Kelen László revisited
L.P., 2005. október 6. 08:00
Tusi, azaz Kopasz Rozália
MUNKASZOLGÁLAT
1942: az Erdösi/Kelen-cég mindkét tagját behívják munkaszolgálatra.
Erdösi nem tér onnan vissza.
1943 őszén Kelen százada az erdélyi Margita községben állomásozik és ott a parancsnok elrendeli, hogy a sárga karszalagosok hazulról kapott csomagjaiból el kell kobozni az édességeket (süteményt, gyümölcsöt, stb.) és szét kell osztani a helyi lakosság között.
„Az édességeket, mit a zsidó anyák és feleségek küldtek, a magyar anyák és feleségek fogják elfogyasztani!”Még szép volt tőle, hogy a hazait (kenyeret, kolbászt stb.) átengedte.
Erre fel írta a fater a következő szöveget:
MARGITAI KASZÁRNYA
Margitai kaszárnya.
Ötszáz zsidó van oda most bezárva.
Kiadták a parancsot:
Nem ehetünk se cukrot se narancsot.
Őrmester úr Petrényi,
(az) Egész század csak arra kéri:
Nem kell nekünk édesség,
Csak a pinát eltiltani ne tessék!
A század persze rögvest betanulta a nótát és az első adandó alkalommal elő is adta. Én nem voltam ott , de szerintem egy ilyen dolog sokat segít a feszültségek levezetésében.
Nem sokkal később „az egész bagázs” vissza lett rendelve Pestre.
PEST
Megy már a századunk
Bpest felé
És amíg menetelnek
Oly vidáman énekelnek
Megy már a sok zsidó
Nincs több meló
Vár már a mákostészta
Töltöttkáposzta sajó lecsó!
Kelen László Pesten, egy kis protekcióval és nagy mázlival Kelen kibulizza hogy csak „44 őszén viszik ki a keleti frontra. Ami akkor már a Kárpátalja volt. Ott pedig, a nadvornai áttörés után átszökött az oroszokhoz.
Miután az apum elment, az egész család – anyum, anyum anyukája (óriási nagymama) és én a Panónnia utca 48.-ból, apum papája, mamája (fekete nagymama), nővére, Mici, fìvére, Béla és Béla neje, Nelli (Béla kissé bicegett & alkalmatlanná lett nyilvánítva) a Teréz körút 6.-ból – összeköltözött egy nagy lakásba, az V. kerületi, Sütő u. 2.-ben, ami svájci védettség alatt állt.
Egy borongós szép novemberi napon anyám lefejtette télikabátomról a sárga csillagot és el lettem menesztve a Svéd konzulátusra (ami nem volt messze a Sütő u. 2.-től) „sussz-passzokat” (valójában Schutz-Pass – a szerk.) – svéd védettségi bizonyítványokat – szerezni. Kb. 1

