Forrás: 168 Óra

A keringő Strauss

2005/40 – Glóbusz

Heltai András

Kilencven éve, 1915. szeptember 6-án született Franz Josef Strauss. A müncheni mészáros fiából a második világháború utáni német politika egyik leghatásosabb és legvitatottabb alakja lett. A magyar rendszerváltás politikai és gazdasági előkészítésében is szerepet játszott.

Vajon mire iszik Stoiber 2005-ben?Elmondása szerint magyar katonáknak köszönhette az életét: a keleti fronton több tíz kilométeren át a hátukon cipelték kórházba a súlyos sebesült német altisztet, aki így fagyási sebekkel megúszta.

A tagbaszakadt férfi korábban bajor országúti kerékpárosbajnok volt, s a parasztos külső mögött sokoldalúan művelt, céltudatos – és erőszakos – egyéniség rejlett. Klasszika-filológiát, történelmet tanult (de negyvenhét évesen közgazdasági végzettséget is szerzett). A tehetséges fiatalemberre, a kiváló szónokra (előszeretettel használt latin idézeteit ugyan kevesen értették, annál hatásosabbak voltak) hamar felfigyeltek. 1948-tól a bajor keresztényszocialisták, a CSU főtitkára lett, egy évre rá bonni parlamenti képviselő. 1953-ban, harmincnyolc esztendősen Adenauer kormányának tagja, abban 1956-ban kap védelmi tárcát – hogy aztán botrányosan belebukjon.

Indulatok

Először egy nagy építési vállalat kerül hírbe, amely megszerezte az óriási pénzt hozó megbízást kaszárnyák építésére – a 7. amerikai hadseregnek. A parlamenti vizsgálat ugyan nem erősíti meg a korrupció vádját a Strauss vezette tárca ellen, de a koalíciós partner szabaddemokraták ezt nem fogadták el. Ugyanis még mindenki emlékszik a Lockheedügyre. Strauss eredetileg a francia Mirage megvásárlását támogatta, ám a Lockheednél tett látogatása után az amerikaiak pártjára állt. A sokmilliárdos megrendelést ők kapták, jóllehet a Luftwaffe szakemberei a klasszissal jobb francia gépet ajánlották. Azután megérkeztek az F-104-esek, súlyos technikai hiányosságokkal, amelyek utóbb katasztrófákhoz is vezettek.

A Strauss elleni indulatok 1962 őszén, a hírhedt Spiegel-ügyben szabadultak el. A hamburgi hírmagazin arról írt: a nyugatnémet haderők gyengék, keletről jövő támadást csupán harcászati atomfegyverekkel lehetne elhárítani. A védelmi minisztérium szerint ilyen közlések csak szigorúan titkos dokumentumon alapulhattak. Feljelentés ment az államügyészségre hazaárulás címén, s a hatóságok azonnal őrizetbe vették Rudolf Augsteint, a lap főszerkesztőjét. A cikkért felelős Conrad Ahlerst spanyolországi nyaralásán tartóztatta le a Guardia Civil. A Spiegel szerkesztőségét lezárta és átkutatta a rendőrség. Strauss először tagadta, hogy az ügyhöz köze lenne, de kiderült: ő állt a sajtószabadság lábbal tiprása mögött. A szépreményű politikus lemondásra kényszerült. „A Spiegel a mai Németország Gestapója” – nyilatkozta azután történetesen az izraeli Haaretznek.

Ám távolról sem adta fel. A következő években – a CSU elnökeként – tömegpárttá építette a bajor polgárok, parasztok pártját. Többek között ama (kis hazánkban is utánozni kívánt) jelszóval, hogy a konzervatív középnek a szélsőjobbot is integrálnia kell. A keresztényszocialista párt az ő vezetése alatt lett országos politikai tényező. Bár azután a győzelem sem neki, sem egykori fegyverhordozójának, Edmund Stoibernek nem sikerült.

