Forrás: Heti Válasz

V. N. V., kultura@hetivalasz.hu

SZENT JEROMOS: LEVELEK, I-II. KÖTET (SZERKESZTETTE: TAKÁCS LÁSZLÓ) Szenzár Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 5990 Ft.

„Szent Jeromosban két világ találkozik és feszül egymásnak: a pogány és a keresztény világ, a klasszikus görög-római kultúra és a zsidó-keresztény hagyomány, Vergilius meg a Zsoltáros, Cicero meg az Apostol, „Beliál és Jézus”. Ebben a találkozásban és küzdelemben formálódik Jeromos az egyik utolsó római klasszikussá, aki amellett, hogy a forma tökéletes művésze, nagyszerű stiliszta, maró gúnynyal fogalmazni képes szatíraíró, az egyik legnagyobb keresztény tudós és filológus is, s így születhet meg e kétféle világ találkozásából ez a hallatlanul sokszínű és izgalmas levélgyűjtemény” – írja Takács László annak a kétkötetes, impozáns munkának az utószavában, amely nemrég jelent meg a Szenzár Kiadó gondozásában.

Kétségtelen, hogy a IV-V. század fordulóján élő és elsősorban a Biblia latin nyelvű fordításáról, a Vulgátáról ismert Sophronius Eusebius Hieronymus, azaz Szent Jeromos az ókori kereszténység egyik legnagyobb, legműveltebb és legolvasottabb alakja – Szent Ágoston, Szent Ambrus és I. Nagy Szent Gergely pápa mellett a negyedik nyugati egyházatya -, akit a könyvtárak, a levéltárak és a tudomány művelőinek védőszentjeként jegyeznek. Önmagát „filozófusnak, rétornak, grammatikusnak és dialektikusnak” tartotta, aki három nyelvnek is tudósa volt: a hébernek, a görögnek és a latinnak.

Jeromos fordulatokban gazdag élete Dalmatia egyik kicsiny városában, Stridonban kezdődött a 340-es évek közepén, és Bethlehemben fejeződött be 420-ban. Megfordult többek között Rómában (ahol Damazusz pápa titkára lett), a mai Trierben, Antiochiában, míg 384 végén úgy döntött, hogy – bár annak a lehetősége is megcsillant, hogy Róma város püspöke legyen – élete hátralévő részét egyszerű szerzetesként és papként egy általa alapított monostorban éli le. Mindez azonban – ahogy ez kiterjedt levelezéséből is kitűnik – nem jelentette a teljes elzárkózást a világtól.

Az egyik legszemélyesebb műfajként ismert levél korábban is népszerű volt a római irodalomban, gondoljunk csak Cicero, Seneca, ifjabb Plinius vagy éppen Péter, Pál, Jakab és János apostol episztoláira. Ráadásul Szent Jeromos egyes levelei nem ismeretlenek előttünk, hiszen közülük néhányat korábban lefordított már Adamik Tamás és Puskely Mária – ezek megtalálhatók ebben a két új kötetben is. Közel száznegyven iromány azonban most olvasható először, ami elsősorban Takács Lászlónak, az Eötvös Collegium igazgatójának a felkészültségét, kitartását és a többéves kutatóifordítói munkáját dicséri. Az pedig külön örvendetes, hogy a fiatal fordító-szerkesztő, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának latin tanszékén tanít, fontosnak tartotta, hogy az oktatásban is használható kiadvány szülessen.

A százötvennégy levélben a megszokott általános témák mellett olvashatunk buzdító, erkölcsi és gyakorlati tanácsokkal teli műveket – így a szerzetesi életről, a papi szüzességről, Szűz Mária méltóságáról, a szentek és az ereklyék tiszteletéről, a krisztusi kegyelem szükségességéről – éppúgy, mint bibliai szövegmagyarázatokat; vitriolos, megsemmisítő kritikákat, ellentmondást nem tűrő érveket csakúgy, mint az elhunyt barátoknak emléket állító búcsúbeszédeket.

A levelekben előforduló, alkalmanként visszatérő utalásokat alapos jegyzettár értelmezi, valamint pontos személy- és helynévmutató is segíti az olvasót.