Forrás: NOL

A második világháború után a Szovjetunióba hurcolt magyar műkincsek kiállítása Nyizsnyij Novgorodban

Nyilas Gergely, 2005. október 8. 00:00

Egy híres festmény a kiállításról – ifj. Pieter Brueghel: Golgota A második világháborúban Magyarországról a Szovjetunióba hurcolt műalkotásokból nyílt kiállítás a napokban Nyizsnyij Novgorodban. Az évtizedeken át a város múzeumának mélyén, majd a Grabar restaurációs központban fekvő festmények részben már láthatók voltak, néhányuk azonban először kerül a nyilvánosság elé.

Tárgyalások nem folynak, jelenleg nincs szó arról, hogy a műkincsek magyar kézbe kerülnének vissza, bár Oroszországban sokan úgy vélik, kár a kiállításon a magyarországi eredet hangsúlyozásával az ördögöt a falra festeni.

Soha nem adnám vissza, ha rajtam múlna! – a nyugdíjas hölgy körbenéz a Nyizsnyij Novgorod-i művészeti múzeum „magyar gyűjteményéből” álló kiállítás képein. Mosolyog, csakúgy, mint a vele érkező barátnője, aki tartózkodik a választól.

– Most ravaszkodnak a magyarok, de arról elfeledkeznek, hogy a háborúban kinek is az oldalán álltak! – mondja a múzeum egyik név nélkül nyilatkozó alkalmazottja, aki szerint nem kellene a hányatott sorsú műalkotások jogi vonatkozásaival foglalkozni. Méltánytalannak tartaná, ha az Oroszországban restaurált képeket „csak úgy” visszaadnák. Kolléganője az egykori kulturális minisztert emlegeti, Mihail Svidkoj a képek visszaadása mellett tört lándzsát.

– Könnyű más javaival jótékonykodni, aztán ki tudja, milyen összeg érkezik a miniszter izraeli számlájára – méltatlankodik, hozzáteszi azonban, hogy azoknak a képeknek, amelyeknek megvannak a jogos örökösei, vissza kellene kerülniük a tulajdonosokhoz.

A nyilas hatalomátvétel után magyar zsidóktól – köztük Kornfeld Mórictól, Hatvany Ferenctől, Ulmann Andortól, Szeben Dezsőtől – elkobzott XVI-XX. századi műalkotások a második világháború végén kerültek a Szovjetunióba. A Nyizsnyij Novgorodba szállított, ma már „magyar gyűjteménynek” nevezett állomány másfél száz festményből és nyolc németalföldi faszoborból áll. A kiállításon negyvenkét mű látható, köztük El Greco, Jacopo Tintoretto, Pierre- Auguste Renoir,ifjabb Pieter Brueghel alkotásai, magyar művészek közül pedig Benczúr Gyula, Rippl-Rónai József festményei. A műalkotások szerzőinek fele ismeretlen.

– A mi dolgunk a képek bemutatása, művészettörténeti elemzése, nem pedig jogi státusuk meghatározása – vázolja lapunknak a helyzetet a múzeum igazgatóhelyettese, Vera Gorgyejeva. A döntés a kormány és a duma hatáskörébe tartozik. Elismerte azonban, hogy a múzeum értékes részét képviselik a festmények, nélkülük szegényebb lenne az állomány. Gorgyejeva megjegyezte, hogy tíz festmény korábban már visszakerült Magyarországra.

Igaz, az egykor külföldiek elől elzárt hadiipari központ, a Szovjetunió alatt Gorkij nevét viselő másfél milliós város múzeumának állományát sosem annyira Magyarország, mint inkább Moszkva fenyegette: Nyizsnyij Novgorodban tudni vélik, hogy a moszkvai Grabar Restaurációs Intézetbe átszállított festmények teljes restaurálását évtizedeken át azért nem sürgette a művészeti múzeum, mert addig sem kellett tartani attól, hogy például a moszkvai Puskin múzeum szemet vet a festményekre. Tény, hogy a magyar gyűjtemény néhány alkotását 1996-ban bemutató Puskin múzeumból csak a művek egy része érkezett vissza Nyizsnyij Novgorodba.

A múzeum egyik munkatársa szerint a Moszkvától alig hatszáz kilométerre keletre fekvő város csak arra volt jó, hogy „biztos helyen” őrizze a műveket. Ennélfogva a raktárak mélyén tárolt „kínálat” sokáig bőségesebb volt a múzeum termeinél. És még inkább a költségvetésénél, amelyet a termeket őrző asszonyok úgy próbálnak meg egyensúlyba hozni, hogy minden vendég után gyorsan lekapcsolják a villanyt.

A 151 festményt és nyolc kora újkori dél-németországi faszobrot magában foglaló „magyar gyűjteményről” egységes kötet még nem készült, de a Nyizsnyij Novgorod-i Szépművészeti Múzeum révén több katalógus is létezik. 1996-ban színes nyomtatásban 12 műalkotást jelentetett meg, Herczog Mór és Hatvany Ferenc gyűjteményéből, köztük Pierre-Auguste Renoir 1866-os Madarat figyelő nőjét, Edgar Degas Fürdés után című munkáját, Edourd Manet Méry Laurent kutyával, és Jean-Baptiste Camille Marriett Gambet portréját. Az orosz-angol nyelvű igényes kötetben helyet kapott még Székely Bertalan: Nő hattyúval, Spányi Béla: Tavaszi tájkép, Nyári tájkép, című munkája. A képek sorsát is taglaló kötet magyar részvétel nélkül készült el.