Kelet-politika

Helmuth Kohl, Franz Jozef Strauss,

Edmund Stoiber 1982-ben

A hatvanas évek második felében a CDU/CSU és az SPD nagykoalíciója kormányzott (e modell még visszatérhet most). Strauss akkor pénzügyminiszterként az adócsökkentés politikájával kihúzta az országot a gazdasági visszaesésből. A rákövetkező Brandt-kormány keleti politikájának esküdt ellensége volt – feltehetően főként azért, mert nem ő csinálhatta. Az 1976-os választások után Strauss Helmut Kohl kancellár helyettese s ismét pénzügyminiszter lett volna tervezett kormányukban – ám újra az immár Helmuth Schmidt vezette szocialisták győztek. Strauss a kínos vereségért a CDU-t okolta, s felmondta a közös parlamenti frakciót. Csak akkor hátrált meg, amikor a testvérpárt közölte: bajor földön ők is megszervezik pártjukat…

1980-ban már Strauss a kancellárjelölt, de a párt megint alulmarad. Amikor két évvel később Kohlnak végre sikerül a választási győzelem, Strauss már nem vállal miniszteri tárcát, de Münchenből annál hevesebben bírálja a CDU/CSU- FDP-kormányt, kivált Hans-Dietrich Genscher külpolitikáját. Majd maga kezd követni nagyon hasonló utat: a nyitást Kelet felé. A korábbi kommunistafaló („a vörös patkányokat vissza kell kergetnünk oda, ahová valók, az odvaikba”) 1983-ban sorra tesz „magánlátogatásokat” Csehszlovákiában, Lengyelországban, sőt Honeckerrel is tárgyal annak kedvenc vadászkastélyában.

Magyarországra 1986 decemberében jutott el. Horn Gyula, Kovács László hivatalos látogatást szeretett volna, de Kádár makacskodott. „Nem kell annyira felfújni” – emlékezett a főtitkári véleményre az út fő előkészítője, Horváth István akkori bonni (jelenleg bécsi) nagykövet. Strauss, aki szokása szerint maga vezette kis repülőgépét, a ködben is sikerrel szállt le Ferihegyen. Nem jött üres kézzel: Bajorország egymilliárd márkás kölcsönt nyújtott a magyar gazdaság átalakításához. Kétszer annyit is adtak volna, de végül Havasi kb-titkár csak feleannyit mert kérni. Azután persze Kádár is fogadta a bőkezű bajort. A kapcsolatok, amelyek az ő segítségével már húsz éve – stikában – kialakultak Magyarország és a bajor gazdaság között (a szövetségi köztársaság gazdaságilag legerősebb, legszilárdabb tartományáról van szó) meghatározónak bizonyultak a rendszerváltás alatt és azóta.

Strauss adott pénzt Honeckernek is, és elérte, hogy sok embert kiengedjenek. Azután – megint csak Cessnáján – elrepült Moszkvába, hogy megismerkedjék a kor hősével, Gorbacsovval. 1988 őszén Thurn és Taxis hercegével vadászott Regensburgnál. Szívrohamban összeesett, s két napra rá meghalt. Mondhatnánk: idejében. Nem kellett megérnie, hogy legidősebb fiát, Maxot adócsalás miatt három évre ítéljék, lánya pedig, aki a közelmúltig bajor oktatási miniszter és Stoiber miniszterelnök lehetséges utóda volt, zsarolás, gusztustalan politikai intrikák miatt kényszerüljön szégyenteljes távozásra a politikából.

Utóélet

Strauss emlékét a róla elnevezett díj őrzi. Kitüntetettjei között található az idősebb Bush elnök, Henry Kissinger, Roman Herzog volt német államelnök, valamint Orbán Viktor (2001). Most, szeptember végén olyan ember kapta meg a díjat Münchenben, akit a névadó alkalmatlannak tartott a német kormány vezetésére.

Helmut Kohl azután, 1982 és 1998 között sikerrel kormányzott, s az újraegyesítés kancellárjaként vonult be a német történelembe. Igaz, vagy kétmillió márkányi, a pártjának nyújtott támogatással máig nem tudott elszámolni – ne gondoljuk, hogy a Lajtától nyugatra gáncstalanok a politika lovagjai. Akárhogy is: a két megtépázott hírnevű német politikus hazánk ügyeiben egyértelműen pozitív szerepet játszott.