az általa beterjesztett javaslat mindkét változatát. Azt is, amelyik támogatta volna a megvalósítást, s azt is amelyik nem, illetve csak egy másik helyszínen tette volna lehetővé azt. Ez a kettősség az emlékmű megítélésében is tetten érhető. Azzal a közgyűlési vitában felszólalók is egyetértettek és a helyi szabad demokrata politikusok sem vitatták, hogy a kerület 1132 civil lakosának, akik a II. világháború alatt vesztették életüket, méltó emlékhelyet emeljenek. A gond a turullal van. A tekintélyes ragadozómadár valóban régóta nemzeti jelkép: a griffmadárral együtt az ősmagyarok „szent” állata volt, több mint ezer évvel később pedig a Nemzetbiztonsági Hivatalnak és a Honvédségnek is címerállata. Ugyanakkor igaz az is, akiknek a nevét az emlékmű mögötti falba vésik, éppen annak a kornak az áldozatai, melynek a turul volt az egyik jelképe. Annak a kornak, amikor a Turul Szövetség – a két világháború között a féktelen nacionalizmus és antiszemitizmus megtestesítőjeként – tagjai leginkább zsidókat vertek (fél)holtra, mondván, nem értik „az idők szavát”. A turul továbbá jelképe volt annak a hatalomnak is, amely a magyar katonákat hagyta a Don-kanyarban meghalni. Az áldozatok – legyenek akár katonák, akár civilek – tisztelete megérdemelne egy olyan emlékművet, amely alá borzongás nélkül mindannyian odaállhatnánk.

Lengyel Tibor